Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
II. ANDRÁS KIRÁLY „ÚJ INTÉZKEDÉSEI" 279 ez év nyarán indult útnak keletre.13 7 így hát a had megindításának belső okát kell keresni. Gyanítható, hogy a hadjárattal — főleg a pápaság irányában — immár régóta „tartozó" András nem akarta tovább feszíteni a húrt közte és az egyház között, ami amúgy is feszültté vált az „új intézkedések" következtében, így hát rászánta magát a szentföldi útra. Tudatosan készült rá. Egyik 1217. évi oklevele szerint Hontpázmány nembeli Sándor a pohárnokmesterségben hosszú idő óta szolgált neki, s mivel a király a Szentföldre utazik, e méltóságot 300 márka jövedelemmel cserélte fel, a tisztséget Lőrincre ruházta, aki a királlyal együtt felvette a peregrinacio fogadalmát; e pénzt három éven át húsvétkor a király Bányából származó jövedelmeiből kell kifizetni.138 Bár nem szokták odaszámítani, de ez is része az „új intézkedéseknek". A király ugyanis a tisztségéből felmentett Sándornak nem lett volna köteles kárpótlást adnia elmaradt jövedelmeiért, főleg nem ekkora nagyságrendben. Nógrády Árpád számításaiból tudjuk, hogy Sándor egyévi jövedelme „tíz nápolyi lovagi hűbér évi bevételével volt egyenlő", és elérte (vagy talán meg is haladta) azt a jövedelmet, amelyet Bertalan ispán élvezett az 1193-ban elnyert Modrusban.13 9 Azaz Sándor 1217-ben, mielőtt a király elindult volna a Szentföldre, gyakorlatilag egy Modrus comitatust kapott adományba uralkodójától, legalábbis háromévnyi időtartamra. Azt az utat, amelyet András 1217-ben Zágrábon és Spalatón át a Szentföldig megtett, az „új intézkedések" általa hátrahagyott emlékei, egyházi testületek számára tett adományok jelzik. Mindjárt útja elején, Zágrábban az ottani kanonoknak sót juttatott olyan arengával ellátott oklevélben, amely erősen emlékeztet az első tardosi oklevélre, illetve az imént idézett, hiteles előképre visszamenő 1217. évi hamis oklevélre. Ebben az arengában arról olvashatunk, hogy „a királyok mértéktelen bőkezűségét" (immensa regum dapsilitas) „az adományozás semmiféle határa (nullis dandi limitibus) ne korlátozza, mégis bőkezűségének adományait (munificencie sue dona) azokra kell kiteljesztenie, akik e világi szolgálatok teljesítésével neki híven kedvében járnak, valamint a király és az ország érdekében elmondott imáikkal Istennek odaadóan és állhatatosan szolgálnak".140 Lehet, hogy ezen az úton készült az a keltezetlen, 1217 tájára datált oklevél, amelyben az uralkodó a gorai Toplica rendházának adományozta Gora comitatust valamenynyi tartozékával és a benne élő összes néppel hat nemzetség (az ottani világi magánbirtok) kivételével olyan arengával, amely kiemeli az adományozás jótéteményét (largiendi beneficium),14 1 Ez a juttatás a II. András által 1207-ben, illetve 1211-ben tett és fentebb már tárgyalt adomány megújításának tekinthető. Bizonyos viszont, hogy a spalatói kanonokok kérésére eszközölt földadomány a tengerparti Spalatóban történt, hiszen maga a király nevezte meg annak helyeként a spalatói kikötőt (ahonnan, immár érdektelen lévén a konstantinápolyi trónbetöltés ügyében, hajón folytatta útját a Szentföldre). Ezen adománylevél arengája egyetlen kifejezéstől eltekintve (largitatis sue dona debet extendere helyett pietatis manum debet porrigere szerepel) teljesen megfelel a tardosi diploma arengájá-137 Pauler Gy.: az 1. jegyzetben i. m. 60-61. 138 CDES. I. 173. (Reg. Arp. 334. szám). 139 Nógrády Á.: a 22. jegyzetben i. m. 179-180. 140 Smic. III. 146. (Reg. Arp. 324. szám). 141 Smic. III. 123. (Reg. Arp. 344. szám).
