Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
278 KRISTÓ GYULA sebben (copiosius sue largitatis dona) történő juttatására. Az arenga második része azért különbözik attól, mivel ott egyházi volt a kedvezményezett, itt meg világi, így e helyütt a hűség, az állhatatosság és az erkölcs szolgált az adományozás jogcíméül.132 A másik 1217. évi oklevélben e Tamás fia Sebes ispán volt a megadományozott, az oklevél arengája szintén rokonságot mutat a tardosival, csekély eltérésként a királyok rendkívüli bőkezűségét (excellentissima dapsilitas) említi, és az adományozás (jótétemény, azaz bénéficia) indokául a hű és szüntelen szolgálatok, a fáradozások szerepelnek.133 A Hontpázmányok számára nyújtott újabb és újabb kedvezmények kétségtelenné teszik: II. Andrásnak esze ágában sem volt önként, saját kezdeményezésére véget vetni az „új intézkedések" politikájának. Ezt mutatja, hogy további világiak jutottak kiváltságokhoz, illetve ingatlanokhoz, méghozzá olyan elvi indoklással, ami az uralkodó töretlen ragaszkodását mutatja a csaknem egy évtizede folyó gyakorlathoz. Egy hamis oklevél arengájában — ami közeli rokonságot mutat az előbb említett, Sebest megjutalmazó oklevél arengájával — arról olvashatunk, hogy a királyok „mértéktelen bőkezűségét" (inmensa dapsilitas) „az adományozás semmiféle határa (nullis dandi limitibus) ne korlátozza", illetve hogy az adományozás (bénéficia) jogcíme a szorgos és hű szolgálat meg a fáradozás a király és az ország javára. Ε diplomát azonban érvelésünkben bátran felhasználhatjuk, hiszen egy 1217. évi hiteles oklevél felhasználásával készült.134 Nem kevés tanúságot szolgáltat a Botch fia Tamás számára tett királyi adomány. Ο előbb a Szepességben jutott lakatlan helyhez, és ott nagy fáradsággal saját költségén két derekas falut alapított. Ezt azonban a király elvette tőle, és csere fejében ugyancsak évekkel korábban nógrádi várföldet juttatott neki. De mivel ez a föld kicsiny volt, most II. András király saját földjéből lakatlan helyen, a Mátra hajlatában a régebben elnyert földdel határos földet adott Tamásnak. Ez az oklevél egyszerre szolgál adattal a birtokmozgások sebességére és a földek tömbösítésére, nem utolsósorban arengája is változatlan királyi politikára vall: „Illő, hogy a királyok tisztelendő felsége... bőkezűségének adományaival (largitatum suarum donis) siessen az idegenek elé, mégis alávetettjeinek különbözőségét illetően kiváltképpen arra kell figyelmet fordítania, hogy aki minél hűségesebben szolgál, annál inkább ítéltessék bőkezűsége adományaival (munificencie sue donis) megjutalmazandónak".135 De II. András még királyi szervienssé történő emelés esetén is említette, hogy „szerfelett hasznos a királyi felség számára üdve és e világi életének folyása szempontjából mindenki szolgálatainak érdemeit a viszonzás hálájával (recompensacionum gratitudine) elismerni".136 Úgy vélem, talán az 1217. évi keresztes hadjárat elindítása és az „új intézkedések" politikája között is lehetett valami összefüggés. Külpolitikai szempont 1217-ben már nem szólt II. András szentföldi hadjárata mellett, hiszen ekkorra eldőlt, hogy nem a magyar király nyeri el a Latin Császárság koronáját. Courtenay Pétert ugyanis 1217. április 9-én koronázta császárrá a pápa, András pedig csak 132 CDES. I. 174. (Reg. Arp. 335. szám). 133 CDES. I. 171. (Reg. Arp. 319. szám). 134 Reg. Arp. 347. szám. 135 CDES. I. 169. (Reg. Arp. 315. szám). Megerősítette 1230-ban Béla király: CDES. I. 259. (Reg. Arp. 589. szám). 136 HO. VII. 6. (Reg. Arp. 336. szám).
