Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Nonn; Christoph: A konitzi incidens. Antiszemitizmus és nacionalizmus Poroszország keleti területein 1900 körül I/236

240 FOLYÓIRATSZEMLE rom fent említett tartományban német nyelven történjen, ami ellen a lengyel lakosság több ízben sztrájkkal tiltakozott. A lengyel nemzeti mozgalom egyik fő törekvése a német kereskedők és az általuk közvetített termékek gazdasági bojkottjának megvalósítása volt. A Konitzban és annak környékén történt zsidóellenes fellépések tehát egy olyan régióban zajlottak le, amelynek politikai kultúrájában a nacionalizmus és a nemzetiségi konfliktus központi szerepet játszott. Vajon milyen szerepet játszottak a zsidók a németek és a lengyelek közötti konfliktusban? A régiótörténeti kutatások többnyire azt hangsúlyozzák, hogy a lengyelek és a németek közötti szakadék a zsidók elleni fellépésekben teljesedett ki. Nonn felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a lengyel nacionalisták bojkottra való felhívásai a németek és a zsidók ellen irányultak, ugyanis lengyel perspektívából szemlélve a zsidó lakosság németnek számított, ami megegyezett a zsidók nagy részének meggyőződésével. 1900-ban azonban a német lakosságot is a zsidók elleni bojkottra szólították fel. Ezzel kapcsolatban a kutatók hajlamosak arra, hogy a nemzetiségi konfliktusnak és a bojkottnak a kereskedelemben és a kézműiparban tevékenykedő zsidókra gyakorolt hatását eltúlozzák. Eszerint zsidó lakosság nagyarányú kivándorlása Poznanból és Nyugat-Poroszországból elsősorban az antiszemitizmus mellékterméke lett volna. 1880 és 1910 között azonban a zsidók száma Poroszország Elbától keletre eső területein mindenütt egyformán csökkent. Nagy számú lengyel nyelvű népességet csak Nyugat-Poroszországban, Poznanban es Oppelnben találunk. Nonn véleménye szerint, ha elfogadjuk azt a nézetet, hogy a zsidók kivándorlásának fő okozója a nemzetiségi konfliktus kísérőjelenségeként az antiszemitizmus volt, akkor a zsidók számának sokkal nagyobb mértékben kellett volna csökkennie, mint a többi Elbától keletre fekvő területen. Ha összeadjuk az összes zsidók számát, akkor a csökkenés mértéke a soknemzetiségű régiókban 45 százalék, míg a német többségűekben 34 százalék. Az iparosodás mértéke és dinamikája döntő befolyással volt a kivándorlásra, Nonn emellett hangsúlyozza a Berlintől való földrajzi távolságot is. A szerző véleménye szerint az utolsó két tényező sokkal nagyobb szerepet játszott, mint a nemzeti gazdasági küzdelmek következményeként megjelenő antiszemitizmus. Ha a nemzeti bojkottmozgalom tartósan és sikeresen továbbított volna antiszemita tartalmakat, akkor hosszú távon a zsidók elszegényedésének kellett volna bekövetkeznie. Ezzel szemben 1899 és 1908 között 1645-ről 2038-ra növekedett a zsinagógaközösségek elöljáróinak átlagjövedelme. Ezzel öszszefüggésben szintén érdekes momentumnak tűnhet, hogy 1898 és 1903 között a poznani és nyugat-poroszországi körzetből négy zsidót német jelöltként beválasztottak a porosz képviselőházba. Ók magukat a német lakosság képviselőinek tartották és a zsidó érdekeket alig vették figyelembe, amit a cionista kisebbség különösen sérelmezett. Az elmondottakból kiderül, hogy a régió gazdaságában, társadalmában, politikájában megmutatkozó antiszemitizmusnak nemcsak, hogy kevés köze volt a német nacionalizmushoz, hanem azzal ellentétben meglehetősen csekély szerepet játszott. A poznani és nyugat-poroszországi németek körében alkalmazott rasszista sztereotípiák elsősorban a lengyelekre vonatkoztak. Emellett a lengyelek és a németek közötti összetűzések sokkal gyakoribbak voltak, mint a keresztények és a zsidók közöttiek. Az 1881. évi, valamint az 1900. évi antiszemita hullám során a zsidókat főként anyagi sérelmek érték, míg a rendszeres nemzetiségi összeütközéseknél a könnyebb testi sértések mellett gyilkosság is gyakran előfordult. A nemzetiségi konfliktus a két keresztény vallás közti ellentétek révén még inkább fokozódott. Ehhez társult még általában egy gazdasági és társadalmi ellentét, ugyanis a legtöbb földbirtokos, gyárigazgató, kézműves mester, valamint az összes hivatalnok a németek közül került ki. A lengyelek többsége viszont mezőgazdasági vagy gyári munkás, illetve segéd és tanonc volt. A konitzi segédek és tanoncok többsége szinte kivétel nélkül lengyel mezőgazdasági munkáscsaládból származott. Már az iskolában megfigyelhetők voltak a tanárokkal szembeni ellenséges fellépések, ugyanis bennük a germanizációs politika ügynökeit látták. Az 1900. évi antiszemita támadások központjában csak porosz katonák és hivatalnokok sérültek meg. A zsidóellenes demonstráció súlypontja június 10-én legkésőbb a katonaság esti megérkezése után eltolódott a német állam elleni tüntetés irányába. Tehát ebben a nyugat-poroszországi-poznani határrégióban csak akkor került sor antiszemita fellépésekre, ha rövidtávon valamilyen különleges alkalom kínálkozott és ez párosult egy gazdasági válsághelyzettel is. Míg a nemzetiségek közötti összeütközések általánosak voltak, addig a zsidók és keresztények között akárcsak a konitzi esetben csak, incidensként fordultak elő. Historische Zeitschrift, Band 266, Heft 2, April 1998, 387-418. BZs