Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Preobrazsenszkij; A. A.: Az 1697-1698. évi "Nagy követség". Hagyomány és újszerűség az orosz diplomáciában I/230

230 FOLYÓIRATSZEMLE dófizető közül száznegyvenketten viseltek nem lengyel eredetű nevet. Érdekes eredményeket kapunk, ha megvizsgáljuk a háztulajdonok koncentrációját. Krakkóban 75 nemes 95 házzal rendelkezett és az adófizetők 11%-át képező, Németországból származó családok a háztulajdonosok 12%-át alkották. Az elővárosokban jóval magasabb volt a koncentráció: 26 nemes család birtokában 70 ház volt, a 10%-nyi német eredetű polgár pedig a házak 16,5%-át birtokolta. Kazimierzben 330 házról és 655 adófizetőről tudunk, akik közül 74-en tartoztak a nem lengyel anyanyelvűek közé. Itt volt a zsidó városrész is, és a zsidókkal együtt a nem lengyelek aránya elérte az 51%-ot. Stradomban és Kazimierz többi elővárosában nem állnak rendelkezésünkre ilyen bőséges források. Kleparzban a 17. század első felében 170 házról tudunk, az 1633 és 1638-ból származó adólisták pedig 90 házat és 89 adófizetőt említenek. Erre a városrészre jellemző az éjszakai szállók és az istállók magas száma. Az egyházhoz tartozó elővárosokban, Bishupiben, Pedzichowban, Btonieban és Krowodrza-ban 200 ház állt 1600 körül. A királyi elővárosokban, Podzamczeben, Rybitwyben és Smolenskban 100 ház volt ugyanekkor. 1600 körül tehát az egész település 2500 házból és nyilvános épületből állt, ezek közül 350 tartozott az egyházhoz ill. egyházi személyekhez, 250 pedig nemesek tulajdonában volt. Német származású polgárok 250, olasz származásúak pedig 70 házzal rendelkeztek. 4800 adófizetőről tudunk a források alapján, ez a szám azonban nem teljes. Hiányoznak a bérlők, a Wawel lakói, az egyetemi professzorok és a diákok, a korházak dolgozói és ápolói. A források lehetővé teszik a nyelvi-kulturális csoportok topográfiai elhelyezését is. Krakkóban a piac környékén a lakosok 43%-a volt nem lengyel származású (29% német, 11,5% olasz) és a környező utcák vizsgálatával is hasonló eredményekhez jutunk. Ez a tendencia Garbaryban még jobban érvényesül - a piac környékén 41% a német kultúrkörhöz tartozó lakók aránya. A fenti adatok alapján megállapítható, hogy a Krakkóban újonnan letelepülők a saját kultúrkörükhöz tartozók közelében kerestek otthont. Krakkó lakosságát 1600 körül 30.000-re becsülték. Az itt feldolgozott források 2400 házról és 4800 adófizetőről írnak - így szintén 24.000-29.000 lakoshoz jutunk. A polgárok 75%a nyelvi-kulturális szempontból lengyel volt, 10%-a zsidó, 10%-a német, 2%-a olasz és 3%-a pedig skót, németalföldi, francia, magyar és cseh. A polonizációs folyamat 1600-ban, a lengyel nyelv bevezetésével a városi bíróságokon, formálisan lezárult. Kulturális viszonylatban azonban nem lehet lengyelesítésről beszélni - Krakkó megőrizte pluralisztikus jellegét. Ha pluralitásról beszélünk, akkor nem szabad megfeledkeznünk a királyi udvarról és az egyetemről. Az udvarban nemesek, orvosok, művészek, kézművesek gyülekeztek Európa számos részéből. A német és olasz patríciusok számára fontos felemelkedési lehetőséget jelentett az udvar és a nemesítés, az állandó kapcsolattartás pedig felgyorsította az integrációs folyamatot. Az egyetemre kevesebb külföldi oktató és diák érkezett ugyan, mint a 15. században, de aktív részvételük a városi életben szintén befolyásolta az aszszimilációt. Szám szerint tehát domináltak a lengyelnyelvű polgárok, gazdasági és kulturális tekintetben viszont jelentős szerepet játszottak az idegen nyelvűek, akik közül az olaszok és a zsidók befolyása folyamatosan nőtt. Ez a sokszínű társadalom természetesen nem élhetett konfliktusok nélkül. A 16.század második felében kiéleződött a nemesek és a nem nemesek viszonya - a nemesek 22 nemességet kapott polgárcsaládot nem ismertek el, egy ismeretlen polgár pedig összeírta a társain esett sérelmeket. A konfliktusok másik forrása a katolikusok és a protestánsok közti viszálykodás volt -itt a diákok és a polgárok álltak szemben a nemesekkel és a polgárok kisebb részét alkotó protestánsokkal. Ezek a példák is egyértelművé teszik, hogy a krakkói társadalmon belül a válaszvonalat nem a nyelvi-kulturális különbségek jelentették; valamint, hogy Krakkó valóban sokszínű és érdekes város volt 1600 körül. Zeitschrift für Ostmitteleuropa-Forschung 1998, 47.év f., l.sz., 49-69. PA Preobrazsenszkij, A. A. AZ 1697-1698. ÉVI „NAGY KÖVETSÉG" Hagyomány és újszerűség az orosz diplomáciában A szerző rövid bevezetőjében utal arra, hogy a történészek napjainkig adósak maradtak a régebbi diplomáciai gyakorlat és a korabeli átalakulás arányainak a fenti külpolitikai aktusban tükröződő tényeinek vizsgálatával. így a „nagy követségnek" az orosz diplomáciai szolgálat fejlődésében elfoglalt helyét se lehetett körültekintően meghatározni. Az biztos, hogy elő-