Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - Für Lajos: A berceli zenebona; 1784 (Ism.: ifi. Barta János) I/213
213 TÖRTÉNETI IRODALOM A szerző olyan új megközelítéseket tartalmazó, hézagpótló alapművet alkotott, amit a továbbiakban nem nélkülözhetnek a történészek és a téma iránt érdeklődők. Az későbbi vitatéma lehet, hogy miként alakul a földművelés intenzifikálódásával a természeti tényezők szerepe. Kurunczi Jenő Für Lajos A BERCELI ZENEBONA, 1784 Osiris Kiadó, Budapest, 2000. 503 o. 1784. május 23-án Tiszabercel határában tekintetes és nemzetes Bessenyei Boldizsár uram „sok paraszt és nemes embereket magához hódítván", úgy helyben hagyta a szintén helybeli birtokos Olasz Lajos uramat, hogy az „úgy öszve volt törve, hogy két hét múlva is olyan volt, mint a fekete posztó és fekütt belé". Néhány hét múlva a Bessenyei család tagjai Bercel község szarvasmarhacsordáját hajttatták rá Olasz uram kukorica földjére. A falu csordásának ezúttal Boldizsár öccse, György adott parancsot arra, hogy a jószágot a kukoricásba hajtsa. A marhákhoz hamarosan a sertések is csatlakoztak s egész nap a zsenge növényt pocsékolták. Még a télen, 1785 januárjában pedig a Bessenyei fivérek által felbiztatott parasztok az erdőben, favágás közben támadtak rá Olasz Lajos favágással megbízott jobbágyaira, fejszéiket elvették, elkergették őket, majd az elvett favágó eszközöket a korcsmárosnak eladva, árát elitták. Tett is panaszt a sértett a megyei hatóságnál, nem tagadták tetteiket a bepanaszoltak sem, sőt esetenként még kérkedtek is lépéseik sikerével, a vizsgálat mégis mérhetetlenül lassan haladt s végeredményben nem hozott eredményt a vétkesek megbüntetésében. Rövidebb rész-tanulmányok (R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv, Emlékkönyv Rácz István 70. születésnapjára) után Für Lajos vaskos kötetet szentelt a Bessenyei fivérek által keltett „berceli zenebonának". Munkája az Osiris Kiadó Mikrotörténelem sorozatában jelent meg, a sorozat-névvel egyúttal utalva a kutatás és a közreadás módszerére is. A kötet kiadói fülszövege utal az új metódus fontosságát hangoztató Peter Burke-re, aki szerint mikroszkóppal kell megvizsgálni a múltat, hogy a tág értelemben vett történelmi távlatok, államok, nemzetek, osztályok szükségszerűnek látszó, de éppen ezért személytelen sorsa mögött megismerhessük a régvolt embereket, élettörténetüket, vagyoni helyzetüket, de még az eseményekben szerepet játszó külső tulajdonságaikat és jellemüket is. Úgy tűnik, a szerző gazdag forrásanyagot talált mind a berceli események részletes leírására, mind a mikrotörténelemben sem mellőzhető körülmények — előzmények és következmények — tisztázására. Ha például a konfliktusba (pontosabban a májusi verekedésbe) keveredett szereplőkre vonatkozó személyes adatokból indulunk ki, nem lehet kétségünk aziránt, hogy a tagbaszakadt, mázsás súlyt meghaladó Bessenyei Boldizsár uramnak egyáltalán nem kellett félnie attól, hogy az alacsony termetű, vékonydongájú Olasz Lajos fizikailag próbál kárpótlást venni sérelmeiért. Ertetlenül állunk viszont szemben azon tényekkel, hogy miért csatlakozott mindig tucatnyi (vagy akár több) falubeli a hatalmaskodóhoz, míg az áldozat mindig egyedül maradt, vagy hogy miért provokált újabb konfliktusokat éppen a sorozatosan alulmaradó panaszos. Für Lajos kötete a fentiek magyarázatában nem szorítkozik az események és a velük közvetlenül kapcsolatban álló körülmények előadására, hanem széles áttekintést nyújt a magyar falu 18. század-végi állapotáról. Elsődleges szándéka természetesen a zenebona helyszínéül szolgáló község, Bercel viszonyainak a bemutatása. Név szerint ismertet meg bennünket a falu nemeseivel, táblázatokból tudjuk meg, hogy e birtokosok hány jobbággyal, zsellérrel rendelkeztek, milyen vagyoni körülmények között éltek. Az úrbérrendezés felmérései azután a falut lakó jobbágyokhoz visznek közelebb. Fény derül a gazdálkodás legfőbb sajátosságaira is. Megtudjuk, hogy Bercel határa nem kényeztette el a település földműves lakosságát. Szántója viszonylag kevés volt, s e szűk területet is gyakorta öntötte el a Tisza áradása. Sokszor állt víz alatt a falu rétje és legelője is. A lakosok sokszor kényszerültek arra, hogy földet béreljenek a szomszédos községek valamelyikében. Éppen ezek a környező falvak (Gáva, Paszab, Ibrány) szolgáltatják az első, közvetlen adatokat a vizsgált település viszonyainak értékeléséhez, a környező világgal való összehasonlításhoz. Az összehasonlítás több fokozatú. A Szabolcs megyei Rétköz szolgáltatja a legszűkebb kört, ami majd a megye más részeire, sőt a tágabb régióra, Északkelet-Magyarországra is kiterjed. Az összehasonlításban használt adatokat a szerző természetesen nem feltétlenül saját kutatásaiból meríti, hanem fel kell használnia a szűkebb vagy tágabb térség megyéire vonatkozó modern szakirodalmat is.
