Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
286 KRISTÓ GYULA sára.16 8 Az ezt élesen ellenző esztergomi érsek számára történt juttatások ezt eléggé egyértelművé teszik. 1219-ben azonban mintha már változott volna az uralkodó gyakorlata. Ez évből szintén két adománya ismert, mindkettő egyháziak számára. Az egyik szerint a templomosok magyarországi és szlavóniai mestere a horvátországi Gecske földet nyerte el, ami lényegében egy délvidéki comitatusnak felel meg.16 9 Az eladományozott terület jellege és kiterjedése mellett ennek az oklevélnek az arengája figyelmet kelt: „A királyok királyának tanúságtételéből teljességgel megtudtuk: a szennyes dolgok is teljességgel csak az adományok bőkezűsége révén (per elemosinarum largitionem) tisztulhatnak meg, és másutt az írás17 0 nyilvánvalóvá teszi, hogy a zsoldos méltányos bérre (condigna mercede) jogosult".17 1 Ezzel II. András megtette a visszatérés első lépéseit az „új intézkedések" felé. Az adományok bőkezűségének pontosan e szavakkal történő megnevezése a király egyik, 1217-ben a Szentföldön kelt oklevelében is előfordul, amikor még töretlenül hitt a korlátlan birtokadományok folytathatóságában, továbbá abban is pontos mása ez az arenga a két évvel korábbinak, hogy a Bibliára történő hivatkozással itt is, ott is elvi alapot teremtett az adományozási politika számára. Ugyancsak az „új intézkedések" felélesztése felé kacsint a másik 1219. évi, János érsek hűségéért az esztergomi kanonokok javára szóló, egyik részében imént máiidézett királyi oklevél arengája: „A királyi felség gondoskodásában a hűség ereje más közéleti erényeknél méltán áll elébb, és a senyvedő világ romlottsága folytán minél inkább megfertőződtek és rosszra hajlottak az emberek, az [a hűség] ritkábban található meg a földön, annál inkább kedvesebbnek kell azt tartani, és bőségesebb jutalmakkal viszonozni" (premiis amplioribus compensanda),17 2 Magam már 1977-ben (1984-ben) rámutattam arra, hogy 1220 táján újabb fordulat figyelhető meg a királyi politikában, „újrakezdődött a várbirtokok adományozásának 1217-ben abbahagyott gyakorlata".17 3 Az 1220. évi irányváltást több adat külön-külön és együtt is kellően igazolja. Ebben az esztendőben a király a francia származású, Magyarországra házasodott Ahalyz asszonynak saját rendelkezésére (férjét kifejezetten eltiltva az ottani joghatóságtól) Valkóban 60 ekényi földet adott.17 4 Itt a juttatás nagysága, a több mint 7 ezer hektár kelt figyelmet, de az arengában is előfordul félreérthetetlen utalás arra, hogy II. András elvei nem változtak meg 1218-at követően, hiszen azt vallotta: „ajánlandó a királyi nemesség bőkezűsége (liberalitas), [és]... minden jogosan kérelmező kéréseinek eleget kell tenni". Ugyancsak 1220-ban Oslu ispán fiainak, mivel a tengeren túlra indultakor (azaz 1217-ben) királyi udvarnokok földjét adta hű szolgálataik viszonzásául (in recompensacionem fidelis servicii), de főemberei tanácsára e földet viszszavette, most ennek helyrehozatala érdekében a soproni vár két faluját adományozta, „nehogy a megnevezett hívek mentesek maradjanak a királyi adományoktól" (donis regalibus). Ennek az adománylevélnek az arengája semmiben sem 168 Kristó Gy.: az 5. jegyzetben i. m. 1313. 169 Kristó Gy.: a 46. jegyzetben i. m. 330. 170 Pl. Tób 4, 15. 171 Theiner I. 68. (Reg. Arp. 353. szám.) 172 L. fentebb, 167. jegyzet. 173 Kristó Gy.: az 5. jegyzetben i. m. 1316. 174 Smic. III. 183. (Reg. Arp. 357. szám).
