Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Hirschhausen; Ulrike von: A változás észlelése. Migráció; társadalmi mobilitás és mentalitások Rigában 1867 és 1914 között I/241

242 FOLYÓIRATSZEMLE szerepet, de magas volt arányuk a szellemi szabadfoglalkozásúak között is. A modernizáció, a rendi keretek felbomlása a németek számára jelentette a legnagyobb kihívást, és erre mind a liberális, mind a konzervatív irányzat élénken reagált. A migráció kezdetén lokálpatrióta büszkeséggel üdvözölték az új lakókat, és az egyetlen zavaró tényezőt a kulturális különbségekben látták. Mikor a bevándorlók egyre jobban felforgatták az addigi rendet a kulturális kifogások, problémák előtérbe kerültek, a nemzet fogalmát azonban nem használták, sokkal inkább a nyelvet tartották az identitás meghatározójának. A kulturális különbségek mellett a későbbiek során gazdasági és szociális problémák is jelentkeztek. Az Orosz Birodalomban az adott közösség feladata volt ugyanis a szegények segítése, ellátása, és mivel a lakosság növekedésével párhuzamosan a rászorulók száma is folyamatosan nőtt, óriási terhet jelentett ez a jómódú német polgárok számára. A szociális problémát a katasztrofális szociális állapotokban ill. a régi rend megingásában látták. Mindezek ellenére példás szociálpolitika bontakozott ki a városban, olyan emberek vezetésével, mint a reformok iránt fogékony George Armitstead polgármester. A számos német jótékonysági egylet egyikében sem merült fel azonban 1905 előtt, hogy az általuk segélyezettek nagy része nem a német etnikumhoz tartozik. 1905 választóvonalat jelent - a szentpétervári események után szociáldemokrata vezetésű forradalmi alakulatok 500 német tanyát gyújtottak fel ill. raboltak ki, így lázadva a németek privilégiumai ellen és ténykedésüknek csak 1905 decemberében vetett véget a cári rendőrség. Ezek az események megváltoztatták az addig a rendi gondolkodáson, karitatív eszméken és közösségi összetartáson nyugvó német mentalitást. Számos iskolát és kulturális egyletet alapítottak igen rövid idő alatt, és emellett egyre népszerűbbé vált a szociális változásoktól és a forradalomtól leginkább sújtott területeken a nacionalista propaganda. Megjelent a kollektív nacionalista ellenségkép is, amely 1905 előtt egyáltalán nem létezett. Egyrészt a letteket kiáltották ki ellenségnek, másrészt pedig •,\Y. addig konfliktusmentes zsidó-német viszonyt /.élyeztették a modern antiszemitizmus terjeszti -iével. A rendi hagyományokon nevelkedett balti u· : s iég mentalitása azonban nem volt fogékony ezekre az ellenségképekre, ezért csak rendkívül szűk körben élt hosszabb ideig a lettek és zsidók iránt szított gyűlölet. A modernizáció lettekre gyakorolt hatását legjobban a nemzeti öntudat kialakulásán keresztül lehet megfigyelni. A lett nemzeti öntudat, az általuk állított 16.század helyett, ugyanis csak az 1860-as években kezdett kibontakozni és szorosan összefüggött Riga fejlődésével és az oda irányuló migrációval. Az 1860-as években a város elsősorban gazdasági és szociális szempontból vonzotta a bevándorlókat - biztos munkaalkalmat, jövedelmet, jobb életmódot kínált. Nyelv és kultúra nem számított befolyásoló tényezőnek, az irodalomban azonban már ekkor megjelent a városi élet és a nemzeti öntudat közti összefüggés. A nacionalizmus legfőbb terjesztői a Rigában gombamód szaporodó újságok voltak, melyek a konzervatív, demokratikus vagy marxista irányzathoz tartoztak. Nagy példányszámuk és sikerük alacsony árukkal, könnyű hozzáférhetőségükkel valamint azzal magyarázható, hogy a lettek között rendkívül alacsony volt az analfabétizmus. A sajtó azt sugallta a széles körű olvasóközönségnek, hogy a városi lét elősegíti a nemzeti öntudat fejlődését, hogy a városban egy virágzó és öntudatos lett közösség tagja lehet az újonnan érkező. Mint ahogy az előzőekben már kiderült, a lettek teljes mértékben kihasználták a fejlődés által kínálkozó lehetőségeket, eközben mentalitásuk jóval racionálisabb és üzletiesebb lett. Ekkor alakult ki az írott irodalmi nyelv végleges változata is, egymás után jelentek meg a szakszótárak ill. szakfolyóiratok és alakultak kulturális egyesületek, melyeknek köszönhetően a lettek egy magasabb szintű kultúra részeseinek érezhették magukat. Akárcsak a többi etnikumnál, itt is megjelent az ellenségkép, mégpedig a német felső rétegek képében. Az antiszemitizmus 1914 előtt nem mozgatott meg nagy tömegeket, létezett ugyan vallási és faji változatban, de ennek közönsége csupán egy csekély jobboldali radikális csoportból állt. Az 1890-es években visszaszorult a nacionalizmus, ez a lett nemzeten belüli kulturális és politikai hasadással, valamint azzal magyarázható, hogy a nemzeti öntudathoz kapcsolódó városiasodás egyre inkább negatív képet öltött. A változásokra a legkevésbé az oroszok reagáltak: arányuk az egyes foglalkozási ágakban 1867 és 1914 között alig változott, Riga ipari fejlődésében csak marginálisan vettek részt, a hivatalnokok számának növekedése pedig az idegen, kiküldött tisztviselőknek köszönhető. Az önszerveződés gyengeségét mutatja, hogy az 1880-as években csak egy újsággal rendelkeztek és a kulturális egyesületek alapítására is csak a századforduló után fordítottak több energiát. Legstatikusabbnak az ortodox közösség tagjai bizonyultak, akik főleg kisiparosként, kiskereskedőként, napszámosként és ipari munkásként dolgoztak és nagy részük analfabéta volt. A jómódú kereskedők, bankárok és iparosok szintén pasz-