Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: Az amerikai küldetéstudat válsága a 19-20. század fordulóján I/149
AZ AMERIKAI KÜLDETÉSTUDAT A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN l6ö vaslat elfogadásával azonnal megszűnnének a harcok, sőt ki sem robbantak volna8 4 , míg a Beveridge-javaslat a felkelés gyors és határozottabb elfojtását célzandó még több emberi és anyagi áldozatot fog követelni8 5 . Ezenfelül szerintük a Bacon-javaslat nemcsak összhangban volt az amerikai hagyományokkal, hanem kijavította volna a McKinley-kormánynak azt a következetlenségét, ami a Kuba és a Fülöp-szigetek közötti bánásmód ellentmondásosságából adódott8 6 . A hagyományok védelmében a demokraták élesen elválasztották az expanzionizmust — ugyanannak az intézményrendszernek a kiterjesztését — és az imperializmust — gyarmatok szerzését, ahol az önkormányzás nem létezik —, s a Fülöp-szigetek megtartásának szorgalmazóit egyértelműen imperialistának kiáltották ki87 . A kongresszusban e két törekvés kapcsán kialakult kettőséget és válsághelyzetet Pettigrew szenátor így írta le: „Azt hiszem, a halhatatlan Lincoln szavai alkalmazhatóak erre a helyzetre: 'Egy önnön magával szemben megosztott Ház nem maradhat fenn.' Zászlónk alatt nem létezhet egy köztársaság és egy birodalom egyszerre. Nem létezhet önkormányzás és erő általi kormányzás egyszerre. Vagy az egyik vagy a másik győzedelmeskedni fog. Vagy összeomlik a köztársaság és fennmarad a birodalom, vagy rögtön visszatérünk az űton a régi biztonságos alaphoz, és államunk hajóját a nyilatkozatnál horgonyozzuk le s annál a doktrínánál, amely szerint minden kormány a kormányzottak beleegyezéséből kapja jogos hatalmát"88 . Ezen túlmenően az ellenzék arra is rámutatott, hogy a hagyományok feladásának imperialista indokai önmagukban is megosztottak voltak. Egyesek ugyanis, mint Beveridge szenátor, az imperializmusban a gazdasági haszon szolgálatában álló hódítást, a színes bőrűek vezetését domborították ki; mások viszont, mint Wolcott szenátor, az imperializmust a nemzetközi filantrópia melletti elhivatottságként értékelték, s elutasították a gazdasági érdek fennállását. Vagyis nem minden imperialista merte elismerni a haszon reményében folytatott hódítást, s az álláspontjuk racionalizálásához szükséges emberbaráti szeretet mennyiségét illetően sem értettek egyet89 . Megosztottságuk pedig világossá tette, hogy milyen kevéssé meggyőzőek érveik a hagyományok erejével szemben. Hoar szenátor szerint az imperialisták nem tudták kibékíteni az alapvető amerikai értékrend és az újsütetű ambíciók képviselte ellentétet. Csak felborították a hagyományokat, de használható alternatívát nem tudtak nyújtani, s épp ezért úgy értékelte, hogy nem lehet tartós a hatásuk: „Ezidáig voltak olyan alapvető doktrínáink, ideáljaink, amelyekhez ragaszkodott ez a nép. Tudnak nekünk ezek helyett valamit adni? Önök a sarokköveket próbálják kiütni".9 0 „Lehet, hogy ma csatát vesztettünk, de őszintén hiszek a jövőben. Őszintén hiszek az igazságban és az amerikai nép szabadságszeretetében. (...) Ha ez az 84 Uo., 714, 805, 4279, 4301, App. 112. 85 Uo., 707-708, 1262. 86 Uo., 804, 163-164, 4283, 4285, 4303, App. 106-107. 87 Uo., 806, App. 110, App. 153. 88 Uo., 810. 89 Uo, 811-813. 90 Uo., 4284.