Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Hirschhausen; Ulrike von: A változás észlelése. Migráció; társadalmi mobilitás és mentalitások Rigában 1867 és 1914 között I/241

FOLYÓIRATSZEMLE 241 Hirschhausen, Ulrike von A VÁLTOZÁS ÉSZLELÉSE Migráció, társadalmi mobilitás és mentalitások Rigában 1867 és 1914 között A Baltikum visszatér Európába - a történészeknek így lehetőségük nyílik ezen kelet-középeurópai térség szerkezeti, kulturális sajátosságainak kutatására, az eddigi elméletek felülvizsgálatára. A kutatásoknál három szempontot érdemes figyelembe venni. A Baltikum történetét nem szabad elszigetelni - integrálni kell az európai történelembe, ez azonban nem azt jelenti, hogy a nyugat-európai fejlődési irányvonalat kell mércének tekinteni. Sokkal inkább jelenti a térség átmenetiségének hangsúlyozását, a különböző európai tendenciák helyi megvalósulásának vizsgálatát. A balti történetírás egyhangúságát meg kell szüntetni, nem szabad kizárólag egy nemzet szemszögéből értelmezni az eseményeket. Hangsúlyozni kell a térség etnikai sokszínűségét, az eseményeket az összes nagyobb nemzet (németek, oroszok, lettek, észtek, zsidók) szempontjából fel kell dolgozni. Végül alkalmazni kell a legújabb történettudományi módszereket, alkalmazkodni kell az új irányvonalakhoz, tehát az embert, mint a történelem cselekvő alanyát kell a középpontba helyezni. A szerző ezen irányvonalak alapján dolgozza fel Riga etnikai és társadalmi szerkezetváltását, valamint ennek a különböző nemzetek mentalitására gyakorolt hatását 1867 és 1914 között. Riga területileg a cári Oroszországhoz tartozott, jogszabályait azonban egy 13. századi rendi alkotmány határozta meg, amelyet csak 1877-ben váltott fel az új orosz városi jogrend, megszüntetvén az addig uralkodó rendi kereteket. A vizsgált időszakban két folyamatnak köszönhetően a „kitolt német erődítmény" multinacionális ipari és kereskedelmi központtá fejlődött. Az egyik ilyen folyamat a modernizáció volt, amely elvont tudományos kifejezésként sok mindent magában foglal - városiasodást, iparosodást, mobilitást. A szerző ezt a sokszínű, több jelentést hordozó fogalmat a migráció jelenségén keresztül világítja meg, követi nyomon, amelyhez segítséget nyújtanak az 1867, 1881, 1897 és 1913-as népszámlálások. A népszámlálások adatlapjai foglalkozásra vonatkozó kérdést is tartalmaznak, így a migráció mellett a társadalmi szerkezetváltást is megismerhetjük. A másik fontos folyamat a nacionalizmus kikristályosodása, megjelenése az egyes nemzeteknél, amely természetesen különböző konfliktusokkal járt. Ha ragaszkodunk a kutatási alapelvekhez, akkor nem feledkezhetünk meg az ember középpontba állításáról, így a fenti két folyamat vizsgálatánál elengedhetetlen a különböző mentalitásokra gyakorolt hatásuk tárgyalása. A mentalitás olyan ideiglenes értelmezési horizontot jelent, amelyben az emberek élnek és amelyben önmagukat és a világot értelmezik. A mentalitás mindig kollektív jellegű és van egy funkcionális és egy materiális oldala, amelyek egymástól elválaszthatatlanok. A funkcionális rész egy meghatározott életteret jelent valamilyen kialakult, elfogadott életstílussal, a materiális rész pedig gondolatokat, elképzeléseket takar. A mentalitások forrásaként napilapokat, életrajzi regényeket és visszaemlékezéseket használt fel a szerző. A tanulmány a négy legnagyobb rigai etnikumnál - a németeknél, a letteknél, a zsidóknál és az oroszoknál a következő jelenségeket vizsgálja: a migrációt és következményeit, a társadalmi szerkezetváltást, a nacionalizmust és az ellenségképet. 1867 és 1913 között megötszöröződött Riga lakossága és a bevándorlásoknak köszönhetően a város etnikai arculata is átalakult. Az óriási migráció, amelyet megkönnyített az 1861-es jobbágyfelszabadítási törvény és a gyors iparosodás, megváltoztatta a szociális szerkezetet is. Az első világháború kitörése előtt minden ötödik lakos az iparban dolgozott, míg 1867-ben csak minden huszonötödik. Nőtt a kereskedelemben és az iparban dolgozók száma, ugyanakkor csökkent a szolgáltatószféra által foglalkoztatottak aránya. A változások a különböző etnikumoknál különbözőképpen jelentek meg. A németek rugalmasan reagáltak - a céhek megszűnése után szakmunkásként dolgoztak tovább, gyárat alapítottak, vagy átálltak a luxuscikkek termelésére. A hivatalnokok között csökkent az arányuk, de még mindig sokan választottak valamilyen értelmiségi pályát. Az 1870-es években a lettek visszaszorultak az ipari foglalkozásokban, a kereskedők és a kézművesek között viszont jelentősen megnőtt az arányuk, sőt olyan foglalkozási ágazatokban is sokan helyezkedtek el, amelyekhez egyetemi diplomára volt szükség. Míg tehát a németek alkalmazkodtak a változásokhoz és megőrizték gazdasági vezető szerepüket, addig a lettek is kihasználták a lehetőségeket és meghatározó tényezővé váltak a város gazdasági életében. Az egyetlen csoport, amely szinte változatlanul vészelte át a gyors modernizációt az orosz etnikum volt, arányuk az egyes foglalkozásokban 1913-ban sem tért el jelentősen az 1867-es számoktól. A zsidó lakosság is megerősítette pozícióit, főleg a fa- és textiliparban töltöttek be vezető