Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Belzyt; Leszek: Nyelvi kulturális pluralitás Krakkóban 1600 körül I/229

FOLYÓIRATSZEMLE Belzyt, Leszek NYELVI-KULTURÁLIS PLURALITÁS KRAKKÓBAN 1600 KÖRÜL Krakkóban 1600 körül már évtizedek óta együtt élt három nagy etnikai csoport - lengyelek, németek és olaszok. Együttélésüket megkönnyítette, motiválta az egyre erősödő lengyelesítési folyamat, amely éppen 1600-ban érte el csúcspontját, mikor a városi bíróságokon is a lengyelt tették hivatalos nyelvvé. Nem különíthetjük el egyértelműen az egyes etnikumokat, annál is inkább, mivel ebben az időben nemzeti öntudatról még nem is beszélhetünk. A nemzeti pluralitás helyett így inkább a nyelvi-kulturális pluralitás tűnik helyes kifejezésnek. A rendelkezésünkre álló források segítségével meg tudjuk állapítani az egyes polgárok kulturális gyökereit ill. az általuk használt nyelvet. A tanulmányban vizsgált csoportok így nem a nemzeti, hanem a kulturális hovatartozás alapján jöttek létre. Krakkó pluralisztikus társadalmának kultúrája lengyel, német, olasz, litván, rutén, cseh, magyar, francia, skót és németalföldi elemekből tevődött össze, például szolgálva az alulról jövő kulturális integrációra, amely törvényszerűen adódott a város egyetemi központ és királyi székhely jellegéből. Jellemző, hogy az új lakók nem egyszerűen asszimilálódtak, hanem eközben új elemekkel gazdagították a város amúgy is változatos kultúráját. 1600 körül Krakkó nyitott és vonzó társadalommal rendelkezett, amely nem csak kulturális, hanem gazdasági, politikai és vallási szempontból is sokszínű volt. A szerző munkájához elsődleges forrásként azokat az 1601 és 1605 közötti adólistákat használta, amelyeket ólengyel nyelven írtak és csak ritkán bukkannak fel bennük latin vagy német szavak. Másodlagos forrásként az 1601 és 1602-es telekkönyvek szolgálnak, az elővárosok esetében azonban ennél korábbi (1576) ill. ennél későbbi (1633,1638) változatok is előfordulnak. Krakkó 1600-ban még Lengyelország fővárosának és királyi székhelynek számított. Egyes történészek szerint 1596-ban már Varsó vette át Krakkó szerepét, ennek azonban ellent mond az a tény, hogy III. Zsigmond annak ellenére, hogy kastélya 1595-ben kétszer is leégett, mégsem hagyta el a várost. 1599 és 1603 között renováltatta lakóhelyét, és csak 1609-ben távozott Litvániába, ahonnét már nem tért vissza Krakkóba. 1600 körül a krakkói település három városból állt: Krakkó, Kazimierz és Kleparz. A zsidó városrész kb. 3000 lakossal Kazimierzen belül helyezkedett el. A három városhoz még számos előváros csatlakozott. Krakkótól délre helyezkedett el a Wawel, a királyi rezidencia; nyugatra Garbari, keletre pedig Wal Krakowski terült el, amelyek jogilag a krakkói városi tanácshoz tartoztak. Stradomot a kazimierzi tanács igazgatta, emellett számos előváros és közeli település felett rendelkezett a király vagy az egyház. A 16.század folyamán (1507-1611) 6579 személy szerezte meg a krakkói polgárjogot: 23%-uk német, 2,5%-uk olasz, 3%-uk pedig egyéb nem lengyel eredetű nevet viselt. A német nevet viselők 20-30%-a, tehát több mint 1500 személy, azonban már lengyellé vált krakkói családból származott. 1573 és 1609 között 2090-en kaptak krakkói polgáijogot, 22%-uknak német, 3,5%-uknak olasz, 6%-uknak pedig más idegen eredetű neve volt. A vizsgált korszak egészéhez viszonyítva tehát csökkent a német, és nőtt az olasz nevű bevándorlók száma, az újonnan betelepülők abszolút száma pedig 0,6%-al haladta meg az átlagot. 1507 és 1611 között 182 nemes szerzett polgárjogot, őket „nobilis", „generosus" vagy „magnifiais" jelzővel jegyezték be, és az új polgárok 2,7%-át tették ki. 1573 és 1611 között nőtt a polgárjogot kérelmező nemesek száma, ezen belül pedig az olaszok aránya. Több német és olasz patrícius család is nemesi címet kapott az uralkodótól, őket a „magnifiais" és az „illustris et magnifus" címmel jelölték. A krakkói telekkönyvek 739 házat említenek 1991 adófizetővel. Az adófizetők 11,2%-a a német, 3%-a az olasz és 2,4%-a az egyéb nem lengyel kultúrkörökhöz tartozott. Ez a 16,5%-os arány csak a fele a nem lengyel arányú bevándorlók arányának (31,1%) 1573 és 1602 között. Magyarázatul szolgálhat a polonizációs folyamat, valamint az, hogy a telekkönyvek ill. adólisták a polgárjoggal nem rendelkező, alacsonyabb társadalmi rétegekhez tartozó, főleg lengyel lakosokat is regisztrálták. A két elővárosban, Garbaryban és Wal Krakowskyban 1211 a-