Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
II. ANDRÁS KIRÁLY „ÚJ INTÉZKEDÉSEI" 285 mény a kamarai rendszer volt, és Magyarországon a templomosokat, akik a királyi jövedelmeket Franciaországban kezelték, a pénzügyekhez vitathatatlanul értő zsidók és izmaeliták helyettesítették. Ez azonban rövidesen a magyarországi klérus és a Római Pápaság dühödt ellenkezését váltotta ki. Ez volt az egyik zátony, amelyen fennakadt II. András új politikai kurzusának hajója. Mindamellett annyiban is francia modellt követett II. András igazgatási reformja, hogy akár az udvari tisztségviselők, akár a pénzügyek kezelői a királytól függtek, irányában feltétlen hűséget tanúsítottak, s ez magyarázhatja a hűség (és a hívek) gyakori szereplését II. András okleveleinek arengáiban 1208-1217 között. II. András tehát nem az „új intézkedéseket" vette át idegenből, ezt nem is tehette, hiszen az sajátosan magyar talajból sarjadt, viszont kormányzati elveket, valamint bizonyos technikákat, amelyek az új politika mellett a hatékony irányítás biztosítását és az eredményességet szolgálták (volna), francia földről kölcsönzött. II. András 1218-ban hazatért a Szentföldről. Az itthoni viszonyokról 1219 elején maga számolt be ekként III. Honorius pápának: már a Szentföldön tartózkodva „gyakori hírnökök által kétséget kizáróan megtudtuk, hogy országunkban kimondhatatlanul elburjánzott a széthúzás veteménye". Ám hazaérkezve „még hitványabb gonoszságot kellett tapasztalnunk, mint amit eddig hallottunk, amit egyháziak éppúgy elkövettek, mint világiak... Nem Magyarországot, hanem egy elgyötört, feldúlt és minden kincstári jövedelméből kifosztott [országot] találtunk, úgyhogy sem adósságunkat, amelybe zarándoklatunk kevert bennünket, megfizetni, sem országunkat előbbi állapotába visszaállítani még 15 esztendő alatt sem tudjuk".166 Egy másik 1219. évi királyi oklevélből további részleteket is megtudunk. Eszerint II. András szentföldi tartózkodása idejére „a kiváló békében és nyugalomban levő országot híveire, János [esztergomi] érsekre és másokra bízta kormányzásra...; a hatalmasok és az ország nemesei közül sokan, a sátán csatlósai, nem félvén a királyi méltóságot megsérteni, akaratunkkal elvetemült cselekedet révén szembeszegülni merészeltek, megzavarván a békét, és ellenségesen károsítva Magyarországot. Az említett érseket, az általunk reá bízottaknak legállhatatosabb megőrzőjét, midőn inkább a halált választotta, mintsem hogy azok gonoszságaival egyetértsen, e zsarnokok minden jogától és jövedelmétől megfosztották, elfogták, jogtalanul és a legteljesebb gyalázatra Magyarországról kivetették, ahol kegyünkért örömest szenvedett el minden nélkülözést, egészen a mi visszatértünkig száműzetésben élt. Az [esztergomi] kanonokokat is a károk és jogtalanságok sok és igen súlyos büntetésével és elszenvedésével sújtották".16 7 Hogy konkrétan mi történt az országban 1217 nyara és 1218 utolsó hónapjai között, vagyis a király távollétében, adatok híján valószínűleg soha nem tudjuk meg. Az utalások elégségesek annak feltételezésére, hogy anarchia lett úrrá az országon, de kevesek ahhoz, hogy az egymásnak feszülő erőket megismerhessük. 1218-ból II. Andrásnak összesen két oklevele maradt ránk, mindkettő János esztergomi érsek javára szóló adománylevél. Ebből arra következtethetünk: a király 1218-ban nem gondolhatott az „új intézkedések" politikájának felújítására, illetve folytatá-166 Theiner I. 20. (Reg. Arp. 355. szám). Magyar fordítása: Makkai Lász'ló-Mezey László: Árpádkori és Anjou-kori levelek. XI-XIV század. Nemzeti Könyvtár. Levelestár. Bp. 1960. 131. 167 Str. I. 222. (Reg. Arp. 354. szám).