Századok – 2001
TANULMÁNYOK - Kristó Gyula: II. András király "új intézkedései" II/251
254 KRISTÓ GYULA szavaiban, miszerint az uralkodó „gyors, át nem gondolt, majdnemhogy hebehurgya" válaszokat adott a kor kihívásaira. Szűcs azon álláspontja, hogy II. Andrásnak az új rendszer intézményesítésének elmulasztása, illetve az intézményi felemásság róható fel, tényszerűen nem állja meg a helyét. Nem volt igaz már a kutatás Szűcs életében elért szintje mellett sem, de kivált nem ma, hiszen Nógrády Árpád 1995-ben új szempontokat sorakoztatott fel ezzel kapcsolatban.2 2 Vitatható Szűcs azon állítása is, hogy a király politikája gyengítette az államot, holott erősíthette volna is. (Már R. Kiss Istvánnál felmerült: vajon hihető-e, hogy II. András „a királyi méltóságot és az ország épségét... semmire becsülte"?2 3 ) Aligha kétséges, hogy az uralkodó az államot erősíteni — és nem pedig elerőtleníteni — akarta, ha ugyanis nem ez lett volna a célkitűzése, saját maga — mint az államot elsősorban reprezentáló hatalmi tényező — ellen emelt volna kezet, ami reálisan aligha képzelhető el. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a királyi szándék hajótörést szenvedett a társadalmi-gazdasági realitások kőkemény szikláin. Ugyanakkor Szűcs helyesen kapcsolta össze az uralkodói politikát az ország gazdasági helyzetével. Ε tanulmány írója negyedszázad alatt több összefoglaló munkájában foglalkozott e birtokjuttatásokkal,24 mígnem 1998-ban egyetemi tankönyvében — persze, szintén afféle kötelező penzumként — így összegezte megállapításait, ami egyszersmind a kérdéskörre vonatkozó egyik utolsó állásfoglalás is: „II. András tudatos megfontolásból tért át az új birtokpolitikára: úgy ítélte meg — tévesen —, hogy lemondhat a domaniális, vagyis a királyt birtokai alapján megillető jövedelmekről, s elégséges anyagi bázist teremt számára a királyi jogon szedett (regále) jövedelmek rendszerének kiépítése". Mivel rohamosan csökkentek a királyi birtokok, elvesztek a királyi kincstárat gazdagító, természetben vagy pénzben szedett királyi adók, ezek pótlására új jövedelemforrásokra volt szüksége. 1217-től jelenik meg a rendkívüli adó, ugyancsak ez évben bukkan fel a külkereskedelemből származó nyolcvanad, talán sor került már ekkor a pénzváltási jövedelem pótlására, a kamara haszna adó kivetésére. Az intézményi háttér biztosítása érdekében az 1210-es évek közepén feltűnik a tárnokmesteri tiszt, betöltőjének feladata a pénzjövedelmekre alapozott királyi gazdaságpolitika kimunkálása volt. A királyi jövedelmeket (só, vám, pénzverés) bérbe adták. Az addigi egyetlen pénzverő kamara helyett újak jöttek létre, élükön kamarabérlővel. Társadalmi szempontból a király célkitűzése az volt, hogy a nagy birtokadományok révén az előkelőket közelebb hozza magához. „Az az intézkedéssorozat, amely II. András belpolitikájának első másfél évtizedét átfogta, vitathatatlanul egy archaikus, még Szent Istvánra visszamenő struktúrának a lebontását jelentette... Tény, hogy [e politika sikere] jelentékenyen közelítette volna Magyarországot ahhoz a nyugat-európai modellhez, amelytől az ország az államkormányzati értelemben vett mozdulatlanság miatt jelentős távolságra került. A magyarországi gazdasági viszonyok azonban még nem voltak eléggé fejlettek a régi struktúrával gyökeresen szakító 22 Nógrády Árpád: „Magistrates et comitatus tenentibus". II. András kormányzati rendszerének kérdéséhez. Századok 129 (1995) 157-194. 23 R. Kiss /.; a 6. jegyzetben i. m. 41. 24 L. pl. Kristó Gyula: Az Aranybullák évszázada. Magyar História. Bp. 1976. 54-56.; uő.: az 5. jegyzetben i. m. 1273-1302., 1312-1320.
