Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Delporte; Christian: Tömegsajtó és tömegkultúra Franciaországban (1880-1914) VI/1480

1482 FOLYÓIRATSZEMLE tóhelyek is megszaporodtak vidéken, a második vasúthálózat (Freycinet 1879-es terve) kiépülése következtében a legkisebb városokba is eljutott a párizsi sajtó. A vasútnak köszönhetően az este kinyomtatott lap másnap reggelre minden francia tartományban kapható volt. A népszerű napilapok elősegítették a nemzeti terület egyesítését. A Petit Parisien is ezek közé tartozott, igyekezett sűrű terjesztői hálózatra szert tenni, így 1914-re Párizsban és külvárosaiban több mint 3000 rikkancsot, kioszkost és egyéb árusító helyet (könyvesboltot, rövidáru-üzletet, kapualjban kialakított elárusító helyet) számíthatott a terjesztői közé. Vidéken üzletfelei feleltek a terjesztésért és eladásért. 1914-ben a települések 80 százalékában jelen volt, kétharmada vidéken fogyott és közel 15000 elárusító hely kínálta (1880-ban még csak 300). Helyi tudósítói segítségével az ország minden tájáról pontos információkkal szolgált, beillesztve ezzel a helyi tereket a nemzetibe. A nagy napi megjelenésű hírlapok hatására a példányonkénti eladás lassan teret nyert. A 19. század végére eltűnt az előfizetés és az italmérésekben a közös olvasás. A változás nem volt azonnali, még az 1880-as évek végén is több település tiltotta a rikkancsok útján való árusítást, az újságosbódék eladói pedig továbbra is kölcsönbe adták a napilapokat, amelyeket azután másnap eladatlanként visszaküldték, ami éles vitákat váltott ki a lapigazgatók és a kiskereskedők között. A példányonkénti árusításon kívül más jelei is voltak a népszerű hírlapok győzelmének, többek között az, hogy nagy formátumban jelentek meg, miközben az áruk változatlan maradt, sőt, hosszabb távon példányszámuk növelése érdekében egy sou-ra kellett azt csökkenteniük. Az Echo de Paris akkortól fogyott ismét, amikor 1896-ban öt centime-ra csökkentették az árát, a Matin is 1900 körül ugyanezt tette, s hogy vetélytársait lekörözze, hat oldalon jelent meg, követve a Figarót, amely 1895-ben indította a vetélkedést az oldalak számában. A Petit Parisien 1901 októberében vált hatoldalassá, és mivel a Petit Journal három hónap késéssel követte, menthetetlenül lemaradt, elvesztve ezzel korábbi vezető helyét. A közönség kegyeiért való versengés kiélezett volt a francia hirdetési piac elég szűkös volta miatt. A III. Köztársaság kezdetén a hirdetők elhagyták a polgári lapokat, és átpártoltak az egysou-s újságokhoz, amelyekben kezdetben az utolsó lapon voltak jelen, de az 1890-es évekre a Petit Journalhan már a teljes lapnak közel negyedét foglalták el, a Petit Parisien forrásainak pedig 23%-a származott hirdetésekből 1906-ban. A hirdetések zöme élelmiszereket (Maggi-leveseket, Nicolas-borokat, Lukekszeket, Menier-csokoládét) és gyógyhatású, illetve annak kikiáltott készítményeket (asztma, vérszegénység, tüdőbaj, rák ellen), nagyáruházakat és ruházatot (Samaritaine) reklámozott. A lapok ezért igyekeztek magukat is reklámozni plakátsorozatokkal, és ezt ismételték minden jelentősebb belső eseménynél, mint egy újabb folytatásos regény indításánál, de lassan áttértek a költséges plakátháborúkról a belső reklámra. Ez például ingyenes kalendáriumot, heti színes képes mellékleteket, jelentős díjakkal honorált nyereményjátékokat, támogatott sportrendezvényeket (kerékpár-, autó-, repülőversenyt) jelentett. A olvasókért a nagy vidéki napilapok is küzdöttek, a modern távközlés vívmányai révén képesekké váltak nemzeti és nemzetközi hírek közvetítésére, ezekhez adódtak hozzá a helyi igen részletes hírek. Az 1890-es évektől egyes nagyvárosi lapok megyei kiadásokat készítettek. Ekkorra a nagy napilapok valódi vállalatokká váltak, részvénytársaságokká, amelyek számadással tartoztak részvényeseiknek és a gazdaságosságot kellett szem előtt tartaniuk. A Petit Parisiennél 1914-ben 80 szerkesztő, 800 egyéb alkalmazott és 450 tudósító dolgozott. Saját papírgyára volt, postaszolgálata, 20000 elárusítóhelye és éppen egy sajtócsoportot készült létrehozni. A vezetők már nem újságírók voltak, hanem tőkések, mint Bunau-Varilla, a Matin főnöke, aki középítkezéseken gazdagodott meg. A technikai újítások annyiban voltak fontosak (linotípszedés a századfordulón), amilyen mértékben növelhető volt általuk a példányszám, csábítóbbá lehetett-e tenni a lapot (több oldal). 1 Mivel a lapokat főként kiskereskedők és ipari dolgozók olvasták, akik a polgári modellt igyekeztek követni, a hirdetések emiatt ehhez az életmódhoz kapcsolódtak, mivel az olvasók adtak a látszatra (ruhák, tisztálkodási eszközök, varrógépek), az egészségre, a szórakozásra (fotómasinák). A sarlatánok és kuruzslók igen nagy számban hirdettek, felismerve a médiumban rejlő lehetőségeket. A piacterek után a sajtó hasábjain kínálták portékáikat büntetlenül, természetgyógyászatnak minősítve praktikáikat. Az első világháború idejére a napilap mindennapos fogyasztási cikk lett a tömegek számára, míg 1880-ban még az elitek kiváltsága volt. Az ár (egy sou), a formátum (nagy), a vásárlási forma (nem előfizetéses) zömében egységes volt, a hírlapokra (Le Petit Journal, Le Petit Parisien) ez volt jellemző, míg az eszméknek elkötelezett pártlapokra (L'Action Française, L'Humanité) nem, mivel nem a példányszám volt az első szempontjuk. A négy legnagyobb napilap 1863 és 1892 között jelent meg először. A sikerük abban rej-