Századok – 2001

DOKUMENTUMOK - Fazekas Csaba: Dokumentumok Haynald Lajos 1849. júniusi hivatalvesztésének történetéhez I/169

DOKUMENTUMOK HAYNALD LAJOS 1849-1 HIVATALVESZTÉSÉHEZ 173 lényegében felelős lett a főegyházmegye legfőbb döntéseiért. A vármegyeházán felolvasták a Függetlenségi Nyilatkozatot, melynek kihirdetését — arra való hivatkozással, hogy az egyházi kormányzatba ütközik — Haynald megtagadta.21 Ennek hírére „a papi osztály ellen felizgatott nép", az egyházi kormányzattal szemben amúgy is bizalmatlan tömeg mintegy ostrom alá vette az érseki palotát, ablakait beverték, Haynaldnak az utcán sem volt szabad mutatkoznia. Jaross már június 15-én szomorúan panaszkodott a minisztériumnál arra, hogy a bizalmatlanság „helynöki hivatalom első hivatalnoka ellen a reá gonoszul költött politikai gyanú ürügye alatt éjjeli garázdálkodások és nyugtalanításokban mutatkozott".2

2

(Ugyanakkor Esztergomban is voltak egyházi intézmények, melyek kinyilvánították hódolatukat a Szemere-kormány irányában. A helyi bencés középiskola tanítói kara például május 20-án intézett ilyen értelmű feliratot Horváth Mihály kultuszminiszterhez.2

3

) A magyar csapatokkal érkező Palkovics Károly Esztergom megyei kormánybiztosnak már kezdettől feltűnt a konzervatív elveket valló irodaigazgató, mint az első jelentéseiből is kitűnik. (Ld. 1-2. sz. dokumentumok.) (A kormánybiztos egyébként beszámolt arról, hogy több alkalommal is , jellem-jegyzékeket" vezetett a főegyházmegye papságáról, ezek jó része azonban sajnos nem ismeretes. Jűnius végéről Id. a 7. sz. dokumentumot.) Palkovics jelentései alapján a kultuszminisztérium — Debrecenből Pestre történt visszaköltözését követően — június 18-án hozott határozatot Haynald elmozdításáról, a „clerusra gyakorolt rossz hatásra" hivatkozva. (3. sz. dokumentum) Jaross Vince kanonok, káptalani helynök megpróbálta a minisztériumnál elérni a határozat visszavonását (4. sz. dokumentum), érvelésének középpontjába állítva, hogy Haynald nem folytat politikai tevékenységet (ez különösen a későbbi élettörténete ismeretében érdekes), illetve bizonygatta a jó szellemű és elkötelezett irodaigazgató nélkülözhetetlenségét, burkoltan meg is vádolta a kormányzatot azzal, hogy az illető megkérdezése, vagyis részletes kivizsgálás nélkül döntött. A határozat alapját valóban Palkovics kormánybiztos jelentéseire építették, bár az is igaz, hogy ahhoz elegendő jogalapot jelentett a Függetlenségi Nyilatkozattal valamint a megalakult új kormánnyal való szembehelyezkedése. Jaross továbbá tipikusan egyházi érveléssel azt hozta fel, hogy a minisztérium maga hangoztatta a felekezetek ügyeibe való be nem avatkozást, s ehhez képest vezető egyházi személyek elmozdításáról intézkedett. A minisztérium szűkszavú válaszában (5. sz. dokumentum) fenntartotta korábbi álláspontját és kifejezte Haynald felfüggesztéséhez való ragaszkodását. Hozzátette ugyanakkor, hogy az intézkedést maga az érintett érdekei is kívánják, továbbá a katolikus egyházé általában, hogy ezáltal meggátolhassák a „clerus irányában különben is eléggé nagyra nőtt ingerültség további fejlődését". Érdemes még megemlíteni a határozatot fogalmazó Nyisztor József kultuszminisztériumi államtitkár megjegyzését, miszerint nem Haynald személyével van problémájuk, csupán „komolyabb 21

Haynald 1849 tavaszi szerepéről és felfüggesztéséről röviden - további hivatkozások nélkül - írnak: Szittyay, i.m. 39-40.; Lakatos, i.m. 106. 22

MOL. H 56. 1849. 6. kf. 3. t. Megjegyezzük, 1849 tavaszán más császárhű személyek még kis híján lincselésnek is áldozatul eshettek Esztergomban. Erről beszámol például az osztrák csapaellátásáról gondoskodó Gózon Dániel emlékirata is: Pannonhalmi Főapátsági Könyvtár Kézirat, ÍOa. E. 6/2a. 23

MOL. H 62. 836/1849. sz.