Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
288 KRISTÓ GYULA támogatni, akik [megfelelő] helyen és időben szolgálatukat teljesítették".17 9 A másiké pedig ezt: „Illő, hogy az előrelátó körültekintés bölcs figyelmességgel rendelkezzék a neki alávetettekkel kapcsolatban, amennyiben valaki hívebben szolgálja őt, annál szívesebben ítéltessék az megjutalmazandónak bőkezűsége adományaival" (munificentie sue donis).180 Ezzel az arengával 1222-ben is találkozunk királyi oklevélben.18 1 A király adakozó kedvét mutatja, hogy ugyancsak 1221-ben Atyusz bánnak azon 200 márka fejében, amelyet a Szentföldről való visszatérte után az uralkodó tőle kölcsönbe kapott, visszaadott egy földet, amelyet III. Béla király Atyusz apjától elvett, és a zágrábi egyháznak juttatott, s most II. András az egyházat zágrábi várföldekkel kárpótolta.182 Szintén visszaadta a király Benedek herceg feleségének azon birtokokat, amelyeket eredendően Imre király adományozott Benedeknek, de tőle András elvette.18 3 Ezek az adatok a gyors birtokmozgásokra is éles fényt vetnek. 1222-ben az uralkodó újfent a Német Lovagrendnek adta a teljes Barcaságot, vagyis az ország délkeleti szegletében egy hatalmas területet azzal az elvi indoklással, hogy a király számára az tűnik dicséretesnek, ha „a kegyben részesítendő hospesek irányában bővebben osztó bőkezűségénekjobbját (largioris liberalitatis dexteram) kinyújtja".18 4 Ugyancsak 1222-ben a király két olyan földet idegenített el, amelyeket Bare fia Miklóstól cserélt el, ezzel indokolva döntését: „Noha a királyi felségnek adakozó kezét (munificum manum) mindenkire illő kiterjesztenie, a javak adományozásában (in conferendis beneficiis) mégis azok iránt kell bőkezűbbnek (liberalior) lennie, akiket neki hűségesebben szolgálóként ismer meg".185 Szintén ebben az évben az uralkodó soproni várföldet adományozott el 1221-ből már ismert arengával.18 6 A veszprémi egyház javára tett juttatás elvi indoklása az adományozás jótéteményét (largiendi beneficium) emelte ki.18 7 Ez az arenga a következő években (1223-1224-ben) gyakorta szerepel egyházak javára szóló királyi oklevelekben.18 8 Amióta azonban 1220-ben újraéledt a nagyszabású királyi birtokadományozás gyakorlata, évente bukkannak fel olyan adatok, amelyek arra mutatnak: a társadalom bizonyos köreiben immár nem csupán érzékelhető volt az ellenállás e politika iránt, hanem ennek különböző színtereken hangot is adtak. A sort 1220-ban az a — más összefüggésben már említett — diploma nyitotta meg, amely szerint a királyi udvarnokok Oslu ispán fiainak adott földjét II. András „főembereinek tanácsára" (consiliis principum nostrorum) visszavette.18 9 Eszerint az e-179 CDES. I. 195. (Reg. Arp. 369. szám). 180 Bgl. I. 80. (Reg. Arp. 370. szám.) 181 Bgl. I. 87. (Reg. Arp. 377. szám). 182 Smic. III. 199. (Reg. Arp. 365. szám). 183 Bgl. I. 81. (Reg. Arp. 362. szám). 184 ZW I. 18-19. (Reg. Arp. 380. szám). 185 Bgl. I. 88. (Reg. Arp. 382. szám). Megerősítette 1229-ben Béla király: Bgl. I. 117. (Reg. Arp. 583. szám). 186 L. fentebb, 181. jegyzet. 187 HO. V 9. (Reg. Arp. 383. szám). Megerősítette 1229-ben Béla király: Ε VII/1. 220-222. (Reg. Arp. 584. szám.) 188 1223-ban a Szent Sír lengyelországi kereszteseinek: Smic. III. 232. (Reg. Arp. 394. szám); 1224-ben a borsmonostori egyháznak: Bgl. I. 94. (Reg. Arp. 408. szám), a győri egyháznak: Bgl. I. 98. (Reg. Arp. 409. szám), a vasvári egyháznak: HO. IV 11. (Reg. Arp. 410. szám). 189 L. fentebb, 175. jegyzet.
