Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
II. ANDRÁS KIRÁLY „ÚJ INTÉZKEDÉSEI" 281 tovább, hanem az igaz vallás gyümölcseinek gyarapodásával Isten tisztelete szüntelenül terjed".14 6 „A méltányosság ösvényéről nem tér le, nem fordul szembe a józan ésszel, aki azok felé törekszik bőven osztó kezét gazdagabban (largitatis sue manus copiosius) kiterjeszteni, akik kezük munkájával és arcuk verejtékével kenyérrel táplálkoznak, és Krisztus nevéért sem meghalni nem rettegnek, sem tevékenykedni nem félnek".147 András megnyugtathatta lelkiismeretét. Eleget tett a keresztes hadjárat indítása évtizedes kötelezettségének, részeltette az ,,új intézkedések" áldásaiban — immár a hazai egyházon kívül — a szentföldi kereszteseket is, ugyanakkor elvi szinten is hitet tett a mértéktelen adományozás politikai gyakorlata mellett. Hazaindult a Közel-Keletről, hogy Magyarországon ott folytassa, ahol 1217 nyarán abbahagyta. Mielőtt azonban a király megérkeznék országába, mi pedig szemügyre vennénk, hogy mi fogadja itthon, ideje kitérnünk arra: az immár tíz éve (1208-1217 között) folyó és nem előzmények nélkül kibontakozott „új intézkedéseknek" volte, s ha igen, akkor mi volt az ihletője. Az elmondottakból következik, hogy nem kell mindenáron idegen mintát keresnünk. Ε politika abból a magyarországi helyzetből nőtt ki, hogy kezdetben a földek túlnyomó többsége az uralkodót illette meg. Ez egyáltalán nem tipikus európai jelenség, hiszen pl. Franciaországban még a 13. század elején is az ország területének csak kis része tartozott az uralkodó birtokába, mi több, tényleges fennhatósága alá. Egy olyan helyzetben, ami Magyarországon adva volt, szükségszerűnek tekinthető, hogy amennyiben elindul a királyi birtokok eladományozása (ami egyháziak javára már 1000 körül elindult), akkor csak idő kérdése, hogy a folyamat felgyorsuljon. Kezdetben a király szűkebb, majd tágabb környezete eszközölt ki az uralkodótól birtokjuttatásokat, utóbb a kör egyre tágult, a kör belső szegmensében tartózkodók sokkal gyakrabban és mennyiségileg sokkal nagyobb ingatlanokhoz jutottak, mint a kör külső peremén levők. Siettette ezt a folyamatot a királyi családon belüli, az előkelők által szított megosztottság. Egyik 1217. évi oklevelében maga II. András nyíltan utalt arra, hogy „bizonyos főembereink tanácsára" (quorumdam nostrorum principum consilio) osztotta szét Magyarország várait, ispánságait, földjeit és többi javát örökségi jogon tett örökadományokként,148 azaz ingyen és végérvényesen. Ezt el kell hinnünk az uralkodónak. Bátyjával, Imrével való ellentéte, unokatestvérei, a görögországi Géza-íiak ellene való felléptetésének terve, majd elsőszülött fia, Béla kijátszása apjával szemben megannyi alkalmat teremtett számára, hogy hallgasson főemberei tanácsára. Mivel e főemberek sorában sok idegen (származású) elem volt, a szerfeletti adományozás gyakorlata olyan köntösben jelent meg, mintha az az idegenek javát szolgálná. De többről is szó volt, mint álcáról. II. András számos oklevele arengájában külön is kiemelte az idegenek irányában megnyilvánuló királyi bőkezűséget. A kérdés nem is inkább a folyamat megindulása és előrehaladása, hanem sokkal inkább annak időpontja. Egy ilyen politikát tudatosan vállalni csak akkor lehet, ha a megszűnő bevételek (a királyi birtokokról származó domaniális jövedelmek) ellentételezésének lehetőségei adottak. 146 Theiner I. 15. (Reg. Arp. 330. szám). 147 Theiner I. 17. (Reg. Arp. 331. szám). 148 L. fentebb, 29. jegyzet.
