Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: Az amerikai küldetéstudat válsága a 19-20. század fordulóján I/149
164 SZABÓ ÉVA ESZTER megcsillogtató Bacon-féle kiegészítés ugyan nem járt sikerrel, ez azonban nem vezetett az állandó amerikai fennhatóság gondolatának felmerüléséhez. A szigeteken aggasztóan elhúzódó harcok közepette azonban az állandó fennhatóság az imperialisták szemében elfogadhatóvá, sőt szükségszerűvé vált, abból a célból, hogy meggyőzze a íilippínókat ellenállásuk hiábavalóságáról. Ennek jegyében nyújtotta be javaslatát Beveridge szenátor 1900. január 4-én, amely szerint ,,a Fülöp-szigetek az Egyesült Államokhoz tartozó terület, s mint ilyet az Egyesült Államoknak szándékában áll azt megtartani"79 . Ráadásul az imperialista ideológia változásának legradikálisabb pontjaként Beveridge a filippínók faji alsóbbrendűségére hivatkozva önkormányzásra képtelennek ítélte őket: „Nem képesek önkormányzásra. Hogyan lehetnének azok? Nem önmagukat kormányzó fajból származnak. Keletiek, malájok..."8 0 . Ezzel Beveridge a filippínó függetlenség lehetőségét tagadta meg. S mivel ez a lépés egyúttal az eredeti imperialista filozófiát is elutasította, mely szerint az imperializmus célja az önkormányzásra való felkészítés volt, Beveridge egy újabb, a kor rasszista áltudományából és a fehér ember kötelességének ideológiájából táplálkozó filozófiát hívott életre, a faji imperializmust81 , amelyet a republikánus szenátor ekképp fogalmazott meg: ,,Εζ a kérdés mélyebb, mint a pártpolitika bármely más kérdése; mélyebb, mint országunk elszigetelődési politikájának bármely kérdése; még annál is mélyebb, mint az alkotmányos hatalom akármelyik kérdése. Ez elemi kérdés. Faji kérdés. Isten nem hiú, ostoba önszemlélődés-re és önimádatra készítette fel ezer éven át az angolul beszélő és a teuton népeket. Nem! Bennünket azért tett a világ megszervezésének mestereivé, hogy rendet teremtsünk ott, ahol zűrzavar uralkodik. A haladás szellemét lehelte belénk, hogy leküzdjük mindenfelé a világon a reakció erőit. A kormányzás beavatottjaivá tett bennünket, hogy a vezetés ügyeit intézzük a vad és kivénhedt népek között. Ha nem lenne ez az erő, a világ viszszahullana a barbárság éjszakájába. És fajtánk sorában Isten az amerikai népet jelölte ki, hogy mint az ő választott népe, végül is vezesse a világ újjáépítésének munkáját. Ez Amerika isteni küldetése és ebben rejlik számunkra az ember által elérhető minden haszon, dicsőség és boldogság. A világ haladásának letéteményesei, az igazságos béke gyámjai vagyunk".82 A Beveridge szenátor által beterjesztett javaslat képezte az amerikai imperialista terjeszkedés, az új amerikai küldetéstudat kvintesszenciáját. Nem csoda tehát, hogy a beterjesztést követő kongresszusi vitában csaptak össze a legélesebben és a legszenvedélyesebben a nemzet hagyományainak és új törekvéseinek a szószólói. Az Egyesült Államok Fülöp-szigeteki politikájának alakulását a többségében republikánus imperialisták és a nagyrészt demokrata ellenzék a Beveridge-és a Bacon-javaslat mentén látták kikristályosodni. Az első javaslat a szigetek végleges megtartását, a második a kubai eljárást követendően a függetlenség megadását tartotta helyesnek.8 3 Az ellenzék általános érve az volt, hogy a Bacon-ja-79 Congressional Record, 56th Cong., 1s t sess., 704. 80 Uo., 708. 81 Weinberg, i.m., 308. 82 Urbán, szerk, i.m., 262. 83 Congressional Record, 56th Cong., 1s t sess., 802-805, 4302.
