Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Brinks; Jan Hermán: A hollandok; a németek és a zsidók VI/1493

FOLYÓIRATSZEMLE 1493 1969 között 19 munkabeszüntetéssel járó tiltakozó akcióról szerzett tudomást az egész ország vonatkozásában, míg a szverdlovszki területi és városi tanács adatai csupán e térséget illetően öt korábban nem ismert sztrájkról adnak hírt. Valószínűleg még ez sem pontos szám, mivel a pártszervek kizárólag a nagy kiterjedésű, szélesebb társadalmi körökben visszhangot keltő esetekre koncentráltak. Maga a sztrájk szó a pártarchívumokban elő sem fordul, helyette a jogos felháborodás vagy igazságos tiltakozás kifejezések szerepelnek, feltehetően azzal a céllal, hogy a következményekért az alacsonyabb pártszervekre, illetve az érintett gyárak vezetőire hárítsák a felelősséget. Az is nyilvánvaló, hogy a Szovjetunióban a klaszszikus értelemben vett, nyugati típusú sztrájk nem létezett: a totális ideológia, a besúgórendszer, a karhatalom hatékony munkája és a marionett-szakszervezetek nem adtak rá módot. A „szovjet típusú sztrájk" spontán jellegű, igen nehéz feltalálni vezetőit és aktivistáit. Legtöbb esetben a végsőkig elkeseredett emberek elemi kitöréséről van szó, akik elsősorban szociális, gazdasági jellegű, ultimátumszerű követelésekkel fordulnak a termelés vezetőihez. A sztrájkolok nem nyújtottak be konkrét politikai vagy általános szociális, gazdasági követeléseket, mint az 50-es évek elején az gyakran megtörtént Magyarországon, Lengyelországban és más keleteurópai országokban. Az Urálban számos munkászavargást a késve fizetett bérek idéztek elő. 1964-ben a szverdlovszki járásban 300 ezer rubelre rúgott a ki nem fizetett bérek összege. Rendszeresen késett a fizetés a szinarszki és a pervourálszki csőgyárban, a kamenszk-urálszki elektrotechnikai gyárban, az Urálobuv lábbeliüzemben. Az itt történteket a szverdlovszki járási pártvezetőség a munkások jogos felháborodásának minősítette. Tömeges munkamegtagadáshoz vezetett a fizetés csökkentése, a termelési normák emelése, valamint a borzalmas szociális körülmények. A dolgozók igényeinek kíméletlen letörése váltotta ki az 1949. március 27-i tömeges munkamegtagadást a szverdlovszki Urálobuv üzemben, ahol a munkásszállók többségét korábban raktárnak, üzlethelyiségnek használt épületekben rendezték be. Ezek természetesen minden komfortot nélkülöztek: mosoda, fürdő, elsősegélyhely nélküli barakkok voltak. Akadozott a tüzelőellátás, kezdetlegesek voltak a konyhai körülmények, hiányos volt a bútorzat és nem volt illemhely. Jelentősen késtek a bérek kifizetésével és meg is lopták a munkásokat. Figyelemreméltó az 1949-es időpont, mely a sztálini represszió újabb hullámának kezdetét jelöli. Ebben az esztendőben fejeződött be az ún. leningrádi ügy, megindult a kozmopolitizmus elleni küzdelem. Az 1937. évihez hasonló terrorhullám indult el, ezzel magyarázható a Szverdlovszk-környéki sztrájksorozat, mely a szovjet ember általános hangulatát tükrözte, aki egy megnyert háború után életének jobbra fordulásában reménykedett, ám csalódnia kellett várakozásaiban. Feltűnő, hogy 1967 után a dolgozók jogos felháborodása a munkakörülményeket, valamint a vezetést illetően nem bukkan fel a szverdlovszki területi és városi tanács hivatalos irataiban. Voproszi Isztorii 1998/6, 135-137. o. G.A. Jan Herman Brinks A HOLLANDOK, A NÉMETEK ÉS A ZSIDÓK A szerző írásában a holland ellenállásról kialakult, s széles körben elfogadott mítosz valóságtartalmát járja körül. Egészen mostanáig a holland történészekről az ellenálló Hollandia mítoszának megerősítését várták el. Komoly ellenállásba ütközik még ma is, ha valaki feszegetni meri a holland történelmi tabukat, s a hollandokat nem általában jónak, hősiesnek és ellenállóknak, a németeket pedig nem démonian rossznak és bűnösnek ábrázolja. Az utóbbi időben azonban egyre ellentmondásosabb kép kezd kirajzolódni. A számos — egyébként többnyire korántsem új — bizonyíték mellett a múlt új szemléletű feltárásának ma is elsősorban politikai okai vannak. Az egyesült Németországgal való baráti együttműködést minden szinten kinyilvánító holland uralkodó és holland államvezetés hivatalos megnyilatkozásaiban manapság ugyanis nemcsak Németországnak a háború utáni demokratikus átalakulását hangsúlyozza előszeretettel, hanem a német-holland együttműködés háború alatti példáit is. A holland történészek az utóbbi években nekiláttak, hogy felülvizsgálják Hollandia és a hitleri Németország kapcsolatát. A közhiedelemmel ellentétben a korántsem ártalmatlan, baráti kapcsolatfelvétel már a két világháború között létrejött a két ország között. A közeledés hátterében holland részről a holland vezető körök heves kommunizmus-ellenessége állt. Ennek egyik legfőbb oka az volt, hogy 1917-ben a bolsevikok eltörölték Oroszország külföldi adósságait. Hollandiában ennek nem a hatóságok vagy