Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Nonn; Christoph: A konitzi incidens. Antiszemitizmus és nacionalizmus Poroszország keleti területein 1900 körül I/236

FOLYÓIRATSZEMLE 237 történet előtérbe kerülésében mutatkozik meg, a zsidók és nem-zsidók közötti viszonyt vizsgálva egyre több figyelmet szentelnek a két keresztény vallás szerepének mind regionális, mind helyi szinten. A császárság idejére vonatkozóan csak kevés kutató foglalkozott a zsidók és nem-zsidók együttélésének társadalomtörténeti vizsgálatával. A 19. század második felében történt zsidóellenes fellépések ismert esetei sincsenek részletesen feldolgozva. Részben ezt a hiányt igyekszik pótolni Nonn jelen tanulmányával. A nyugat-poroszországi kisvárosban, Konitzban és annak környékén 1900-ban lezajlott zsidóellenes fellépésekre ugyan gyakran találunk utalást a szakirodalomban, a szerzők többsége azonban legtöbbször csak röviden megemlíti az esetet és teszi mindezt kevés, és kizárólag egyoldalú forrásbázis alapján. Részben ezzel magyarázható, hogy a konitzi vérvádról egymástól nagyon eltérő interpretációk láttak napvilágot. Christoph Nonn a konkrét események feltárásához és azok elemzéséhez a következő forrástípusokat használta fel: a porosz Belügy- és I-gazságügyminisztérium, a marienwerderi és brombergi kormányzat, valamint a konitzi Tartományi Tanács aktái, amelyek Berlinben, a Porosz Kulturális Örökség Titkos Állami Levéltárában találhatóak, a perek nyomatott jegyzőkönyvei, valamint a Szövetségi Levéltár és a Német Zsidóság Központi Levéltárának anyagai. Ezen források segítségével a szerző tanulmányában öt fő problémakört jár körül. A konitzi történésekből kiindulva elsőként az antiszemitizmus természetére, valamint a Nyugat-Poroszországban, Pomerániában és Poznanban élő németek és a zsidók viszonyára vonatkozóan von le általános következtetéseket. Ezután bemutatja a zsidóellenes támadásokat és azok előtörténetét. Nonn külön elemzi az állam és az antiszemita agitáció szerepét, illetve a gazdasági és vallási tényezők jelentőségét az erőszak kitörésében. Végül különös hangsúlyt kap az antiszemitizmus és a nacionalizmus viszonyának megvilágítása. A Konitzban történtek következőképpen foglalhatók össze. Ernst Wintert, a helyi gimnázium 18 éves tanulóját 1900. március 11-e délutánján látták utoljára a város utcáin. Három fiatal kereskedő már március 12-ről 13-ra virradó éjszaka azt a hírt terjesztette, hogy a fiú zsidó rituális gyilkosságnak esett áldozatul. Jó pár sör kíséretében azt mesélték a kissé féleszű Alexander Prinz zsidó rongykereskedőnek, hogy hitsorsosai tették el láb alól a gimnazistát, hogy vérével süssék meg pészah ünnepére a pászkát. Másnap reggel a "buta Alex" ezt elmondta két idősebb asszonynak. A hír ezután futótűzként terjedt a 10000 lelket számláló kisváros lakói körében. A történet különösen azért tűnt sokak számára hihetőnek, mert még emlékeztek az egy évvel korábbi morvaországi Polnaban történtekre, ahol egy fiatal nő holtteste került elő, akinek elvágták a nyakát és a vérét kifolyatták. Feltételezett gyilkosként egy zsidót vádoltak és a per még nem zárult le. Következményként számos morvaországi faluban és kisvárosban zsidóellenes fellépésekre került sor. Ernst Winter kivérzett, fej nélküli, megcsonkított testére csak március 13-án délután találtak rá egy Könitz környéki tóban. A következő napokban és hetekben sorra kerültek elő a város különböző helyein a hiányzó testrészek. A holttest megcsonkításának és feldarabolásának módja és egyéb tényezők arra engedtek következtetni, hogy a gyilkost a mészárosok között kell keresni. Az ügynek így két fő gyanúsítottja lett: az egyik a keresztény Gustav Hoffman, a hentes céh elöljárója és városi képviselő, a másik pedig Adolf Lewy, zsidó mészáros. Az utóbbival ellentétben Hoffmannak még indítéka is lehetett a gyilkossághoz: 14 éves lánya állítólag nem utasította vissza a nőcsábász hírében álló Winter közeledését és elképzelhető, hogy az apa kettejüket egy félreérthetetlen szituációban lepte meg. Am hiába nem volt semmi indítéka a zsidó gyanúsítottnak, a lakosság tudtában mély gyökeret vert és a polnai eset révén aktualizálódott rituális gyilkosság legendája, amelyet esetünkben még egy zsidó is megerősített, sokak számára pótolta ezt a hiányt. A boncolás eredménye is a rituális gyilkosság mellett szólt: az áldozat a nyakon található vágás következtében elvérzett, ahogyan az a kóser állatok megölésénél szokásos. A nyomravezetőnek kiláfásba helyezett magas jutalom reményében még egy tanú is előkerült, aki állítása szerint saját szemével nézte végig a fiú rituális módon történő legyilkolását a Lewy család pincéjében. Közvetlenül a vérvád hírének szárnyra kelése után kövek hullottak a zsinagóga és néhány zsidó polgár házának ablakaira. 1900. március-júniusban a város 100 km-es körzetében hasonló incidensekre került sor. Az epicentrumot maga Könitz jelentette, ahol május 29-30-án közel 1000 lakos tiltakozott Hoffmann letartóztatása ellen és Lewyék házát kövekkel dobálták. Csak egy tüzér alakulat megjelenése után nyugodtak meg a kedélyek. A katonaság átmeneti távozása után, június 10-én tumultus támadt a vasárnapi misére vidékről a városba igyekvők körében, amely a zsinagóga megrongálásához vezetett. A szerző hangsúlyozza, hogy az incidensek során a támadás nem egyes zsidó személyek, hanem mindig általánosan a zsidó tulajdon ellen irányult. Testi sértés csak nagyon ritkán fordult elő. A hivatalos híradások és az újságok az in-