Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: Az amerikai küldetéstudat válsága a 19-20. század fordulóján I/149
158 SZABÓ ÉVA ESZTER a spanyolok atrocitásait, a közvélemény humanitárius és erkölcsi meggyőződésére hatott s beavatkozást sürgetett. Az expanzionista politikusok, élükön Lodge, Roosevelt és Mahan ugyancsak. Az üzleti körök elutasították a háború gondolatát; helyette inkább a béke helyreállítását szorgalmazták, s a Cleveland-, majd pedig a McKinley-kormány ennek jegyében tárgyalt Spanyolországgal. McKinley a háborúpárti közhangulat ellenére a béke híve volt. Amikor azonban a Havanna kikötőjében megfigyelőként tartózkodó Maine hadihajó a mai napig tisztázatlan körülmények között 1898. február 15-én felrobbant 260 áldozatot követelve, a béke fenntartása nem volt tovább lehetséges. Az incidens ugyanis a nemzet becsületébe vágott, s olyan mértékű közfelháborodást keltett a kongresszuson belül és kívül, amit csak az április 25-én megküldött amerikai hadüzenet tudott csillapítani45 . Nyilvánvaló, hogy a háborút nem az expanzionisták robbantották ki, hanem csak egyszerűen felhasználták azt céljaik elérésére. Vagyis a háború a Kubában kialakult helyzetből fejlődött ki, hiszen a kubai állapotokat a sajtó által felajzott amerikai közvélemény ítélte tarthatatlannak4 6 . A kortárs, Edmund J. Carpenter ezt úgy fogalmazza meg, hogy az Egyesült Államokat a felháborodás sarkallta tettekre, tehát az amerikai fellépésnek erkölcsi alapot tulajdonított47 . A kubai beavatkozás erkölcsi tisztaságát a beavatkozásról szóló április 20-i szenátusi határozat negyedik pontja, a Teller-féle kiegészítés szövege is alátámasztotta: „...az Egyesült Államok ezennel elutasít minden olyan indítványt és szápdékot, amely az említett sziget fölötti hatalom, törvénykezés vagy ellenőrzés megszerzésére és megszervezésére irányul, eltekintve annak pacifikálásától, és kijelenti azon eltökélt szándékát, hogy — amikor a béke helyreáll — a sziget kormányzását és ellenőrzését a kubai népre fogja átruházni"4 8 . A spanyol-amerikai háború kiindulópontja, Kuba függetlenségének kivívása tehát nem mondott ellent a hagyományoknak. További alakulása azonban imperialista jelleget öltött, s alapvető összetűzésbe került az amerikai nemzet értékrendjével és elveivel. Az eredetileg szabadság áldását hordozó háború céljait tekintve gyarmatosító háborúvá alakult, és birodalmat eredményezett. Ebben állt az ártatlanság elvesztése. A hadüzenet után az események felgyorsultak, és a várakozásokat messze felülmúlták. Mivel a háború célja Kuba felszabadítása volt, a közvéleményre a meglepetés erejével hatott az a tény, hogy az első sikert egy másik spanyol gyarmaton, a Fülöp-szigeteki manilai öbölben aratta az amerikai hadiflotta 1898. április 30-án. Az első győzelem egy olyan területen következett be, amelynek földrajzi elhelyezkedéséről és jelentőségéről az amerikaiak többsége vajmi keveset tudott. Nem úgy az expanzionisták, akik stratégiai és kereskedelmi szempontból már régóta nagy jelentőséget tulajdonítottak a Kína szomszédságában fekvő szigeteknek.4 9 A Fülöp-szigeteki győzelem után nagy mértékben megváltozott az Egyesült Államok csendes-óceáni pozíciója, s így Hawaii annektálása is új megvilágításba 45 Faulkner, i.m., 220-224, 228-234; Merk, i.m., 249-250. 46 Blum, és mások, i.m., 484. 47 Carpenter, i.m., 325. 48 Urbán Aladár, szerk., Dokumentumok az Egyesült Államok történetéből 1774-1918 (Budapest: Tankönyvkiadó, 1992), 252-253. 49 Faulkner, i.m., 238; May, i.m., 244.
