Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Nonn; Christoph: A konitzi incidens. Antiszemitizmus és nacionalizmus Poroszország keleti területein 1900 körül I/236

FOLYÓIRATSZEMLE 239 megbízások elmaradása miatt. A tél folyamán sok helyen elbocsátották a segédeket és a tanoncokat. Az időjárás miatt elhúzódott a mezőgazdasági munkák kezdete, és a helyzet különösen azokban a hetekben romlott meg, amikor Ernst Winter holtteste előkerült. Nem meglepő tehát, hogy 1900 március-áprilisban elsősorban segédek és tanoncok voltak a konitzi antiszemita támadások résztvevői. Április végén az aratási kilátások még inkább romlottak, május közepén pedig jégesők és hóviharok tették tönkre a vetés jelentős részét. Az Amerikába kivándorlók aránya ekkor érte el a nagy depresszió óta a legmagasabb értéket. Június elején a kormányfő betiltotta az éves vásárokat, mert azok véleménye szerint csak még inkább előidézik az antiszemita támadásokat. Az intézkedés azonban ellentétes reakciót váltott ki. A gazdák többsége ugyanis abban reménykedett, hogy az állatok eladásából ki tudja majd fizetni a kamatokat, így a vásárok betiltását a zsidóknak kedvező ténykedésként értelmezték. A zsidók a körzet nagyobb településein 4-16 százalékos arányban képviseltették magukat, tehát a lakosság relatívan nagy részét képezték. Az 1882. évi tiltó rendelkezés óta a pénz és hiteléletben nem játszottak szerepet, viszont az áru- és állatkereskedelemben a vállalkozások három-négy ötöde a kezükben összpontosult. Ezek után érthető, hogyan vezetett a mezőgazdaságból élő lakosság elkeseredése zsidógyűlölethez. Az éves vásárok betiltása után a parasztok rá voltak utalva a falvakat járó kereskedőkre. A sors fintora, hogy az egyik fő gyanúsított, a zsidó Lewy család alibijét pontosan ez a tevékenység szolgáltatta. Valószínűleg az sem véletlen, hogy a rituális gyilkosság vádját három keresztény kereskedő terjesztette, ugyanis ők profitáltak volna leginkább a zsidó konkurencia kikapcsolásából. Christoph Nonn azonban leszögezi, hogy nincs lineáris ok-okozati összefüggés a globális konjunktúraválságok és az antiszemitizmus között. Könitz körzetében ugyanis csak ott történtek antiszemita villongások, ahol a mezőgazdasági szektor volt a gazdaság meghatározó ágazata. A kereskedelemből élő városokban, mint pl. Weichsel, Graudenz, Thorn vagy Bremberg, ilyen nem fordult elő. A rossz termés miatt súlyos helyzetben levő agrárszektor dominanciája, valamint a zsidók erős képviselete a vidéki kereskedelemben önmagában nem magyarázza az antiszemita támadásokat. A Weichseltől keletre eső három nyugat-poroszországi körzet gazdaságában ugyanolyan meghatározó szerepet játszott a mezőgazdaság, mint Konitzban. Hasonló volt a zsidó lakosság számaránya, valamint a zsidó kereskedők részesedése a kereskedelemben, mégsem találkozunk 1900 tavaszán zsidóellenes fellépésekkel. A szerző véleménye szerint ezek a területek, amelyek 130 km távolságban vannak Konitztól, kívül estek azon a körön, amelyen belül a rituális gyilkosság legendája aktualizálódhatott. Egy akut gazdasági válságra volt szükség ahhoz, hogy a mezőgazdaságban dolgozók körében a vallási indíttatású zsidógyűlölet előtérbe kerüljön. Nonn felteszi a kérdést, hogy a katolikusok vagy a reformátusok körében voltak-e gyakoribbak az antiszemita villongások. A vallásilag megosztott Konitzra és a vele határos Nyugat-Poroszországra, Poznanra és Pomerániára vonatkozó vizsgálatok semmi jelét nem mutatták annak, hogy az egyik vagy másik vallás képviselői jobban képviseltették volna magukat a zsidóellenes támadásokban. Bár a helyi hatóságok jelentései szerint a rituális gyilkosság vádja különösen a katolikus-lengyel körökben talált termékeny talajra. Ez főként azzal magyarázható, hogy a hatóságok a német-protestáns körökhöz álltak közel. Az egyházak szerepét tekintve mind a katolikus, mind az evangélikus papok prédikációi geijesztették a zsidógyűlöletet. A vallások közti ellentétek azonban a századfordulón fokozatosan alárendelődtek egy másik problémának, amelynek a jelentősége a vizsgált határrégióban nem becsülendő alá: ezek a nemzetiségi ellentétek. A szakirodalomban általánosan elterjedt a nézet, miszerint az antiszemitizmus legkésőbb az 1890-es évektől szoros kapcsolatban állt a német nacionalizmussal. Ε kapcsolat hosszú távon konzerválta volna az antiszemitizmust és terjesztette volna azt a társadalomban. Christoph Nonn arra a kérdésre keresi tanulmányában a választ, hogy mennyire igazolja a szóban forgó régiótörténeti vizsgálat e tézist, vagyis az antiszemitizmus és a német nacionalizmus diffúziójának tételét. A nyugat-poroszországi-poznani határrégióra első pillantásra igaznak tűnik a felvázolt összefüggés: a császárságban itt voltak a legélesebb antiszemita fellépések és a nemzetiségi ellentétek is a századfordulón érték el a tetőpontot. Fő konfliktusforrásként a vallási ellentétek helyére egyre inkább a nemzetiségi ellentétek kerültek, ami a német vezetés politikájának a következménye volt. Már Bismarck idején erőteljes germanizáció indult meg Poznanban, Nyugat-Poroszországban és Felső- Sziléziában. A porosz tartományi gyűlés pénzösszegeket szavazott meg német telepesek betelepítésére. A német „Ostmarkenverein" 1900 óta a lengyel földbirtokosok földjeinek elkobzását propagálta. A következő évben a porosz kormányzat elrendelte, hogy a katolikus hitoktatás mindhá-