Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Glodariu; Eugénia: Asociaile Culturale ale Tineretului Studios Roma Din Monarchia Habsburgică (1860-1918) (Ism.: Baumgartner Bernadette) I/215

215 TÖRTÉNETI IRODALOM mivel a tanúvallomások sok ellentmondással adják elő a történteket. Ellentmondásaik oka lehet az, hogy a gazdájuk verését tétlenül, bizonyára rejtett kárörömmel szemlélő Olasz-alkalmazottak és -jobbágyok a vizsgálat során már ritkán mertek Bessenyei uram mellé állni. Az ellentmondások feloldása így többnyire az utókor történészének feladata marad. De míg a korabeli agrárviszonyok feltárásában segítséget nyújthat az összehasonlítás, a szomszéd falvak vagy a tágabb környezet példája, addig a konkrét események ellenőrzésére nem nyílik ilyen lehetőség. A szerző sok esetben kénytelen bevallani, hogy nem tud egyértelmű megoldást nyújtani, nem tud dönteni a források ellentmondásaiban. Mindez nem akadályozza abban, hogy a szereplőket szinte személyes ismerősként kezelje s velük szemben néha szubjektív érzéseit is kifejezze. Olasz Lajos szépnevű feleségéről, Komáromy Barbaráról is némi szomorúsággal állapítja meg, hogy külsejéről (megfelelt-e ez a kellemesen hangzó névnek, vagy a messziről jött törtető ifjú kizárólag öröksége miatt vett feleségül egy csúnya lányt) semmit nem tudunk. A nyitva hagyott kérdések persze nem csökkenthetik a munka értékét. A valóban mikroszkopikus szintű vizsgálat minden bizonnyal a különféle (országos, helyi, egyházi) levéltárakban a jelen pillanatban elérhető valamennyi levéltári forrás felhasználásával történt. A szerző ott sem bízta magát egyetlen forráscsoportra, ahol pedig ezt a gyakorlat megengedte volna. Kutatásainak így fontos eredménye, hogy kétségessé tette eddig megbízhatónak vélt források pontosságát, mint például a Mária Terézia korabeli úrbérrendezéshez kapcsolódó felmérését. A II. József féle népességösszeírás jobbágyságra vonatkozó adatai a vizsgált falvakban sokkal több jobbágyot és zsellért találtak, mint amennyit az úrbérrendezéskor rögzítettek. A szerző ennek alapján — talán kicsit keményen is — arra a következtetésre jutott, hogy „a zselléreket illetően a tabellák adatai tájainkon egyszerűen használhatatlanok, a valóságnak még csak a torzított tükörképe sem rajzolódik ki belőlük" (44. lap). Más esetekben viszont éppen az általa használt módszerrel fordulhatunk eddig alig használt forrásokhoz és juthatunk új ismeretekhez, amelyek azután nemcsak az általánosságok helyi visszatükröződését engedik láttatni, hanem a múlt szereplőihez, cselekedeteikhez, gondolataikhoz, néha még érzéseikhez is közelebb visznek. ifj. Barta János Eugenia Glodariu ASOCIAILE CULTURALE ALE TINERETULUI STUDIOS ROMÁN DIN MONARCHIA HABSBURGICÀ (1860-1918) Biblioteca Musei Napocensis XVII. Cluj-Napoca, 1998. 416 o. A ROMÁN EGYETEMISTÁK KULTURÁLIS SZERVEZETEI A HABSBURG MONARCHIÁBAN 1860-1918 Magyarország sajátos, a nemzetiségi problematikával terhelt történeti fejlődése, területi változásai következtében számos olyan szakmai kérdés van, melynek értékelése hangos vitákat eredményez Magyarország és a környező országok („utódállamok") különösen Románia és Szlovákia történészei között. Jóllehet 1990 óta Románia történetírásában is megjelentek új hangok, a többséget változatlanul a régi sztereotípiák jellemzik, melyeket politikai érdekek, esetenként nacionalista érzelmek, sőt indulatok motiválnak. Számos olyan munka születik a szomszédos államban is, mely a Magyar Királyság, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia területén élő románság történetének egyes kérdéseit dolgozza fel. Ezek sorába tartozik Eugenia Glodariu munkája. A történész, az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum munkatársaként, az 1960-as évektől kezdődően kutatta a Monarchia román diákjainak kulturális szervezeteit, ezek politikai, közéleti szerepét és hatását a román társadalomra. A most bemutatott kötet, ennek a kutatómunkának az eredménye. A témával foglalkozó eddigi tanulmányokkal ellentétben, amelyek e problémának csak egyes részleteit dolgozzák fel, Eugenia Glodariu teljes és átfogó képet nyújt az erdélyi, a bukovinai, a bánsági és a magyarországi román diákok szervezeteiről. A kötet olyan közegben jelent meg, amely a román-magyar viszonyok pozitív átértékelését gyakran hevesen elítéli, és olyan időszakban, amikor a román-magyar politikai kapcsolatok a javuló tendenciák ellenére sem voltak felhőtlenek, ez pedig hozzájárult ahhoz, hogy a szerző a régi megkö-