Századok – 2001

KÖZLEMÉNYEK - Szabó Éva Eszter: Az amerikai küldetéstudat válsága a 19-20. század fordulóján I/149

AZ AMERIKAI KÜLDETÉSTUDAT A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN 159 került. 1898. július 7-én a kongresszus felhagyott a régi politikával, s a Hawaiiszigeteket az Egyesült Államok részévé nyilvánította50

. Hawaii annektálása azonban a kongresszuson kívül nem keltett számottevő visszhangot. Ennek oka a június 20. és augusztus 12-i fegyverszünet között zajló kubai és Puerto Rico-i hadműveletek keltette izgalom és a győzelmek feletti öröm volt51

. A spanyol-amerikai háború csekély veszteségek árán — amerikai oldalon 2.926 halottal és 1.580 sebesülttel52 — valamivel több, mint három hónap leforgása alatt megteremtette az amerikai birodalom kibontakozásának lehetőségét. Az amerikai történelembe „nagyszerű kis háború" néven bevonuló háború mindvégig népszerű volt, s tömegeket tett az expanzionizmus híveivé, beleértve az elnököt is, aki mindig érzékenyen ügyelte a közvélemény alakulását. McKinley szerint ugyanis az elnök dolga abban állt, hogy engedelmeskedjen, nem pedig, hogy ellenálljon a közvélemény nyomásának53

. A háborús események lezárulása után azonban az Egyesült Államok komoly dilemma elé került. Kuba független státusát már a háború elején egyértelművé tették, de mi történjék a többi spanyol gyarmattal? A főként demokrata ellenzék elborzadt az új területek annektálásától, vagyis az amerikai birodalom kialakulásának lehetőségétől, amely ellentmondott a demokratikus hagyományoknak, az amerikai küldetéstudat elveinek és a Monroe doktrínának. Érveik azonban ekkorra már hatásukat vesztették, s erőtlennek bizonyultak a győzelmi mámor táplálta expanzionista érzelmekkel szemben. Bár a november 19-én Bostonban megalakult Anti-imperialista Liga igyekezett figyelmeztetni az állampolgárokat, hogy az imperializmus a Függetlenségi Nyilatkozat által képviselt alapvető amerikai értékeket rombolja le, a sajtó és a hittérítő mozgalom az új területek — különösen a Fülöp-szigetek — annektálása mellett kardoskodott. Ezenkívül a háború sikere láttán most már a kereskedelmi és ipari érdekek is teljes mértékben az expanziós törekvéseket támogatták54

. Az amerikai imperializmus jogosságát egyesek Isten akaratának, a fehér faj ösztöneinek, a darwini törvényeknek vagy a gazdasági törvényszerűségeknek tulajdonították. Mások a meghódított területekkel szembeni nemzeti kötelességre, a háború következményeinek tiszteletteljes elfogadására és a sors rendelésének elkerülhetetlenségére hivatkoztak. Az imperializmus mellett szóló érvekben tehát az volt a közös, hogy afféle eleve elrendeltségre épültek és ember feletti erőkre hivatkoztak, s még véletlenül sem utaltak felelősségteljes döntéshozatalra.55

A spanyol gyarmatok sorsát illetően azonban döntést kellett hozni, ez pedig McKinley elnökre hárult. Az 1898. augusztus 12-i fegyverszüneti egyezményben az Egyesült Államok kikötötte, hogy Spanyolországnak fel kell adnia Kubát, Puerto Ricót, a Ladrone-, más néven Mariana-szigetek egyikét és a Fülöp-szigeteki Manila városát és kikötőjét. A Fülöp-szigetek jövendő sorsának eldöntését pedig a béketárgyalásokra bízták.56 50

Vecseklőy, i.m., 392-394; Faulkner, i.m., 250. 51

Blum, és mások, i.m., 487-488; Faulkner, i.m., 250. 52 Michael Martin és Leonard Gelber, Dictionary of American History (Totowa, New Jersey: Littlefield, Adams & Co., 1965), 577. 53 Merk, i.m., 250.; May, i.m., 255. 54 Blum, és mások, i.m., 489; Faulkner, i.m., 253; Merk, i.m., 251-252. 55 Weinberg, i.m., 265-274; Blum, és mások, i.m., 489; Merk, i.m., 252. 56

Vecseklőy, i.m., 398.