Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
280 KRISTÓ GYULA nak.14 2 Ez perdöntő bizonyság arra, hogy II. András úgy szállt hajóra Spalatóban: nem hagyott fel az „új intézkedések" politikájával, hanem minden jel szerint folytatni kívánta azt hazaérkezését követően is. Ezt a megállapítást teljes mértékben megerősítik a király Szentföldön kelt, bár keltezési helyet nem feltüntető oklevelei. Összesen négy, egyaránt 1217. évi dátumot tartalmazó oklevélről van szó. Az egyikben II. András bizonyos bőkezű juttatást és adományt (quasdam nostre largitionis donationes et elemosinas) tett a jeruzsálemi ispotályos háznak, mivel a Szentföldre menve megtapasztalta tetteiket. Ebből világos, hogy az adomány már a Szentföldön kelt. A rend a Dráva és Csurgó közti földet nyerte el, amely határos a ház Csurgó birtokával. Hatalmas terület lehetett ez, ráadásul az adomány az ispotályos birtokok egy tömbbe koncentrálását segítette elő. Nagyon tanulságos arengája: „Jóllehet azon szent olvasmány igaz tanítása szerint, hogy »adj mindenkinek, aki kér tőled«,143 kényszerítve vagyunk az adományok legkiválóbb bőkezűségére (ad elemosinarum largitionem elegantissimám), tudniillik a természet ereje és nem a személyek különbözőségei szerint... A nekünk, a királyi felségnek Isten által adott jótétemények szerint mindenkit megelőzően a bőkezűség gazdagon ajándékozó buzgalmával (largiori... munificentie studio) a nélkülözőkre és a szegényekre kell kiterjeszkednünk".144 Ez az arenga nem más, mint az „új intézkedések", a mértéktelen adományozások — a fentebb idézett szentírási hely után immár újabb — biblikus igazolása, legfeljebb annyiban hatott II. Andrásra a jeruzsálemi keresztes lovagok helyszínen tapasztalt helytállása és a magyar világi elithez képest puritán életvitele, úgyszólván igénytelensége, hogy ezúttal az adományozás okául a nélkülözést, a szegénységet jelölte meg. A másik három oklevél a jeruzsálemi (S5?TÎTT?ïï3^oïîannîïâKnaK évente húsvétkor a szalacsi só jövedelméből fiztendő 500, illetve 100-100 ezüstmárka adományozásáról szól. Mindhárom oklevél arengája az „új intézkedések" politikájának jegyében fogant mind tartalmában, mind terminológiájában, de tekintettel volt az adományt nyerő lovagok András által őszintén becsült tetteire, íme az arengák: „Jóllehet a királyok kiemelkedő nemességét az adományozás semmiféle határaival (largiendi limitibus) nem illik korlátozni, mégis kiváltképpen körültekintéssel kell lenni, hogy — megfontolván az egyes emberek állapotát és különbözőségeit — a többieket meghaladóan azok számára ajándékozza bőkezűsége adományait (dona munificentie largiatur), akik mind az e világi jótettek szolgálatával hűségesen kedvében járnak neki, mind az imák és adományok áldozatainak kinyilvánításában nem csupán javaikat, hanem személyüket is Krisztus dicsőségére és magasztalására kockára téve a kereszténység javára és minden ország hasznára Istennek állhatatosan és alázatosan szolgálnak".145 „Jóllehet a királyi bőkezűség mértéktelenségének (munificentie regalis immensitas) ismeretlenekre és ismertekre egyaránt ki kell terjeednie, de az isteni kegyességre tekintettel bővebb keggyel (largiori gratia) kell melengetni és átkarolni azokat, akiknek mint hű sáfároknak a kezei által nem csupán az adományozó emlékezetét örökítik 142 Smic. III. 160. (Reg. Arp. 326. szám). 143 Luk 6, 30. 144 Theiner I. 16. (Reg. Arp. 328. szám). 145 Theiner I. 14. (Reg. Arp. 329. szám).
