Századok – 2001

FOLYÓIRATSZEMLE - Borut; Jacob és Heilbronner; Oded: Tovább élő falak VI/1475

FOLYÓIRATSZEMLE 1477 kettős zsidó-német identitás mellett ez a kettősség is további kényszerek és választások elé állították a zsidó Dorfbürgertumot. A protestáns polgári társadalomba való beilleszkedésnek meghatározó mutatója, hogy a két vizsgált csoport milyen mértékben vett részt a polgári öntudatot, s annak értékeit őrző és védelmező polgári egyesületekben. A szerzőpáros különbséget tett a kulturális/társadalmi/szabadidős, valamint a politikai/gazdasági/vallási/foglalkozási egyesületek között. A politikai katolicizmus, a katolikus egyház, a zsidó szervezetek, és a munkásosztály szervezetei nagyrészt kimaradtak az elemzésből. Elsősorban azokat az egyesületeket vizsgálták, amelyekbe minden állampolgár beléphetett attól függetlenül, hogy melyik osztályhoz vagy valláshoz tartozott. Ezek a helyi előkelőségek kezdeményezésére alakult egyesületek a helyi társadalmi struktúrát védelmezték, s a társadalmi ellenőrzés és a véleménycsere színterei voltak. Kulturális tevékenységükkel (zene, sport stb.) az egyén kiteljesedését segítették. A vidéki katolikusok kiépítették saját egyesületi hálózatukat, amely szembeszegült a hagyományos katolikus vidéki társadalom értékeivel. Helyi szinten egy polgári mikro-miliőt hoztak létre, amelynek értékrendszere a régi katolikusok és a Katolikus Egyház, valamint a Centrumpárt nevével fémjelzett ultramontánok értékrendszere között helyezkedett el. A zsidók azonban tudatosan a helyi polgári szervezetekbe integrálódtak, ezért nem is alakították ki saját egyesületi hálózatukat. A hagyományos zsidó közösségeknek persze korábban léteztek elsősorban vallásos, jótékonysági, tanulmányi, valamint szakmai egyesületei. A felvilágosodás után azonban nagy részük megszűnt, s a megmaradók vallási jellege háttérbe szorult. A modern jóléti államok számára előnyös volt, hogy a szervezetek átvállalták a hátrányos helyzetben lévő zsidók felkarolásának terhét a vállukról. A jótékonysággal foglalkozó egyesületek mellett tovább éltek még a temetkezési egyesületek, illetve a zsinagógák kórus egyletei (Chorverein). Az emancipáció lezárása után Németországban még mindig létezett a zsidó egyesületek — többségében humanitárius céllal tevékenykedő — hálózata. A korabeli német zsidóság többsége ezután azonban már inkább a német polgári egyesületekhez való tartozást választotta. A zsidók korlátozás nélkül csatlakozhattak a szakmai egyesületekhez. Nem léphettek be viszont a jobboldalhoz közel álló egyesületekbe, az egyetemi hallgatók, az elitista társadalmi szervezetek, a háborús veteránok stb. szervezeteibe. Emiatt az 1880-as évektől kezdve számos egyesületet hoztak létre. Tevékenységük eredményeként a század végére a különböző profilú egyesületek egész hálózata alakult ki. A falvakban egész más trend érvényesült. A városokba áramlás a század végén a helyi zsidó lakosság népességcsökkenéséhez és a régi közösségek felbomlásához vezetett. A régi egyesületek taglétszáma is lecsökkent, s sokuk megszűnt létezni. A megmaradt zsidó lakosság a helyi német egyesületek (kivéve a vallásosokat) taglétszámát gyarapította. A gazdag és prominens zsidók nagyobb számban kerülhettek be, mint a szegényebb zsidók, ám csak a legritkább esetben lehettek vëzetők. A zsidók tudomásul vették a számbeli és a pozíciókra vonatkozó korlátozásokat. Az egyesületek mellett a helyi újságok és magazinok hálózata is jelzi a polgárság hegemóniáját. A városi életstílust követő és a városi szokásokat meghonosító vidéki zsidóság a falvak polgárságához tartozott. Életmódjukat tekintve a városi életformához álltak közel. Egyrészt azért, mert kereskedelemmel foglalkoztak, s mobilabbak voltak az átlagos falusiaknál. Másrészt azért, mert a 19. század második felétől kezdve nagyobb számban vándoroltak a városokba, mint a német falusiak, s így szinte minden vidéki zsidónak voltak városi rokonai. A zsidók általában polgári lapokat olvastak, amelyek szintén a polgári életmódot és értékeket közvetítették feléjük. Náluk jelentek meg első ízben a modern technika vívmányai 'rádió, telefon, autó stb.). A Württemberg! tartományban fekvő Horb városában például a 30 telefonkészülékből 24 volt zsidók tulajdonában. A zsidók a falvakban is a polgári életmódot követték. Vidéken ők építették fel és bútorozták be házaikat elsőként a városi stílusnak megfelelően. A pianínó mellett gyakran tartottak más hangszereket is. Öltözködésükben is a városi divatot vették át. A zsidó nők használtak elsőként arcfestéket vidéken. A koncerteken, múzeumokban és színházban együtt szórakoztak a keresztény polgársággal. A katolikusok esetében — a szűk polgári réteget kivéve — a vallási tárgyú olvasmányok domináltak (Szűz Mária megjelenése Lourdban, a helyi szentekről szóló irodalom és ultramontán regények stb.). A német vidéki katolikusok polgári rétege viszont nem a katolikus vidéki társadalommal vagy az általános katolikus miliővel, hanem a burzsoáziával azonosult. A délnémet területeken élő vidéki katolikusok között a szokások, a babonák, a szentek tisztelete, a szezonhoz kötött rituálék a szociális függőségben tartás mellett a vidéki katolikusság polgárság alatti rétegeinek szocializálását is szolgálták. Emellett számos esetben politikai célokra is felhasználták azokat. Az ultramontán-ellenes vidéki katolikus