Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Hudi József: Pénzesgyőr története (Ism.: Lengvári István) I/226

227 TÖRTÉNETI IRODALOM és bemutatja a vidék geológiáját, éghajlatát, a bronzkori telepet. Leírja, hogy a csekély középkori lakosság is eltűnik a törökkor végére, de a felszabadító háborúk után az Esterházy és Zichy családok, valamint a zirci apátság betelepítésekkel szerzik be a szükséges munkaerőt. Pénzeskút pusztát gróf Esterházy János népesítette be, jórészt római katolikus németekkel, melynek eredményeként egy szalagszerű beltelkes település alakult ki. A Szerző a telepesek névsorát születési anyakönyvi bejegyzések alapján állította össze. Beszámol az üveghuta és szeszfőzde létesítéséről, a nagybirtok gazdaságának fellendüléséről. 1843-ban gyapjútermelés kezdődik, mely egyik legfontosabb ága lett a település gazdaságának. Az egyházi életet és iskoláztatást a plébániai irattárak alapján mutatja be, melyek szerencsésebben fennmaradtak, mint a világi (főnemesi, tanácsi) iratok. A népességszám az 1785-ös 27-ről 1845-ben 337-re nőtt, tagolt közösség jön létre: a szerződéses alapon dolgozó kuriális zsellérség, és az éves konvenciós szerződéssel bíró majorsági cselédség mellett önálló települést alkottak az üveghuta munkásai. Ε rétegek életmódban is elkülönültek egymástól. A majorsági szakalkalmazott réteg, a plébános és a zsellérsorban élő tanító alkotta az értelmiséget, s maguk a földesurak: a cseszneki Esterházyak zárják a sort. Utánuk 1800-tól a Bertalan, majd 1826-1852 között a Marton családé a birtok, melyet 1837-től Splény Ignác bérelt. (Az ő Béla fiának visszaemlékezéseiből több fontos és a mindennapok életének gazdálkodását bemutató részletet tudhatunk meg.) Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején a község és környékének történései több szempontból jelentősek voltak. Pénzeskűton népgyűlésen ismertették az új törvényeket, összeírták a nemzetőröket. Miután azonban a kuriális zsellérek a robotot nem kívánták teljesíteni, fellázadtak: Splény Béla a megyétől kért segítséget. A tisztviselők felvilágosították a lakosságot, hogy a szerződést be kell tartaniuk, akik így is tettek ezután. A móri csata után 1848 végétől 1849 áprilisáig, a tavaszi hadjáratig, a megyét a császári csapatok megszállva tartották. 1849-ben Pénzeskúton helyezték biztonságba Guyon Richárd tábornok gyermekeit, Lókúton pedig Kossuth gyermekeit és nevelőjüket, akiket augusztus végén fogtak el a császári csapatok Splény Ignác özvegyével együtt. Az 1850-60-as évek és a dualizmus kora a települések életében a lassú polgári fejlődés időszaka. Jelentős kár a gazdaságot nem érte, így az jól jövedelmezett az 1850-es években. 1852-től az új tulajdonos, Zámoiy Kálmán továbbra is fenntartotta a bérleti szerződést. Splény Béla kalandos családi ügyei (testvére, Mária, Guyon felesége volt, Lajos bátyját a hasis élvezettől kellett megmenteni), és a szesz-dekonjunktúra miatt a házasság mentette meg az apadó vagyont. A feleséggel, Ernestine Coulonnal Pénzeskúton telepedtek le, ahol 1864-ig irányították a gazdálkodást. Ez után Zámory nem hosszabbította meg a szerződést, és gazdatisztekkel irányítatta birtokát, amit 1903-ban Rupprecht Tasziló vett meg. Ö a pénzeskúti zselléreket birtokos paraszttá tette. (Kölcsönei kifizetéséhez ugyanis készpénzre volt szüksége az új tulajdonosnak.) A fejlődést mutatja, hogy szeszgyár és halastó épült, s a falu már rendelkezik postával. A túlnépesedő Pénzeskútról (az 1904-től önálló) Kőrisgyőrre és Antalházára költözött át a lakosság egy része, és jelentős volt az amerikai kivándorlás (később ők adományoztak haranglábat a közösségnek). Az iskolákban a megnövekedett tanulólétszámot is el tudták látni, könyvtár létesült. Megfigyelhető, hogy ezek — az állam részéről — a magyarosítás eszközei is voltak. A hívek több egyházi alapítványt tettek és működtettek, számuk növekedésével Pénzeskúton filiát kellett létrehozni 1850-ben. Az 1914-1919 közötti időszakban a terület osztozott az ország nehézségeiben: a katonai behívások, az ellátási zavarok, a proletárdiktatúra, a román megszállás következményeiben. Azt 'ezt követő, a szerzőnél „Horthy-rendszerként" meghatározott korszakban a közigazgatási-jogi helyezet nem változott: Pénzeskút puszta Lókút kisközség része maradt, Kőrisgyőr és Antalháza puszta pedig más körjegyzőséghez tartozott továbbra is, noha 1921-től jegyzői kirendeltség működött Hár' ságy pusztán 1950-ig. A három település sikertelenül küzdött az önállóságért, amitől azt is várták, hogy az infrastruktúra fejlesztésére lehetőségük nyílik. Pénzeskúton addigra kialakult egy vékony vállalkozói réteg. A korszak két földbirtokosa Fischer Lajos és Rainprecht Antal. Fischer szaktudásával emelkedett ki, zsidó származása miatt vagyonvesztett lett, a holocaustot túlélve Kanadába emigrált, ahonnan többször hazalátogatott Magyarországra mezőgazdasági szakemberként. Rainprecht nemesi származásával a polgári radikálisokhoz állt közel, a magyar Páneurópai mozgalom megteremtője. Az 1922-26-os földreform csak Pénzeskutat érintette, mely változást hozott a birtokszerkezetben és a falu képében is. A gazdaságokat a gépesítés, a modernizálás jellemezte, Fischer jelentős kölcsönöket is felvett emiatt. A közösségből többen végleg elvándoroltak az 1920-as években, illetve néhányan időlegesen, amikor városi cselédnek álltak. A könyv egyik legjobb része annak bemutatása, hogyan alakul át a háztartások élete: megjelenik a polgári étkezéskultúra, a rádió.