Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
II. ANDRÁS KIRÁLY „ÚJ INTÉZKEDÉSEI" 289 lőkelők egy csoportja szorgalmazni kezdte a királyi birtoktestbe tartozó udvarnokfoldek visszavételét, ám ha a visszanyert egyetlen föld helyett a király vártól kivett két falut adott Oslu ispán fiainak kárpótlásul, bizony nem mondható hatékonynak az akció. 1221-ben II. András azon rendeletéről értesülünk, hogy „a várak földjeit, bárki foglalta is el azokat erőszakosan, a váraknak vissza kell adni".19 0 Ehelyütt nem a király által eladományozott várbirtokok visszaszerzéséről van szó (tehát restaurációs lépésként nem is könyvelhető el), hanem a törvénytelenül elorzott, hatalmaskodás révén megszerzett ingatlanokról. Erre a 13. század első évtizedeinek nemritkán zavaros belpolitikai viszonyai közepette gyakorta nyílt mód. Mindenesetre az a körülmény, hogy ez a kérdés napirendre került, arra mutat: felfigyeltek a várbirtokok megfogyatkozására, és megtették az első lépést visszavételük felé, még ha ez egyelőre a királyi bőkezűséggel tett juttatásokra nem is terjedt ki. Nyíltan érintette viszont az uralkodó eddig követett politikáját az 1222. évi Aranybulla azon cikkelye, amely a király nevében szólóan mondta ki: „Egész comitatusokat vagy bármiféle méltóságokat nem adunk örök tulajdonba vagy birtokba".19 1 A comitatus szó ehelyütt a várispánságot jelenti, azaz a várhoz tartozó és a királyt illető birtokokat,19 2 éppen azt a birtoktípust, amelyet jelentős mértékben tett adományozása tárgyává II. András. Ezzel az intézkedéssel ugyancsak nem kívántak még hozzányúlni az elidegenített uralkodói javakhoz, de azok további elörökítését meg akarták állítani. Az egymást követő három évben megfigyelhető három különféle próbálkozás mindegyike egyazon hányba mutatott: gátat kell szabni a további adományoknak, és meg kell kezdeni idegen kézre került bizonyos javak (király által juttatott udvarnokföldek és erőszakkal elfoglalt várbirtokok) visszavételét. A magyar társadalomba bekerült a birtokrestauráció gondolata. Az Aranybulla kiadását követően II. András továbbfolytatta az ingatlanok (köztük várbirtokok) eladományozását. 1223-ban Aragóniai Simonnak, a Nagymartoniak egyik ősének ezzel az indoklással adott birtokot: „Mivel nem illő, hogy ι bárki megfosztassák fáradozásának jutalmától (cum nullus laboris sui premio defraudari debeat), kiváltképpen viszonzást igényelnek (recompensanda) szívesebb ajándékozással (propensiori remunercione) a vendégek és a jövevények (hospites et advene) hű szolgálatai, hogy azok, akiket a királyi felség híre távolról hozott ide, a királyi felséghez szorosabban tartozzanak, és a nekik tett jótétemények (bénéficia) révén az igazság kinyilvánítása széltében-hosszában elterjedve növelje a király dicséretes tettének hírét".193 (Ennek az arengának egy eleme, a jutalomtól 1 való megfosztás motívuma Béla király 1230. évi okleveleibe utat talált.19 4 ) Ugyancsak 1223-ban királyi adományból körösi várföld jutott egyházi tulajdonba.19 5 Hasonló gyakorlatot folytatott II. András 1224-ben is. Soproni várföldet kapott a 190 Karácsonyi János-Borovszky Samu: Az időrendbe szedett váradi tüzesvaspróba-lajstrom. Bp. 1903. 273. 191 De bulla aurea Andreae II regis Hungáriáé. MCCXXII. Edd. Lajos Besenyei-Géza Érszegi-Maurizio Pedrazza Gorlero. Verona 1999. 27., 40. 192 Kristó Gy.: a 46. jegyzetben i. m. 128. 193 Bgl. I. 91. (Reg. Arp. 393. szám.) 194 HO. VII. 19. (Reg. Arp. 590. szám); HO. VII. 20. (Reg. Arp. 592. szám). 195 Smic. III. 232. (Reg. Arp. 394. szám.)