Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - A 80 éves Hadtörténelmi Levéltár két kiadványa (Ism.: Szűcs László) I/221
222 TÖRTÉNETI IRODALOM fondfőcsoportok az Osztrák-Magyar Monarchiának a levéltár által őrzött iratait mutatnák be: a Cs. Kir. Magyarországi Főhadparancsnokság iratait közvetlenül követnék a Cs. Kir. hadsereg területi hatóságainak és alakulatainak, majd a Cs. Kir. hadbíróságok, valamint egyéb szerveinek iratai. Külön önálló fondfőcsoportokba kellene elhelyezni a magyar hadsereg kezdeteire vonatkozó — jelenleg a gyűjteményekben lévő — török elleni háborúkra, a Rákóczi szabadságharcra, valamint az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharcra vonatkozó iratokat. Ezek után ugyancsak külön fond-főcsoportokban látná szívesen a történész, illetve az olvasó az 1867-1918 közötti magyar Honvédelmi Minisztérium, az 1918-1919. évi Hadügyminisztérium, az 1919. évi Hadügyi Népbizottság, az 1919-1945. évi Honvédelmi Minisztérium, az 1945 utáni Honvédelmi Minisztérium, valamint parancsnokságok és egységek iratait. A szerves fondok (fondrészek) ismertetése után kellene sort keríteni a különböző gyűjtemények, kiegészítő irategyüttesek bemutatására. Ismert tény, hogy egy-egy levéltár anyagának elrendezése, fond- és állagjegyzéke magán viseli az egész intézmény történetét, azt, hogy az egyszer már besorolt, rendszerben elhelyezett fondot, állagot meg kell hagyni a maga helyén, mivel jelzetére az irodalomban jórészt már hivatkoztak, azon a jelzeten, helyen keresik vissza, ezt tehát megváltoztatni nem lehet. Mégis nem minden — jóakaratú — célzottság nélkül említettem fel a rendszer egészének megváltoztatására irányuló javaslatomat. Az első világháború után — minthogy a békeszerződés értelmében csak meghatározott számú honvédséggel rendelkezhetett az ország — a Honvédelmi Minisztérium egyes osztályait más minisztériumokban, így a Belügyminisztériumba, a Népjóléti és Munkaügyi, a Vallás- és Közoktatásügyi, a Pénzügyi, a Kereskedelemügyi és az Iparügyi Minisztérium osztályai közé „rejtették" el. Kicsit hasonló helyzet alakult ki — más okoknál fogva — 1945 után is. Az ekkor az Állami Ellenőrzési, a Külügy, a Népjóléti és az Igazságügyi Minisztériumban működött katonai ügyekkel foglalkozó osztályok iratanyagát is a Hadtörténelmi Levéltár vette át megőrzésre. Felmerül azonban a kérdés, hogy most már nem lenne-e itt az ideje annak, hogy ezek az osztályok visszakerüljenek az őket keletkeztető főhatóság rokon osztályainak iratai közé. Egyébként más szerveknek — pl. katonai egyházi intézményeknek — a katonai levéltárban lévő iratai esetében is meggondolandó, hogy nem kellene-e átadni az illetékes egyház levéltárának. A gyűjteményből a polgári demokratikus forradalom és a Tanácsköztársaság katonai iratait is át lehetne csoportosítani a megfelelő szervesen kialakult fondokhoz. ] Sajnálatosan nem logikus, következetlen a fondok, állagok számozása, betűjelekkel való el- ι látottsága - ezért hivatkozási adatként, jelzetként való használatuk bizonytalan. A Fond- és állagjegyzék egy következő kiadása esetén ezen is változtatni kellene. Meglepő egyébként, hogy az 1945 utáni iratok — kevés kivételtől eltekintve — csak 1956-ig terjedően kerültek be a levéltárba, avagy a későbbi iratok még levéltári feldolgozásra várnak, s csak egy további jegyzékben kerülhetnek majd a kutatók elé? A rendkívül értékes és érdekes iratanyagot tartalmazó Fond- és állagjegyzék használatát nagy mértékben növeli a kötetet bevezető levéltár-történeti tanulmány és az egyes fond-főcsoportokhoz, fondcsoportokhoz, esetenként fondokhoz fűzött történelmi bevezetők. Ez utóbbiak jelentős I része nem csak az adott iratanyag levéltári helyéről, kezeléséről, hanem hadtörténeti vonatkozásairól [ is kellő, több esetben tanulmányszámba vehető tájékoztatást adnak. Hasonló jellegű fond-, állag stb. I bevezetők a civil levéltárak esetében általában csak az egyes levéltárak, fondok repertóriumainál szokásosak, a katonai iratok esetében azonban már azért is helyes, hasznos a kellő részletességű j információk megadása a Fond- és állagjegyzék esetében is, mivel a kutatók egyre nagyobb hányada a Hadtörténelmi Levéltár esetében is — ismereteink szerint -— nem katona, hanem polgári foglalkozású személy, tehát a szakszerű eligazításra többnyire már ezen a szinten is ráutalt. A fenti — helytálló vagy esetleg túlzó — kritikai észrevételeim ellenére a Hadtörténelmi Levéltár új Fond- és állagjegyzéke kitűnő munka, elismerés illeti az elkészítésében részes levéltárosokat. A történészeknek kutatási témákat kínáló értékes leltár szerves kiegészítését jelenti a Hadtörténelmi Levéltár, Ad acta címen megjelent 1999-ről kiadott évkönyve. A kis kötet — azon túl, hogy tájékoztatást ad a levéltár munkatársairól, az 1999-ben végzett munkájukról — nem csak , összefoglalóan, de az egyes munkák részletkérdéseiről is, és a 2000. évre tervezett feladatokról, értékes levéltári vonatkozású tanulmányokat is közöl. Ez utóbbiak sorából kiemelném dr. Kun József ezredesnek a Hadtörténelmi források sorsa a második világháború utolsó szakaszában című írását, amely azt a Fond- és állagjegyzék által is érintett kérdéskört részletesen ismerteti, feltárja, hogy miért nem vagy miért csak töredékesen maradtak iratok elsősorban a második világháború
