Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Priscsepa; A. A: Sztrájkhullám az Urál-vidéken 1940-1960 VI/1492

1492 FOLYÓIRATSZEMLE rült Nyikolajev és a leningrádi német konzul kapcsolatára. Nyikolajev 1934 nyarán és őszén többízben felkereste a német konzult és látogatásait követően minden alkalommal a torgszin (külföldieket ellátó üzlethálózat) boltjaiban vásárolt, és német márkával fizetett. Mivel azonban ezen a vonalon haladva nem sikerült semmiféle politikai kapcsolatot kimutatni, három hét elteltével egy sajátos metamorfózison átesve immár Nyikolajevnek a litván konzullal való viszonya került előtérbe, aki állítólag 5 ezer rubelt adott a gyilkosnak a Trockijjal való kontaktusfelvétel és "földalatti munka" céljára. Ez utóbbi verzió szimpatikusabbnak bizonyult, hisz a német nyom erőltetése a német-szovjet viszony romlásához vezethetett volna, ám a Szovjetunió ekkor még nem óhajtott konfliktusba kerülni Hitlerrel. A másik, széles körben elterjedt feltételezés szerint Nyikolajev tettét kizárólag személyes indokok motiválták: az SzKP-ból való kizárása 1934 áprilisában, valamint a naplóbejegyzéseiből kivilágló elkeseredettsége, életével való elégedetlensége. A politikai nyom. December 4-én este, amikor Sztálin a tett színhelyének megtekintése után visszatért Moszkvába, a nyomozás iránya éles fordulatot vett, Nyikolajev ugyanis ekkor újabb adalékokkal bővítette vallomását: beismerte, hogy baráti körébe trockisták, a rendszer ellenségei is tartoztak, akik közül többen ellenséges indulatokat tápláltak Sztálin elvtárssal szemben. Kezdetét vette a tisztán politikai verzió kidolgozása, valamint a Nyikolajev által trockistának minősített személyek letartóztatása. Az ítélet. 1934. december 22-én a Szovjetunió központi lapjai bejelentést tettek közzé, mely szerint a Kirov-gyilkosság ügyében folyó nyomozás véget ért, a nyomozati anyagot pedig átadták a Legfelső Bíróság katonai kollégiumának. A merénylet okaként a trockista-zinovjevista csoportnak a fennálló rend megdöntésére irányuló kísérletét tüntették fel. Az ítéletet 1934. december 29-én hirdették ki, eszerint tizennégy vádlottat golyó általi halálra ítéltek, Nyikolajeven kívül, akinek bűnössége vitán felüli, az általa megvádolt korábbi munkatársaira terjedt ki a büntetés hatálya. A továbbiakban még négy esetben hozott döntést a Kirov-gyilkossággal kapcsolatosan a bíróság. Mindent egybevetve az eljárás során 17 főt ítéltek halálra (köztük Nyikolajev összes közeli hozzátartozóját), 76 esetben börtönbüntetést szabtak ki, 30 elítéltet száműztek, 988 embert pedig rendkívüli párthatározattal késztettek lakóhelye elhagyására. Számos vezető politikus, köztük a vezér legközelebbi munkatársai, pl. Kamenyev, Zinovjev, Jevdokimov is a terror áldozatává vált. Miután meggyőződött arról, hogy Zinovjev letartóztatása nem vált ki zavargásokat, senki nem tesz lépéseket kiszabadítása érdekében, Sztálin — immár megszabadulva politikai ellenfeleitől — nekilát hatalma megszilárdításának. Nyíltan visszautasítja a választójogi törvény módosítására tett kísérletet, az 1935 januárjában megtartott szovjetkongresszuson pedig bejelenti, hogy a legrövidebb időn belül sor kerül az alkotmány módosítására. A külpolitika kérdéseit érintő nézetkülönbségek, a régi szovjet alkotmány átalakítása, a választójogi törvény reformja alakította Kamenyev, Zinovjev és társaik sorsát. Valójában ez, és semmiképp sem kizárólag a Kirov-gyilkosság indította el a terrort, módot adott azonban arra, hogy az egykori oppozíció vezetőivel együtt műveiket is betiltsák, szabad utat engedve így az egyszemélyi vezetés és a személyi kultusz kibontakozásán ak. Voproszi Isztorii 2000/2. 33-51. o. G.A. A. A. Priscsepa SZTRÁJKHULLÁM AZ URÁL-VIDÉKEN 1940-1960 i A Szovjetunióban lezajlott sztrájkokról az ismert okok miatt a legutóbbi időkig tilos volt kutatásokat folytatni. Az ismert jogvédő, L. M. Alekszejeva külföldön tett kísérletet arra, hogy szamizdat kiadványok, szovjet állampolgárok memoárjai, valamint külföldi tudósítók jelentéseinek feldolgozásával jusson nyomára a munkabeszüntetéseknek, melyekre az 1953 és 1983 közötti évtizedet illetően 75 alkalommal került sor. Alekszejeva azonban hangsúlyozza adatai viszonylagosságát, hisz szovjet levéltári anyagokat nem dolgozhatott fel. Emellett a társadalom szociális-gazdasági megítélése is igen bonyolult, mivel a Szovjetunió-beli sztrájkokra vonatkozó iratokat soha nem publikálták, sőt még a jelenség létezését is tagadták. Bebizonyosodott azonban, hogy a sztálini érában nagyon is gyakoriak voltak a sztrájkok. A szverdlovszki terület társadalmi szervezeteinek dokumentációs központja (a volt pártarchívum) adataival alátámasztja azt a feltételezést, hogy a Szovjetunióban még annál is lényegesen több sztrájkra került sor, mint amenynyiről Alekszejeva tudomást szerzett. 1953 és