Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Goldin; Milton: Az SS pénzügyi háttere I/245

246 FOLYÓIRATSZEMLE 246 a többek között halászattal és gyógynövényekkel foglalkozó Deutsche Versuchsanstedt für Ernärung und Verpflegung GmbH (Német Táplálkozási és Élelmezési Kísérleti Intézet Kft.) volt. Az SS egyenruháit gyártó Gesellschaft für Textilund Lederverwertung GmbH (Textil- és Bőrértékesítő Társaság Kft.) a ravensbrücki női koncentrációs táborban működött. A felsorolt vállalkozásokhoz és beruházásokhoz szükséges bankkölcsönök megszerzésénél az SS felhasználta a kapcsolatait. Egyik fő partnerének, a Dresdner Banknak az igazgatótanácsában három tartalékos SS-tiszt is volt. E-gyikük, Dr. Karl Rasche pedig — aki később az igazgatótanács feje lett — rendszeres résztvevője volt a Heinrich Himmler Baráti Köre összejöveteleinek. A Wilhelm Keppler zselatin-gyáros által alapított Freundeskreis Heinrich Himmler elnevezésű csoport — amelynek havonta összegyűlő tagjai komoly összegekkel járultak hozzá például az SS fegyvervásárlásaihoz — nem elhanyagolható anyagi forrást és anyagi előnyökre beváltható ismeretséget jelentett a szervezetnek. Himmler legnagyobb sajnálatára Hitlernél süket fülekre talált a nagy SS-álom, egy hatalmas összegbe kerülő óriási SS-hadsereg létrehozása. A Führer egészen 1942 januárjáig határozottan ellenezte az SS-egységek kibővítését. Véleményét csak három, a Waffen-SS kötelékébe tartozó alakulatnak a keleti fronton tanúsított harciassága változtatta meg. Ekkor beleegyezett a létszámbővítésbe. Az SS gazdasági birodalom kibővítésének viszont megálljt parancsolt. Az SS már 1933. március 21-én megnyitotta a dachaui koncentrációs tábort, amelynek vezetője a nem sokkal korábban még pszichiátriai kezelés alatt álló Theodor Eicke lett. A birodalmi márkát tábori fizetőeszközre cserélték, amellyel a piaci áraknál jóval magasabb áron vásárolhattak a foglyok élelmiszert és használati tárgyakat. A kettős pénzrendszert és az indokolatlan drágaságot a többi lágerben is bevezették. Az 1938-as Kristallnacht után Dachauban pl. öt márkát kellett egy zsidó fogolynak fizetnie egy fémkanálért. Az 1942. január 20-án tartott Wannsee-i konferencián megtárgyalták a már előzőleg elhatározott Endlösung kivitelezését és finanszírozását. Két héttel a konferencia után létrehozták a WVHA-t (Wirtschaftverwaltungshauptamt, SS Gazdaságigazgatási Főhivatal), melynek élére Himmler Oswald Pohlt nevezte ki. A konferencia után tizennyolc héttel halálosan megsebesített Reinhard Heydrich emlékére Aktion Reinhardnák nevezték el a Belzec, Sobibor és Treblinka megsemmisítő táboraiba hurcolt zsidók tömeges legyilkolására létrehozott programot. A program keretében a végső megsemmisítés előtt elkobozták a zsidók tulajdonában maradt külföldi valutát, ékszereket, majd brutális módon kitépték aranyfogaikat. Az áldozatoktól elvett órákat, tollakat, borotvákat, késeket, egyéb vagyontárgyakat és használati eszközöket valamint a levetkőztetett foglyok ruházatát is összegyűjtötték, majd tisztítás és javítás után vagy újra felhasználták, vagy értékesítették. Az összeharácsolt pénzt, aranyat és más értékeket páncélozott autókban és speciális vasúti kocsikban szállították a Reichsbankba. Az összegyűjtött javak, illetve azok pénzre váltott értéke a Reichsbank széfjeibe ill. az SS-számláira vándoroltak. 1944. január 5-én az Aktion Reinhard vezetésével megbízott Odilo Globocsnyik Himmlernek küldött jelentésében 178,7 millió márkára becsülte az SS által 48 országból megkaparintott készpénz, a 34 országból összerabolt arany érmék, valamint a 16 000 karát értékű gyémántból származó bevételt. Ebben a becslésben nem szerepelt a program végrehajtásában segédkező ukránok, sem pedig a Globocsnyik által elsikkasztott összeg, amelynek létezésére — Globocsnyik kettős könyvelésének leleplezésével — a Lublinba küldött SS-könywizsgáló derített fényt. Az Aktion Reinhardból származó bevétel komoly bevételi forrást jelentett a szervezetnek. A dokumentumokból egyértelműen kiderül, hogy az Aktion Reinhardon keresztül érkező pénzekből fedezték az SS adósságait és üzleti tevékenységét. A program mindenekelőtt anyagilag függetlenné tette a szervezetet a Birodalomtól és a Párttól is, Himmler így csupán a Führertől függött. Hitler pedig egyre jobban rászorult a Waffen-SS támogatására. 1942 márciusában a Führer Thüringia Gauleiterét, Fritz Sauckelt nevezte ki a munkaerő ellátás teljhatalmú irányítójává. Pohlnak hamarosan sikerült meggyőznie Himmlert, aki — félretéve az Endlösung mielőbbi kivitelezésére irányuló eltökélt szándékát — engedélyt adott a lágerfoglyok munkaerejének kiaknázására és áruba bocsátására. Az SS tehát — főként a gyárak közelében fekvő táborokban — elkezdte a foglyok kiárusítását. A buchenwaldi koncentrációs tábor pl. havonta 1,5-2 millió birodalmi márka nyereséget termelt a rabok munkaerejének eladásával. A munkaerő számának csökkenésével emelkedett az ár. A háború végén Pohl egy szakmunkásért naponta 5, egy segédmunkásért 4, a női munkásokért pedig 2 és 5 birodalmi márka közötti összeget kért. Goldin írásában kitér Adolf Eichmannnak ill. Kurt Bechernek a magyarországi zsidó közösség prominens tagjaival folytatott tárgyalásaira, melyek során megmenekülést ígérve a