Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
II. ANDRÁS KIRÁLY „ÚJ INTÉZKEDÉSEI" 253 kodó, ha meggondolatlanul is, tudatosan szakított elődeinek elveivel. „E nagy birtokadományozások a feudális fejlődés logikus és szükségszerű következményei... [A király] elvi kiindulópontja, de egyúttal megvalósítandó célja is ennek az új berendezkedésnek nyilván a senior és vazallus között fennálló közvetlen személyes kapcsolat, ill. kötelezettség megteremtése, amelyet az egykorú terminus fidelitasnak nevez". A Horváth szerint „új berendezkedésnek" nevezett rendszer „elvi alapja... az alattvalók hűbéri jellegű szolgálatának megkövetelése" a nekik juttatott javak fejében. II. András új politikája tehát „egy módosított, mert örökletes hűbériség feltámasztására történő radikális, de elhamarkodott kísérlet" volt. De mivel Magyarországon „hiányoztak még vagy már a hűbéri rendszer felvirágoztatásához szükséges előfeltételek", e gyakorlatnak „rövidesen kudarchoz kellett vezetnie".1"7 Az elmúlt években a kiterjedt birtokadományozást a gazdasági viszonyok — és annak függvényében a társadalomszerkezet — változásainak tükrében széleskörűen értékelő két megállapítás is elhangzott. Az egyik Szűcs Jenőé. Szerinte a strukturális átalakulás követelményeire, amelynek „nehézkedési súlypontjai két, egymástól genezisükben oly különböző szférában helyezkedtek el: a feudális magánnagybirtok akkumulációjában és a pénzgazdálkodás, árucsere, árutermelés előretörésében", II. András „gyors, át nem gondolt, majdnemhogy hebehurgya »válaszokat« volt csak képes adni. Hűbéri tendenciákat engedett kibontakozni anélkül, hogy a régi intézményi alapok vesztével ezt az új formulát igyekezett volna »intézményesíteni«. Az árutermelés forrásaihoz nyúlt, de a még gyengén csörgedező energiával rablógazdálkodást folytatott, a gyors haszon reményében pedig valójában a haszon nagy hányadát kiengedte kezéből. Az »új intézkedések (intézmények)«... ilyenformán, éppen intézményi felemás voltuk miatt, egyértelműen az államot gyengítették, holott akár erősíthették is volna".1 8 Szűcs véleménye évszázados — egyes elemeiben már túlhaladott — álláspontokat ötvözött új szempontokkal. így az a gondolat, hogy a szerfeletti birtokadományozás valamilyen módon a hűbériséggel van kapcsolatban, már Pauler Gyulánál megtalálható, aki szerint II. András alatt „egész rendszerré vált, mi azelőtt csak ritkán, Imre óta gyakrabban történt, hogy vármegyéket, királyi birtokokat, jövedelmeket a király főembereinek, vitézeinek eladományoztak, azután csak a hűbéres kötelék, mint nyugaton Francziaországban, fűzött volna a koronához".1 9 Ugyanakkor Engel Pál helyesen utalt arra, hogy bár a világi nagybirtokos réteg megerősödésével „nyugatiasabbá" vált Magyarország társadalmi struktúrája, de nem történt meg ezáltal a hűbéri rendszer meghonosítása.20 (Csak zárójelben jegyzem meg: Hóman Bálint meg éppen úgy értékelte II. András politikáját, mint amely az „első kísérlet volt a rendiség szellemének megfelelő új hatalmi szervezet kiépítésére".2 1 Amiként az a hűbériséggel nem hozható kapcsolatba, akként természetesen a rendiséggel sem.) Szintén Pauler fentebb már idézett, II. András jellemére vonatkozó minősítése (a király „hirtelenkedő..., könnyelmű természete") cseng vissza Szűcs azon 17 Ifj. Horváth J.: a 7. jegyzetben i. m. 267., 274. 18 Szűcs Jenő: Az utolsó Árpádok. História könyvtár. Monográfiák. 1. Bp. 1993. 7. 19 Pauler Gy.: az 1. jegyzetben i. m. 40^41. 20 Engel Ρ: a 16. jegyzetben i. m. 216. 21 Hóman B.-Szekfü Gy.: a 2. jegyzetben i. m. 480.
