Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hudi József: Pénzesgyőr története (Ism.: Lengvári István) I/226

228 TÖRTÉNETI IRODALOM Színelőadásokat tartottak, népkönyvtár működött, bár a családi, rokoni ünnepek és tevékenységek (pl. disznóvágás) voltak meghatározóak. Az egyházi élet kisugárzása kicsiny lehetett, annak ellenére, hogy a plébániai ellátás mindenhol megfelelő volt. Az iskolákban elméleti és gyakorlati oktatás is folyt. A tárgyalt korszak végére csaknem kétszeresére nő az iskolások száma, de ez nem vezetett erőteljes társadalmi mobilitáshoz. Érdekes megoszlást mutat, hogy a cselédség mindkét uradalomban magyar, míg a birtokosok gyerekei német anyanyelvűek, s ez tükröződik az iskoláztatásban is. A második világháború előzményeként tárgyalható az 1934-től aktív pángermán agitáció a falvakban, mely a németségen belül is ellentéteket szült. (Szép példa, hogy a Volksbund tagjai és szimpatizánsai valamint a magyar érzelműek külön kocsmába jártak.) Több család életét tette lehetetlenné a katonai behívás, a férfiak elvesztése. 1944-ben a családok félve az orosz előrenyomulástól, kitelepültek. 1945 márciusában foglalták el a szovjet csapatok a települések területét. A németséget a kollektív bűnössége elvéből kiindulva büntették, a néhány Ausztriából hazatért család kifosztott házat talált, és rendőri zaklatásoknak volt kitéve. A részrehajlóan végrehajtott földosztás és a későbbi kitelepítés a társadalom- és birtokszerkezetet (és annak viszonylag egyenletes organikus változásait) durván alakította át. (A Fischer család nemhogy birtoka egy részét, de lakóházát sem tarthatta meg.) Az újgazdák és a régi lakosok között állandó konfliktusok keletkeztek. A Tanácsrendszer időszakában az országos forgatókönyv alapján történtek az események: a tanácsválasztások, az új közigazgatási szervezet kiépítése, a termelőszövetkezetek létrehozása. A korábbi híres ménest a bábolnai állami gazdaság vette át. Az élet minden területén, a magánéletre kiterjedően lelki terror alakult ki, a kötöttségen az új plébános sem tudott lazítani. 1956 júliusától egyesült Kerteskő, Kőrisgyőr és Pénzeskút Pénzesgyőr néven. A forradalom idején Községi Forradalmi Tanács alakult. A megtorlás időszakában a feljelentések alapján egy-egy bűnbaknak beállított embert ítéltek el. (Figyelemre méltó, hogy a szerző közli — nem anonimizáltan — a feljelentő és a feljelentettek nevét.) A hatvanas évek közepéig befejeződik a község villannyal való ellátása, kultúrház jön létre, és községi olvasókör alakul. A termelőszövetkezethez többször változó üzemszervezetben homok-, kavics- és kőbányák is tartoztak. 1966-tól a bakonybéli közös tanácshoz csatolják a községet, majd összeolvad a tsz., és körzetesítik az iskolákat. A költségvetési pénzek elosztása inkább Bakonybélnek kedvezett, ami Pénzesgyőr számára azt jelentette, hogy romló feltételek között kellett a lakosságnak élni. A korábban, már az erőszakos kollektivizálás után megfigyelhető elvándorlási folyamat felgyorsult. A rendszerváltozás után ismét önálló községi önkormányzattal rendelkező faluban látványos fejlesztések valósultak meg (útépítés, a kultúrház újjáépítése). A kerteskői ménes (mint a Bábolna Állami Gazdaság majd Rt. része) nemzetközileg jegyzett telep lett, ahonnan több híres angol telivér került ki. A fogyó lakosság helyére német és magyar üdülőtulajdonosok kerültek, megalapozva ezzel a község új profilját. A kötetben példás helyet kap egy rövidített 90 oldalas német változat is, mely jobban szolgálja a külföldi kutatót (vagy érdeklődő nyaralót), mint a sokszor látott néhány oldalas, csak az általánosságokra szorítkozó idegen nyelvű összefoglalók. A kötetben a különböző korok különféle forrásanyagának ellenére végig azonos szempont alapján történik a múlt rekonstruálása. A szerző olyan apró, jellemző részletekre is felfigyel, a források tényanyagának rögzítésén túl, hogy például milyen volt az írástudás a 19. századi községi elit körében. Arányosan és nem erőltetetten történik meg a nemzeti és lokális történelem jelentős eseményeinek együtt láttatása, de az utóbbi szemszögéből. A saját kutatásokon alapuló monográfia módszertani szempontból is mintául szolgál. Lengvári István