Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
294 KRISTÓ GYULA Nos, számunkra kiváltképpen annak van fontossága, hogy II. András — fia által vizsgálat tárgyává tett — nyolc oklevele közül mindössze kettő 1217. évi, a többi hat pedig 1220 utáni, méghozzá két diploma 1222-ből, egy 1228-ból, újabb kettő 1229-ből, egy pedig 1230-ból való. Ezzel immár birtokunkban van a koronatanú vallomása a tekintetben, hogy az „új intézkedések" politikája nem ért véget 1217-tel, hanem az 1220-as években folytatódott. Ha ugyanis maga Béla király akként ítélte volna meg, hogy „a haszontalan és felesleges örökadományok" rendszere csak 1217-ig virágzott, nem kellett volna nagy számban felülvizsgálnia apja 1220 utáni adományokról szóló okleveleit. A mértéktelen királyi birtokjuttatások 1220-as évekbeli továbbfolytatására a fentieken túl még egy további adat áll rendelkezésünkre. Nevezetesen az 1222. évi Aranybulla 1231. évi megújítása, amelybe gyakorlatilag változatlan szöveggel került át egész comitatusók vagy bármiféle méltóságok örök tulajdonba vagy birtokba adásának tilalma.22 9 Ha ugyanis e téren bármi érdemi változás következett volna be 1222-höz képest, ez nagy valószínűséggel tükröződött volna az 1231. évi megfogalmazásban. II. Andrásnak ellentmondásos volt a viszonya Béla birtokvisszavételi politikájához. Mivel fia mögött ott tudta III. Honorius pápát, továbbá magyarországi vezető egyháziakat (akik közül pl. az Intellecto dekretális kieszközlésében szerepet játszó Ugrin kalocsai érsek továbbra is hivatalban volt), nyíltan nem szegülhetett ellen, hiába fogalmazta meg 1224-ben, hogy a királyi adomány vagy megerősítés „mindig érvényes legyen, és rendíthetetlenül megmaradjon".230 Ezt még a dekretális kibocsátása és a birtokvisszavételek megkezdése előtt mondta. 1228 után a megváltozott erőviszonyokat bizonyos mértékig figyelembe kellett vennie. Már utaltam azon 1228. évi okleveleire, amelyekben hol magát tüntette fel a birtokrestauráció kezdeményezőjének, mint akinek parancsából Béla az örökadományokat visszaveszi, hol pedig fennen hangoztatta „a királyi bőkezűség adományait" (amit 1229-ben is említett).23 1 Úgy tűnik, 1230-ban a visszavételek egyelőre sikeres előrehaladta késztette II. Andrást arra, hogy — mint utólag kiderült, szemforgató módon — önvizsgálatot tartson. Ez évben megerősítette Béla intézkedését, miszerint az 16 falut visszavett Miklós ispántól, néhai Ugrin érsek testvérétől, 11 falut pedig meghagyott a kezén. Ez az arány arra enged következtetni, hogy Béla kemény kézzel és szép eredménnyel végezte a birtokrestaurációt. II. András oklevele szerint belátta (valójában azt mímelte, mintha belátta volna), hogy „az általunk meggondolatlanul gyakorolt bőkezűség és mértéktelen adományozások folytán (per inoffitiosas munificentias et liberalitates inmensas a nobis factas) a comitatusók jogai többnyire elenyésztek, és ésszerűbb tanácstól vezettetve lelkünk mélyéig arra törekszünk illő körültekintéssel és figyelmes gondoskodással, hogy azok korábbi helyzetükbe állíttassanak és kerüljenek vissza, felhatalmazásunk révén megbíztuk legkedvesebb elsőszülöttünket, Béla királyt, hogy az összes haszontalan és felesleges adományt (inutiles et superfluas donationes) vegye vissza, aki e téren neki biztosított teljhatalommal az egész országban a földek vagy ö-229 L. fentebb, 191. jegyzet. 230 L. fentebb, 201. jegyzet. 231 L. fentebb, 211., 207., 209. jegyzet.
