Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: Az amerikai küldetéstudat válsága a 19-20. század fordulóján I/149
166 SZABÓ ÉVA ESZTER elvesztett csata (a szabadság) hátrányára válik, akkor egy másik naphoz folyamodok... (...) Fellebbezek a kereskedelmi szellem ellenében a szabadság szelleméért. Fellebbezek a Birodalom ellenében a Köztársaságért...Fellebbezek a Jelen ellenében, amely anyagi prosperitástól dagad, birodalmi vágytól ittas, és fellebbezek egy másik, jobb korért. Fellebbezek a Jelen ellenében a Jövőért és a Múltért"9 1 . Az 1900-as elnökválasztáson a fehér ember kötelességének teljesítését hirdető McKinley nyert az antiimperializmust hirdető demokrata Bryannel szemben. „Mégsem állíthatjuk, hogy McKinley győzelme az annexió elfogadását jelentette volna. Nagyon sokan csak az aranyalapra, a magas vámokra vagy a prosperitásra szavaztak"92 . A Fülöp-szigeteki gerillaháború azonban nem csitult. A filippínók nem törtek le a republikánus győzelem láttán, elszántságuk nem csökkent. A fehér ember kötelessége pedig emberi és anyagi értelemben egyaránt kezdett egyre terhesebbé válni az Egyesült Államok számára9 3 . A 120.000-es amerikai hadsereg reakciója ebben a helyzetben a keményebb fellépés volt, amit a spanyolok által Kubában használt módszer, a lakosság táborokba való terelése, koncentrálása, valamint kegyetlen mészárlások és a „vízkúra" (sós vízzel való fullasztási kínvallatás) jelzett. Miután Aguinaldót 1901. március 23-án sikerült elfogni, a filippínó ellenállás megtört az egységes irányítás hiányában, s 1902. szeptemberében elcsitultak a fegyverek94 . Időközben a háború az imperialisták között is egyre növekvő ellenérzést keltett. Ennek köszönhető, hogy a birodalmi ambíciókat magáévá tevő küldetéstudattól megcsömörlött politikusok és közvélemény ismét az emberiesség és filantrópia elvét állította a középpontba. Az Egyesült Államok megpróbálta komolyan venni és teljesíteni a fehér ember kötelességét. Ez azonban kegyetlenséget implikált, s így csak rövid ideig volt képes megőrizni létjogosultságát. Weinberg szerint ugyanis „az imperializmus tiltja az emberiesség komolyanvételét. (...)...egészében véve pedig (az amerikaiak) túlságosan komolyan vették az emberiesség elvét ahhoz, hogy fenntartsák ezt a keserű célhoz való természetellenes alkalmazkodást".95 Az Egyesült Államok politikája így lassan, de biztosan a Fülöpszigetek függetlenségének megadása irányába fordult, melyre az 1916-os Jones törvény tett nyílt ígéretet, majd pedig 1946. július 4-én valóra vált. Lényegét tekintve tehát a Bacon-javaslat végül is győzedelmeskedett a Beveridge-javaslat felett, mint ahogy a hagyományos küldetéstudat győzedelmeskedett az imperializmus felett. A klasszikus, birodalomépítő imperializmus tehát, amely a századfordulón olyannyira jellemzője volt az európai nagyhatalmak és Japán törekvéseinek, nem vert gyökeret az amerikai értékrendben. A hagyományos, területi jellegű imperializmus nem lett amerikai ambíció, mert mint láttuk, alapvető összetűzésbe került a nemzeti küldetéstudattal. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a 20. század folyamán szuperhatalommá váló ország mentes lett volna az imperializmustól. Csakhogy az Egyesült Államok térhódítása közvetett formában, elsősorban a gazdasági imperializmuson keresztül vált meghatározóvá, amely a gazdasági diplomáciában 91 Uo., 4306. 92 Sellers, és mások, i.m., 252. 93 Weinberg, i.m., 314. 94 Vecseklőy, i.m., 404-405. 95 I.m., 318.
