Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Nonn; Christoph: A konitzi incidens. Antiszemitizmus és nacionalizmus Poroszország keleti területein 1900 körül I/236

236 FOLYÓIRATSZEMLE politikai akciók jobban hozzájárultak, mint Miljukov által említett tudományos szkepticizmusa és iskolateremtő szenvedélyének lanyhulása. Dumova és Sz. O. Schmidt szerint Miljukov egyoldalú Kljucsevszkij-képére főleg saját családi tradíciója és szubjektivizmusa hatott (a 61. jegyzet a 182. oldalon). Miközben Miljukov a szaktudományban nagyfokú önállóságra törekedett, „ugyanakkor szomjazta az idősebb pályatársak elismerését", ez utóbbit azonban Korzun szerint a moszkvai történészberkeken kívül kapta meg. A levelekben jól tetten érhető az idealisztikus K.N. Besztuzsev-Rjumin és a szkeptikus Kljucsevszkij közti ellenpontozás. Egyik levelében Miljukov azt írja, hogy Besztuzsev-Rjumintól és „nem a sajátjaitól tudta meg, hogy tudományos munkájának objektív jelentősége van. Ezt a méltatást azonban főleg tanárától, Kljucsevszijtől szerette volna hallani. Miljukov pályája kritikus szakaszában, amikor fokozatszerzése, moszkvai egyetemi pozíciója és anyagi helyzete egyaránt labilis, felmerült Pétervárra való átköltözése. Korzun (és előtte Dumova) érdeme, hogy az elemzett levelekből pontosítható az események időrendje, a levelezők álláspontja, általánosan fogalmazva a szubjektív tényező fontossága a tudományfejlődésben. Miljukov anyagi, erkölcsi okok és több bizonytalansági tényező miatt habozott az áttelepülés kérdésében. Elete alkonyán bevallotta, hogy Moszkvához kötötte az ottani nyitott és szabadságszerező közeg, valamint a mély és eredeti elemzések iránti igény, amivel szemben a pétervári túl hivatalosnak, formalizáltnak és „rendpártinak" tűnt. Az 1892-es levelek jól mutatják, hogy Miljukov fokozatszerzése Kljucsevszkij passzív ellenállása miatt nem haladt előre és a történészt lelkileg ez megviselte. Fontos kiemelni, hogy miközben szaktudományos téren elismerték (még Platonovon kívül maga Kljucsevszjkij is: 178.0. és a 85. index a 182. oldalon), moszkvai egyetemi tanári karrierje kevésbé volt sikeres. Az utóbbi előmozdításában pedig Platonov minisztériumi, Ρ G. Vinogradov viszont moszkvai tankerületi és egyetemi kapcsolatai révén próbált segíteni. A minisztérium azonban Kljucsevszkij ellenében semmit se tett, aki (a történeti földrajz kivételével) megtartotta az egyetemen az összes kötelező orosz történelmi stúdiumot. Ebben a helyzetben fokozódott Miljukov ingerültsége, ami az egyetemen túl megnyilvánult Az Orosz Történelem és Régiségek Társulata körüli botrányban is. A tudományos és az egyetemi pozíció közti disszonanciát azért is nehezen dolgozta fel, mivel az akkori orosz szociokulturális közegben a felsőoktatási tevékenység magas státuszt foglalt el. Miljukovot 1895 elején „politikai megbízhatatlanság" miatt eltávolították a moszkvai egyetemről és Rjazányba száműzték, majd némi huzavona után megengedték, hogy 1897-től a szófiai egyetemen taníthasson. Innentől Platonowal való kapcsolata epizodikussá vált. Utolsó leveleiben a régi nagy témák mellett írt a századvégi egyetemi zavargásokról és olyan nagy tudósokat jellemzett, mint pl. Kizevetter, Sahmatov, Szemevszkij, Druzsinyin és Smurlo. Az idők folyamán lényegesen megváltoztak a levelezés során kifejtett nézetei. így pl. elismerte Kljucsevszkij moszkvai iskolájának és saját ottani tanulóéveinek jelentőségét és alaposabban megvilágította a moszkvai és a pétervári historiográfiai és történelemoktatási hagyományok megkülönböztető vonásait. Platonovot, mint „melegszívű idős pétervári kollégáját" tisztelte egészen haláláig. Befejezésként Korzun a levelezés egy fontos „információs rétegére" hívja fel a figyelmet. Az orosz történelemtudomány „fejlődő öntudatára", amely szorosan kötődött a tudományos csoportok külön világához. Igaza van, amikor azt írja, hogy ezen közeg hagyományainak, értékeinek és Játékszabályainak" feltárása a mai historiográfia sürgető feladata. Úgy véljük, hogy egy sajátos területen és primér források felhasználásával, a fenti cél eléréshez már maga is hozzájárult. Otyecsesztvennaja Isztorija, 1999. 2. 171-182. KJ Christoph Nonn A KONITZI INCIDENS Antiszemitizmus és nacionalizmus Poroszország keleti területein 1900 körül Az újkori antiszemitizmus és nacionalizmus történetének összehasonlító vizsgálatához új megközelítési módokkal és szempontokkal járulhat hozzá az alábbiakban bemutatandó tanulmány. A korábbi társadalomtörténeti nézetek elsősorban a gazdasági fejlődés és az antiszemitizmus közötti összefüggést hangsúlyozták. Ezen munkákban az antiszemitizmus az iparosodási és modernizációs folyamat veszteseinek reakciójaként jelenik meg, akik gyűlöletüket a "győztesek" egy csoportja, a zsidók ellen fordították. Az újabb kutatások azonban már csak másodlagos szerepet tulajdonítanak a gazdasági változásoknak és a vallási hagyományokat helyezik a középpontba. A historiográfiában megfigyelhető új tendenciának megfelelően, amely a kultúr-