Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - Milov; L. V.: Velikirusszkij Pahar I Oszobennoszty Rosszojszkovo Isztoricseszkovo Processza (Ism.: Kurunczi Jenő) I/211
212 TÖRTÉNETI IRODALOM értek ei. A piacra történő zöldségtermesztéssel és a kertészettel minőségileg új tényezők jelentek meg ezen ágazatokban, amelyek a korábbi feudális művelési módszereken túllépve elősegítették a modernebb agrotechnika térhódítását (272-296. o.). Hangsúlyozni kell azonban, hogy az előbbiek mintegy kontrasztban álltak a más agrárágazatokbeli elmaradottsággal: így az akkor alapvetőnek minősülő gabonafélék termesztésének megkövült régi módszereivel. Az állattenyésztéssel kapcsolatos kérdéseket Milov megalapozottan tárgyalja a másik ágazattal, a földműveléssel összefüggésben. A két ágazat valóban egy zárt rendszert alkotott, hiszen a mezőgazdasági területek termékenysége a trágyázás révén függött az állattartástól, az utóbbi pedig az adott régió kaszálókkal és legelőkkel való ellátottságától. A fenti területek északon^s délen nagyobb mennyiségben álltak a parasztság rendelkezésére; magasabb termékhozamokat, jobb táplálkozást és alaposabb talajjavítást biztosítva. A többi régióban viszont a legelő-, rét- és az ebből következő trágyahiány egyfelől a mezőgazdasági területek termőképességének csökkenéséhez, sőt a talaj kimerüléséhez vezetett, másfelől a zord klíma miatt a hosszú istállóztató állattartásra kényszerült orosz parasztnak ehhez nem állt rendelkezésre megfelelő mennyiségű és minőségű takarmány, így épp a nagy tavaszi munkák idején csak gyenge igásállatokkal dolgozhatott. Megjegyezzük, hogy Milov 1992-es tanulmányában archív források és Α. V Csajanov nyomán (44-47. o.) már kiemelte a nem fekete földes területek parasztjai körében „hosszű ideje meglévő takarmányéhséget". Mostani művében utal arra is, hogy mind a nemesi, mind a paraszti gazdaságokban, az árutermelő állattenyésztést elősegítve, megkíséreltek jobb igás- és haszonállatokat kitenyészteni. A bemutatott műben Milov részletesen szól a régiónkénti településtípusokról, a parasztok házairól, gazdasági épületeiről, öltözködéséről és étkezéséről. Az egyszerű ruházat jól tükrözte a többség szerény anyagi lehetőségeit. Pl. általában bocskort hordtak, a csizma jobban északon terjedt el, ahol az állattenyésztés magasabb szintet ért el. Noha a nagyorosz parasztság köz- és ünnepnapi étkezése között jelentős különbség volt, még a gazdagparasztok ételválasztéka is szegényesnek mondható. Milov utal arra, hogy az orosz belső területek falusi lakossága megfeszített családi munkával is hosszú időn keresztül csak legalapvetőbb szükségletei kielégítését érte el. A szerző részletesen foglalkozik a nagyorosz parasztság megélhetési körülményeinek ún. kompenzációs mechanizmusaival: a faluközösséggel (obscsina) és a jobbágyrendszer kialakulásának hatásával (418. ο.). A földesurak intézőiknek adott instrukciói jól mutatják, hogy fenn akarták tartani a parasztporták „gazdasági működőképességét". Pl. ügyelni kellett arra, hogy a portára rótt adó megfeleljen a parasztcsalád teljesítőképességének. A faluközösség az egyetemleges kezesség révén felelt az adóbehajtásért, ^mezőgazdasági munkák elvégzéséért és bizonyos védelmet (segítséget) nyújtott az elemi csapásokkal és a szociális megpróbáltatásokkal szemben. Milov jól érzékelteti az obscsina dichotómiáját. Kiemeli, hogy még amikor az állami és a földesúri hatalom mintegy rátelepedett a faluközösségre, az intézmény akkor se csak a kizsákmányolás eszközeként, hanem a paraszti megélhetést biztosító (fentebb említett) kompenzációs mechanizmusként is funkcionált. Újszerű, hogy Milov szól pl. a bajba jutott parasztoknak nyújtott földesúri természetbeni kölcsönökről, sőt a paraszti vállalkozások bizonyos bátorításáról, amiről eddig a szovjet történetírás hallgatott, vagy egyoldalúan magyarázta ezt a jelenséget. Természetesen a fentiekben szerepe volt annak is, hogy így több parasztgazdaság lehetett „a kizsákmányolás tárgya" és egyúttal nőhetett a nemesi birtokok jövedelmezősége. A szerző eredeti módon (a természeti körülményekkel, az agrárviszonyok összetevőivel és az államhatalom belső és külső tényezőivel összekapcsoltán) tárgyalja az orosz jobbágyrendszer és a kapitalizmus genezisét és működésük egyes aspektusait. Megállapítja, hogy mind a földrajzi feltételek, mind a faluközösségi és a nemesi földviszonyok már a 15. sz. végétől a nagyorosz parasztság jobbágyi sorba döntése (zakreposcsenyije) irányába hatottak, azonban ez csak jóval később, jelentős állami erőfeszítések nyomán következett be. Az államnak egyébként sokkal nagyobb szerepe volt a gazdaságban, mint Nyugaton. Milov szerint a természeti feltételeknek a kapitalizmus kialakulására való hatását a szovjet történetírás csaknem figyelmen kívül hagyta, pedig úgy véli, hogy ezen tényezők fontos szerepet játszottak abban, hogy Oroszországban a manufaktúrák megkésve, felülről állami kezdeményezésre és jobbágyi kényszermunkát felhasználva jöttek létre. A nagyorosz paraszt minden (ipari) mellékfoglalkozása mellett megmaradt földművelőnek. A mezőgazdasági és az ipari tevékenység összekapcsolódása egyfajta sajátos munkamegosztási variánsként nem átmeneti állapot volt, mint általában Európában, hanem több mint egy évszázadon át, még az 1861. évi jobbágyfelszabadítás után is fennmaradt az orosz történeti folyamat egyik sajátosságaként.
