Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Molnár; Miklós: Geschichte Ungarns (Ism.: Tokody Gyula) VI/1464

TÖRTÉNETI IRODALOM 1471 1938 táján elérte a 120 dollárt, amely... hozzávetőleg 70%-át tette ki az európai átlagnak..." A társadalmi struktúrában is mutatkozott némi pozitív elmozdulás. Bár a lakosság fele még mindig a mezőgazdaságból élt, valamelyest nőtt az iparban, kereskedelemben, közlekedésben dolgozó munkások és alkalmazottak összlakosságon belüli aránya és a társadalmi hierarchiában a korábbinál nagyobb súlyt kaptak a középosztályok. S nem feledkezhetünk el a kultúra terén elért eredményekről sem, amelyekről összefoglalásként Molnár Miklós ezt íija: „Az egyetemi, szellemi, irodalmi és művészeti élet... a lassú modernizálódással együtt képezte ennek a korszaknak a legértékesebb örökségét." (375.) Mindez azonban nem teszi pozitívvá azt a szerepet, amelyet a Horthy-rendszer betöltött a magyar történelemben. A trianoni béke ugyan „kényszerpályára" juttatta az országot, de nem tette életképtelenné, s nem zárta ki a szomszédos utódállamokkal való együttműködést sem. A nacionalizmustól áthatott magyar „politikai osztály" azonban a nemzetközi politika terén nem volt képes, de nem is akart az új regionális viszonyokhoz alkalmazkodni, s olyan hatalmakhoz igazodott (O-laszországhoz, méginkább Németországhoz), amelyek szintén érdekeltek voltak ezeknek a regionális viszonyoknak a széttörésében, s amelyek az első világháború tapasztalatai alapján sem voltak képesek reálisan felmérni a tényleges világhatalmi erőviszonyokat. „Minden ország felelős a saját sorsáért" — jegyzi meg Molnár Miklós (399.), s ezt is figyelembe véve az az ideológiai-politikai rendszer, amely döntően hozzájárult ahhoz, hogy az általa irányított ország lakosságának közel 10%-a életét vesztette, nemzeti vagyonának pedig mintegy 40%-a elpusztult, nem kaphat felmentést a történelem ítélőszéke előtt. A második világháborút követően, az 1998-ig tárgyalt korszakra fordított 85 oldalnak csaknem a fele — 40 oldal — foglalkozik az 1945-56 közötti 11 esztendővel, amelyeket a szerző még Magyarországon élt át. Fordulatos, politikai küzdelmekben gazdag, drámai következményekkel járd konfliktusoktól terhes évek voltak ezek, amelyek bemutatásában a legkiemelkedőbb az 1956-os nemzeti felkelés problematikáját tárgyilagosan összefoglaló, elvi-elméleti jellegű kérdéseket is felvető — mindössze 12 oldalas — fejezet. Figyelemre méltó módon mutat rá arra, hogy a fegyverrel levert forradalmi megmozdulásban hozott áldozat nem volt hiábavaló. (Hasonló szellemben utalhatott volna a magyar történelem korábbi vesztes forradalmaira és szabadságküzdelmeire is.) Szembetűnő teijedelmi aránytalanság, hogy a szerző a Kádár-korszakkal mindössze 20 oldalon foglalkozik. Nem egyszerűen azért tehető ez szóvá, mert ez az időszak háromszorosa az 1945-1956 közöttinek, hanem mert a szocialistának nevezett gazdasági-társadalmi-politikai rendszer megteremtésére irányuló kísérlet sorsa az 1956-ban bekövetkezett fordulatot követő három és fél évtized során dőlt el nemzetközileg és Magyarországon is. Molnár Miklós szigorúan bírálja a Kádár-rendszert több vonatkozásban is, főleg a szabadságjogok korlátozása miatt, Kádárt pedig személy szerint keményen elítéli a forradalom leverésében vállalt szerepe, és az azt követő megtorlások miatt. Ugyanakkor elismeri a magyarországi életnívó javulását mind a háború előttihez, mind a sztálini időszakhoz képest, de utal az ország nagymérvű eladósodására és az 1970-es évek végétől egyre nyilvánvalóbb gazdasági visszaesésére is. Végül hiányolható a nemzetközi összefüggések és hatások, befolyások sokoldalúbb vizsgálata a második világháború utáni félévszázad egésze vonatkozásában, s a korábbi korszakokhoz hasonlóan itt is elkelt volna a kulturális viszonyok számbavétele. (Az 1945 utáni fejezetekről írt ismertetést — terjedelmi okok miatt — lerövidítve közöljük. - Századok szerk.) A könyv befejező része — 25 oldal teljedelemben — a rendszerváltás utáni eseményeket foglalja össze. Ismerteti a demokratikus többpártrendszer létrejöttét, a jogállamiság megteremtését, szól a gazdasági és szociális nehézségekről, a határon túli magyarság problémájáról stb. Ε korrektül előadott események és fejlemények közelsége mélyebb elemzéseket egyelőre nem tett még ugyan lehetővé, a változások aktualitása és interpretálásuk fő mondanivalója azonban kézenfekvő: 1100 éves múltja során Magyarország nemcsak geopolitikai helyzetéből következő történelmi feladatának tudott eleget tenni és aktív részévé válni az európai keresztény kultúrának, hanem — a rendszerváltás utáni eredményes évek bizonyítják — az újjászerveződő Európába való integrálódás feladatát is képes lesz sikerrel megoldani. Tokody Gyula