Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Glodariu; Eugénia: Asociaile Culturale ale Tineretului Studios Roma Din Monarchia Habsburgică (1860-1918) (Ism.: Baumgartner Bernadette) I/215

216 TÖRTÉNETI IRODALOM zelítések alapján ítélje meg a korabeli román diákság kulturális szervezeteit. Amellett, hogy részletesen ismerteti működésüket, mindenekelőtt arra törekszik (talán túlzott nemzeti érzésektől fűtve), hogy kiemelje a román diákszervezetek hátrányos helyzetét, és mindezért a magyar kormányt kárhoztassa. Ami a felhasznált forrásokat illeti, Glodariu kutatásokat végzett a bukaresti, a brassói, a szebeni, az aradi, a gyulafehérvári és a kolozsvári levéltárakban, gyakran említi a kor sajtótermékeit pl.: Gazeta Transilvaniei, Albina, Kolozsvári Közlöny, Ellenzék. Ugyanakkor fontos szerepet kapnak az illető társaságok archívumai, a diákok megmaradt levelezései, egy-egy diákszervezetről már megjelent monográfia, a papneveldék és tanítóképzők monográfiái, a diákszervezetek évkönyvei, különböző statisztikai évkönyvek. A kötet egyik hiányossága, hogy nagyrészt csak román forrásokat használ. Nem merített például a magyar feldolgozásokból, illetve csak akkor, ha (az ő álláspontját igazolva) elmarasztalóan nyilatkoznak a román diákok magyarországi szervezeteiről, azok tevékenységéről. Eugenia Glodariu összesen 48 diákszervezetet mutat be, ebből 17 egyetemi, 15 teológiai és tanítóképző, 16 pedig az egyházi és állami gimnáziumok diákjai által létrehozott szervezet. A nyolc fejezetben megismerkedhetünk külön-külön minden diákegyesülettel, megalakulásuk körülményeivel, a diákok kulturális és politikai tevékenységével. A szervezetek kereteinek és működésének bemutatása tekintetében a szerző elismerésre méltó, alapos munkát végzett. Ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy fontos részkérdésekre nem terjed ki a figyelme, továbbá a deskriptív jelleg dominál munkájában, az elemző-értékelő motívum szelektív módon érvényesül. A monarchia politikai ás kulturális helyzetéről a román történetírásban jól ismert, régi elméletet fogadja el: az 1860 és 1918 közötti korszakot két szakaszra osztja. Eszerint 1860 és 1867 között (az általa liberálisként értékelt intézkedéseknek köszönhetően) felélénkült a kulturális élet, 1867-ben azonban, miután Erdély elveszítette autonómiáját, a magyar kormány határozatai a magyarosítást szolgálták, melynek következtében 1867 és 1918 között a Magyarországon élő románság politikai helyzete folyamatosan romlott. A szerző figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a dualizmus korában sem zárultak be az egyetemek kapui a román diákok előtt, több diákszervezet pedig 1867 után alakult meg. Külön fejezet foglalkozik az egyetemeken, a gimnáziumokban, a papneveldékben és a tanítóképzőkben tanuló román diákok számának pontos kimutatásával, viszont nem találunk semmilyen utalást a diákok származási helyére, szociális és társadalmi helyzetére. Azaz nem elemzi, milyen társadalmi környezetből rekrutálódnak a magyarországi iskolák román diákjai, jóllehet ez a kérdés nagy fontosságú a román társadalom fejlődése, a mobilizáció érvényesülése szempontjából. A diákszervezetek bemutatásakor először az egyetemek, majd a teológiák és tanítóképzők, végül pedig a gimnáziumok szervezeteivel ismerkedhetünk meg, különös tekintettel működési szabályzataikra, kitűzött céljaikra, összejöveteleik jellegére és pénzforrásaikra. A nemzeti-kulturális, illetve a politikai tevékenységet két különálló fejezetben ismerteti, annak ellenére, hogy ezek szoros kapcsolatban voltak egymással. A diákszervezetek kulturális tevékenysége között említi a könyvtáralapításokat, a már meglévők bővítését, az irodalmi esteket, ahol európai és román írók műveivel ismerkedtek meg. Ezeknek a kulturális összejöveteleknek is volt politikai céljuk, habár ezt a szerző nem emeli ki. Az ilyen alkalommal megvitatott témák szoros ι kapcsolatban voltak az aktuális politikai kérdésekkel. Nemzeti-kulturális tevékenységnek számítottak a nyílt rendezvények, pl. a bálok, melyeket kezdetben csak pénzszerzés céljából szerveztek, végül azonban (más lehetőséggel nem rendelkezvén) a magyarországi románság fontos politikai összejöveteleivé váltak. A szerző ide sorolta a diákok nyári tevékenységét is, melynek keretében a román falvak népeinek „ felvilágosításán" munkálkodtak. A diákok politikai tevékenységét a hatodik fejezet tárgyalja. Jóllehet Eugenia Glodariu nem hangoztatja, mégis úgy tűnik, ezt tekinti a könyv legfontosabb részének. Az egyetemi szervezetek nem politizálhattak legálisan, mégis megtalálták a módját annak, hogy politikai nézeteiket nyilvánosságra hozzák és terjesszék. A monarchia román diákjai számára a politikai mozgalomban való részvétel csakis a kulturális társaságok által vált lehetővé, amit a diákok ki is használtak. A politikai események (a szerző szerint) nagy hatással voltak a diákszervezetek mindennapjaira. Különösen három eseményről állítja, hogy azok nagy mértékben átalakították a román nemzeti törekvések geopolitikai környezetét, és radikalizálták a fiatal román értelmiség politikai céljait. Elsőként Moldva és Havasalföld 1859. évi egyesülését említi olyan eseményként, amely a Monarchia román lakosságát is lelkesedéssel és reménnyel töltötte el. Ezzel szemben az 1867-es kiegyezés elkeseredettséget és politikai megosztottságot eredményezett. A harmadik esemény, az 1877-1878-as orosz-török háború, melynek eredményeként Románia elnyerte teljes függetlenségét. A szerző vé-