Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Sakmyster; Thomas: Admirális fehér lovon (Ism.: Pritz Pál) VI/1451

TÖRTÉNETI IRODALOM 1455 legjobban dotált washingtoni és londoni követ sem kapott 90 000 pengőnél többet. (A párizsi, római és berlini követnek 60 000 pengő járt, a szomszédos országokban állomásozó követeink pedig 36 ezer pengőt húztak.) Hasonlóképpen hazánkba a nagyhatalmak sem küldtek nagykövetet, tehát sem a brit, sem a német misszióvezető nem lehetett nagykövet (143. és 300.) Gömbös híres programja 95 pontot és nem 100 pontot tartalmazott. (163.) Közvetett jelekből megállapíthatóan 1935 elején a kormányzó levelet küldött a Führerhez, amely ellenben nem maradt fenn, tehát nem dönthető el, hogy e levélben, vagy másutt vetette fel Horthy a Hitlerrel való tanácskozás gondolatát. A szerző előadása — „Úgy tűnik, már 1935 elején levelet juttatott el a Führerhez, amelyben jelezte, szívesen találkozna vele" (180.) — itt azért kifogásolható, mert Hitler 1935 május 13-i válaszából biztosan megállapítható, hogy Horthy a levelet valóban elküldte, ezért határozottabban kellett volna fogalmazni, azt viszont egyáltalán nem látjuk bizonyítottnak, hogy ebben a levélben Horthy felvetette volna a Hitlerrel való találkozás gondolatát. Lehet, hogy felvetette, de nem biztos, tehát a bizonytalanabb formulát ebben az esetben kellett volna alkalmazni. Gömbös halála kapcsán Sakmyster azt írja, hogy „halálával a két világháború közötti magyar történelemben új korszak kezdődött." (183.) Vélelmünk szerint az új korszak sokkal inkább 1932-ben Gömbös hatalomra jutásával kezdődött el, s halálával egyáltalán nem fejeződött be. Különben aligha tudjuk megérteni azt a sajátos jelenséget, ami a Darányi-, Imrédy- Teleki- és Bárdossy-kormányok tevékenységét, a kezdeti mérsékelt, majd az elődöket meghaladóan jobbok' Ji politikát jellemezte. Azt sem fogadhatjuk el, hogy Bethlenben fel sem merül a visszatérés gondolata. (183.) Nagyon jól tudjuk — erre egyébként az adott helyen Sakmyster is utal (159.) —, hogy Bethlen 1931-ben taktikai megfontolásokból mondott le, azért, hogy legyen még majd lehetősége a visszatérésre. Más dolog, hogy jó politikusként később minden váltásnál tisztában volt azzal: a visszatérés pillanata még nem érkezett el. A szerző helytelenül írja, hogy a Margarethe-tervet 1944. márciusában dolgozták volna ki. Hiszen annak az első változata már 1943 szeptemberében elkészült. (297.) A fordítás kitűnő, a szöveg gördülékeny, olvasmányos, kulturált. Csupán az a néhány megoldás problematikus, ahol az eredeti magyar szöveg idézése helyett az angolra fordított szavak kerültek visszfordításra. Horthy kormányzóvá választásakor Vanczák János munkások nevében tett gesztusa kapcsán bátran kellett volna a „munkások kérges keze" fordulatot és nem a „kezet nyújtott" fordulatot használni. (63.) Ugyancsak sokszor idézett gyakori kijelentése volt Horthynak, hogy nem szabad elhamarkodottan a trianoni béke ellen fordulni: „ha megmozdulunk, akkor beledöglünk" - ismételgette Gömbös és Prónay előtt. Nem elérhetetlen ma sem az 1963-ban kiadott Prónay napló. Könnyen lehetett volna annak alapján Horthyt pontosan idézni, s nem az angol szöveget visszafordítani: „ha megmozdulunk - akkor megdöglünk". (219., illetve 73.) Mivel a korabeli kormányzati struktúra nem ismerte a miniszterhelyettesi posztot, ezért a Bethlen-kormány létrejötte kapcsán nem merülhetett fel Gömbös belügyminiszter-helyettessé történő kinevezése. Az ő belügyi államtitkársága merült fel, ami a legitimisták heves ellenállásán hajótörést szenvedett.! 107.) A Beniczky Ödön kormányzót kompromittáló cikkeit 1925-ben közzétevő orgánum címe Az Újság, és nem Újság. (133.) 1933. március 18-án a kormány Horthyval az élén tartott ülést, az tehát koronatanács volt, amit helytelen „kabinetülésnek" nevezni. (166. 18. jegyzet.) Hitlerrel történt első, 1936 augusztusi találkozójáról a kormányzó emlékiratában így ír: „azzal az érzéssel távoztam, hogy mértéktartó, okos államférfit ismertem meg." (Bp., 1990., 190.) A Sakmyster-műben ellenben „mérsékelt és bölcs államférfinak" tűnt. Jól tudjuk, hogy a bölcs és az okos között nem csekély a különbség. Helytelen ifjabb Horthy Miklós közismerten „Kiugrási irodának" nevezett szervezetét „elpártolási irodának nevezni".(294.) A magyar edíció gyengesége, hogy a Helikon Kiadó nem gondoskodott az egyébként igen gazdag jegyzetapparátus magyar olvasói igényekhez történő igazításáról. A jegyzetek nem funerális, hanem a további kutatást segítő funkciót tölte 3k be. Következőleg nem sokat lehet tenni olyan jegyzetekkel, amelyek német diplomáciai iratr :nak az amerikai nemzeti archívumban őrzött mikrofilmmásolatait adják meg, miközben ezek a/ iratok különféle helyeken sokszor már megjelentek nyomtatásban, illetve időközben az egész anyag visszakerült a Német Külügyi Levéltárba. Evidens igényről van szó, amelynek a fordító önszorgalomból helyenként eleget is tett. A Wilhelmstrasse és Magyarország c. kötettel való megfeleltetés példája a 297. oldalon lévő 55. jegyzet. Másutt is vannak ilyen törekvései a fordítónak, például megadja Maurice Paléologue oroszországi visszaemlékezései 1982-es magyar kiadásának adatait. (169.)