Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Zsukov; J. N.: Nyomozás és ítélet a Kirov-gyilkosság ügyében VI/1491

FOLYÓIRATSZEMLE 1491 mint egészséges, ereje teljében lévő kollégája. A helyzet odáig fajult, hogy a Zentralverband különleges intézkedéseket követelt a kormánytól a hadirokkantak munkahelyi védelmére. A fentiek tükrében megállapítható, hogy a hadirokkantak helyzetét a háború után a munkanélküliség, a szociális süllyedés, és a mindennapi megaláztatások határozták meg. A negatív tapasztalatok következtében a hadirokkantak fokozatosan elhatárolódtak az egészsegesek társadalmától, és ezzel párhuzamosan nőtt az összetartásuk az ellenséges külvilággal szemben. így a weimari köztársaságban kialakult és megerősödött a csoportidentitásuk: mely azon az érzésen alapult, hogy a háborúnak ők az igazi kárvallottjai, ők a becsapottak és a kifosztottak. Éppen ezért a nemzetiszocialista mozgalom "hőskultusza", a hadirokkantak érdemeinek felemlegetése, a köztársaságban csalódott hadirokkantak közül tömegeket csábított a nemzetiszocialisták táborába. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft, 1998, 46. évf. 2. szám G.B.Ε. J. N. Zsukov NYOMOZÁS ÉS ÍTÉLET A MROV-GYILKOSSÁG ÜGYÉBEN Hatvanhat éve dördült el a Szmolnijban ( L. V Nyikolajev végzetes lövése, mely kioltotta a Szovjetunió egyik legnépszerűbb fiatal politikusának, Sz. M. Kirovnak életét. Az SzKP XX. kongresszusa után eltelt évtizedekben négy különböző bizottság vizsgálta meg újra és újra a bűntény körülményeit. Munkájuk eredményeként szinte mindenkit rehabilitáltak, akit korábban a gyilkosságban való közreműködéssel vádoltak, ennek ellenére az ügy több kötetre rúgó anyagából, mely 1934 decembere és 1935 márciusa között keletkezett az NKVD nyomozását követően, egyetlen dokumentum sem került napvilágra. Sztálin és Hruscsov alatt, majd Brezsnyev és Gorbacsov idején a Kirov-ügy titkos maradt és mindmáig hozzáférhetetlen a kutatók számára, noha nem tartalmaz semmit, amit államtitokként lehetne értelmezni, publikálása nem sértene nemzeti érdekeket. Mindemellett egyetlen, a Szovjetunió múltját kutató történész sem kerülheti meg Kirov meggyilkolásának problémáját, jogosan hozva azt kapcsolatba az egész országot érintő fontos fordulattal. Mivel azonban nincs mód megbízható, vitathatatlan tényekre támaszkodni, számos kutató ugy véli, a bűntényt Sztálin személyes utasítására követték el, és csupán e feltételezés alapján tartják Nyikolajev merényletét az újabb terrorhullám kiindulási pontjának. Az ügyben két konkrét ténnyel számolhatunk: Nyikolajev valóban meggyilkolta Kirovot és ezt Sztálin felhasználta céljai érdekében. Mindarra, ami a Szmolnijban történt 1934. december 1-én és hogy miért éppen ez jelentette Sztálin számára a politikai ellenfeleivel való nyílt leszámolás kezdetét, még nem születtek megnyugtató válaszok. A gyilkosság. Kirov meggyilkolásának minden részlete pontosan összerakható az 1934 decemberének első napjaiból fennmaradt dokumentumok: táviratok, jelentések, orvosi beszámolók, valamint Nyikolajev, a merénylő vallomásai és a tíz szemtanú beszámolója alapján. Már a gyilkosság napjának estéjén elkészült a merénylő és a szemtanúk egybehangzó vallomásán alapuló jegyzőkönyv. Sztálin csak ezt követően értesült a történtekből, miszerint december 1-én délután fél ötkor, a Kirov szobájához vezető folyosón, ahol rajta és gyilkosán kívül többen tartózkodtak, L. V Nyikolajev kb. öt lépésről fejbe lőtte Kirovot, aki arccal a földre esett és rövidesen meghalt. A nyomozás. Az ügy felderítésének van néhány különös momentuma. Az például, hogy a gyilkosságot követően mindössze negyedórával elkezdődött Nyikolajev feleségének, Milda Draulénak kihallgatása. Az iratok, melyek választ adhatnának arra, miért épp őt kérdezték ki először, eltűntek. A szemtanúk vallomásának felvételére csak ez után került sor. A merénylő, Nyikolajev nem volt kihallgatható állapotban, ugyanis sokkot kapott. Este 19 órakor mentőautó szállította a leningrádi 2. számú pszichiátriai kórházba. Éjjel 11 órakor tett vallomásában Nyikolajev tettét politikai okokkal magyarázta: azért akart végezni egy nagy tekintélyű pártfunkcionáriussal, hogy felhívja a legfelső vezetés figyelmét a túlburjánzó bürokráciára, mely megfojtja a kisembert. Két feltételezés. A nyomozás első napjának végére három verziót állítottak fel, melyek valamelyike a tragikus eseményt előidézhette. Ezek közül az elsőt, mely szerint Kirovnak és gyilkosa feleségének szerelmi viszonya lett volna, szinte azonnal kizárták, valószínűleg azért, hogy ne vessenek árnyékot az egyik legfőbb pártvezér jellemére. Amennyiben ez a feltételezés bizonyul valódinak, beigazolódtak volna a Leningrád-szerte terjengő pletykák Kirov zajos nőügyeiről. Másképp viszonyultak az ún. német nyomhoz, miután váratlanul fény de-