Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - A 80 éves Hadtörténelmi Levéltár két kiadványa (Ism.: Szűcs László) I/221
223 TÖRTÉNETI IRODALOM idejéből. Az akkoriban a Magyar Országos Levéltár legfelső két szintjén elhelyezett hadilevéltár különlegesen fontosnak ítélt részét, 1944 novemberében katonai utasításra a Dunántúlra menekítették. 170 ládában elszállították a második világháború időszakának iratait (beleértve a Felvidék egy részének, Kárpátalja, Bácska visszacsatolásával kapcsolatos katonai iratanyagot, a Szovjetunió elleni háborúban részt vett csapattestek hadműveleti iratait, naplóit), a Vezérkari Főnökség már levéltárban lévő iratait, a Legfőbb Honvédelmi Tanácsjegyzőkönyveit, az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc iratait, valamint a térképtár különlegesen nagy értékű darabjait, a budaörsi csatára vonatkozó iratokat, a Hadtörténelmi Levéltár parancsnoki és gazdasági iratait. Kun ezredes dokumentumok, visszaemlékezések alapján számot ad ezek egy részének állítólagos megsemmisüléséről - illetve esetleg szovjet levéltárakba kerüléséről. Beszámol egyben a Magyar Országos Levéltárban maradt hadilevéltári anyag sorsáról (a beomlott épületrész alóli kimenekítéséről) és a németekkel együtt Nyugatra vonult magyar csapatok iratainak amerikai-angol kézbe kerüléséről (az ezek alapján megjelent publikációkról). Helyet kapott a kötetben néhány olyan írás is, amely az elmúlt évtizedekben elhallgatott témákat érint. így elsősorban a 105 napos finn téli háború megsegítésére gr. Teleki Pál miniszterelnök által támogatott, de a németek elől eltitkolt Magyar Önkéntes Önálló Zászlóalj szervezésére vonatkozó visszaemlékezésre; vagy a háború utolsó szakaszában a németek által a Magyar Királyi Honvédségnek átadott Pz. V Panther (Párduc) nehéz harckocsik (és elsősorban Tarczay Ervin főhadnagy) eredményes szerepléséről szóló beszámolóra kell utalnom. Nem kevésbé fontos a hadikórházak II. világháború alatti embermentő tevékenységéről készített tanulmány. Számomra, aki az 1950-es évek elején a Hadtörténelmi Levéltár munkatársaként dolgoztam a General Commando irataival is, különös emlékeket ébresztett az akkoriban nem, vagy alig használható több évszázados kötetek restaurálásáról szóló beszámoló. A kötet csaknem felét betöltő, Segédlet a Magyar Királyi Csendőrség történelmének kutatásához (1867)-1881-1914 című tanulmány praktikus szempontokat ad a feltárt levéltári, könyvtári források nyilvántartásba vételéhez, számontartásához. A részletes munkabeszámolók egyikéből tájékoztatást kapunk a Levéltár és az USA Védelmi Minisztériumának Történeti Hivatala, valamint a Kongresszusi Könyvtár között kialakított együttműködésről. Az úgynevezett Open House program keretében — részt vesz ebben egyébként Lengyelország és Románia megfelelő intézete is — elsősorban a Honvédelmi Minisztérium 1949. és 1956. évi kutatható, mintegy 300 000 oldal terjedelmű iratanyagának mikrofilmezésére kerül sor. Ehhez a technikai felszerelést az USA megfelelő szervei biztosították, s a filmek egyik példánya — a Hadtörténelmi Levéltáron kívül — ott is nyer majd elhelyezést. A program 1997-ben indult, s 2000 szeptemberében befejeződik. Az Open House program járulékos eredményeként a Levéltár számára lehetővé vált a Partnership for Peace Information Management System számítógépes hálózatába való bekapcsolódás - ennek technikai feltételeit is részben az amerikai fél biztosította. A beszámoló szerint az amerikai fél és a többi résztvevő intézmény a program megvalósításától és továbbfejlesztésétől a hidegháborús időszak közös kutatásának elmélyítését, a hadtörténészek és levéltárosok szorosabb együttműködését, az iratok megőrzésének biztonságosabbá tételét, a programban résztvevők körének bővítését várja. Az Open House programnál is határozottabban veti fel a levéltár —· és nemcsak a Hadtörténelmi Levéltár — jövőjének kérdését a Hadtörténészek Nemzetközi Bizottságának 1999. augusztus-szeptemberében Brüsszelben tartott konferenciájáról készített, a kötetben szereplő beszámoló. Az ott elhangzott előadásokból, felszólalásokból is kiderült, hogy a modern irattermelésből egyre inkább eltűnik a papír, az elektronikus adathordozók élettartama azonban még nem ismert. Vannak olyan, 10 évvel ezelőtti szalagok, lemezek, amelyek már nem olvashatók. Ezért — mint mondták — a levéltáraknak fel kell készülniük az ilyen adathordozók átvételére, átjátszására, tartós tárolására és kutathatóvá tételére. Hasonló módon megfogalmazták aggályaikat a résztvevők a levéltári segédletek számítógépen való elkészítését, továbbá a legfontosabb dokumentumok számítógépes feldolgozását illetően. Altalános véleményként — pedig jelen voltak a hadseregükre és feltehetőleg a levéltáraikra is sokat költő nyugati országok képviselői -— megfogalmazódott az az álláspont, hogy nincs pénz a drága technikai eszközök és programok beszerzésére, nincsenek olyan, a számítógép kezelésében jártas levéltárosok, akik a berendezéseket kezelni tudnák, és idejük sincs egyelőre arra, hogy egyéb alapvető elfoglaltságuk mellett a számítógépekkel dolgozni tudnának. A két kiadvány kapcsán röviden ennyit kellett elmondanom a 80 éves Hadtörténelmi Levéltár múltjáról, jelenéről - és jövőjéről. Szűcs László
