Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Sakmyster; Thomas: Admirális fehér lovon (Ism.: Pritz Pál) VI/1451

1452 TÖRTÉNETI IRODALOM szeptemberi kenderesi újratemetés körül kavargó szélsőséges indulatok jól mutatták, hogy a hazai társadalom mily megosztott ebben a kérdésben. Ha egy történész hiteles életrajzot akar készíteni, akkor nem kétséges, hogy a siker reményében csakis akkor vállalkozhat az írásra, ha birtokában van a korszak egészének, következőleg képes arra, hogy hősét a maga egész korával együtt jelenítse meg. Thomas Sakmyster ilyen szerző. Eddigi munkássága során publikált munkái — amelyek közül is kiemelkedik hazánk 1936-1939 közötti nemzetközi kapcsolatairól készült monográfiája (Hungaiy, the Great Powers and the Danubian Crisis, 1936-1939. Athens, 1980.) — nyomán a volt kormányzó életének a közérdeklődésre joggal számot tartható 1919-1944 közötti időszakát úgy jeleníti meg, hogy egyrészt elöljáróban minden lényegeset elmond a pályaív 1919 előtti szakaszáról, másrészt pedig mondanivalójának lényegét az egész korszakba ágyazva adja elő. Végül is milyen Horthy-portré bontakozik ki a könyv lapjain? Röviden szólva: életszerű, tehát az oly gyakori — különféle előjelű — sablonoktól mentes. Sakmyster nem sémákban gondolkodik, hanem hagyja magát a források által vezérelni, de ugyanakkor mint jó történész természetesen nem esik bele a források csapdájába sem. A volt haditengerész kormányzóvá emelkedésének, negyedszázados kormányzásának magyarázatát végső soron abban látja, hogy az első világháborús veresége után porig alázott nemzetnek tekintélyt parancsoló, határozott vezetőre volt szüksége. Horthy Miklós ilyen személyiség volt, akit pozíciójának megszilárdításában kérlelhetetlen antikommunizmusa, szelektív antiszemitizmusa és szélsőséges nacionalizmusa is segítette. Az a közvetlen őszinteség, kedvesség, amely természetes tulajdonsága volt, a belőle áradó — érdekes módon nem taszító, hanem inkább vonzó — tekintéllyel ötvöződött. Hagyományos gondolkodási sémákra épülő, világosan megfogalmazott beszédeivel (ezekben gyakran hangsúlyozta a kemény munka, családi fészek fontosságát, sokszor buzdított az egyház iránti elkötelezettség erősítésére, táplálta a nemzeti büszkeséget) szélesebb köröket tudott befolyása alá vonni, imponáló nyelvtudása birtokában pedig a legtöbb nála megforduló idegen ajkút azzal bűvölte el, hogy saját anyanyelvükön könnyedén társalgott velük. Ám Horthy Miklós soha nem emelkedett az államférfi magaslatára, mert alapjában felszínesen, inkoherensen gondolkodott, következőleg hosszú távú stratégiai elképzelései nem voltak. (Saját bevallása szerint még a nemzetiszocializmusról sem sajátított el adekvát ismereteket. - 354.) Bár határozottságának, a bátor fellépésekre való képességének pályája során számos jelét adta, ám annál többször mutatkozott naivnak, hiszékenynek, megengedhetetlenül befolyásolhatónak, a titoktartás terén gyengének. Ezek a rossz tulajdonságai az ország második világháborús csődjéhez, a nemzet tragédiához konkrétan kimutathatóan hozzájárultak. (Közismerten nem adott hitelt a hadsereg nyilas penetrációjára rámutató figyelmeztetéseknek, a finn Mannerheim tábornaggyal < vagy a román Mihály királlyal összevetve sem ravaszságban sem diplomáciai érzékben nem jeleskedett, így nem élt azokkal — az egyébként valóban nagyon szerény — lehetőségekkel, amelyek révén Hitler magyarságellenes politikáját, Veesenmayer lépéseit gyengíteni lehetett volna.) A könyv lapjairól az a Horthy Miklós néz reánk, akinek a hagyományos konzervativizmus alapján nagyon is határozott világnézete van. Igaz, ez a világkép — mint a szerző írja — Jobboldali eszmék, vulgáris előítéletek és 'tanulságos' anekdoták furcsa, amorf elegyéből állt össze, gondolatait pedig elsősorban munkatársaitól, valamint minden rendszer nélkül olvasott könyvekből és újságokból merítette"(143.) Gyakran hangsúlyozza főhősének pragmatizmusát, amelynek birtokában az a politikai viszonyok hatására végül is a legtöbbször képes indulatait megfékezni, tehát a szükséges kompromisszumok útját járja. A fentiekből következően Horthy a demokráciával soha nem szimpatizált. 1919 őszének eseményei alapján Sakmyster egyértelműen leszögezi, hogy „Horthy mindig is ellenszenvvel viseltetett a demokrácia iránt" (53.) s amikor majd 1941 tavaszán hőse Hitler környezetében tartózkodik, akkor még inkább szabad folyást enged a demokrácia iránti ellenszenvének. Hiszen Görögország 1941-es bukása kapcsán bőven elégséges lett volna a német fegyverek dicsőségét zengenie, helyette a demokráciát okolja, amelyben „két idióta szavazata többet ér, mint egy bölcsé". (245.) Mégis 1919. november 7-én megállapodást köt Sir George Clerkkel, amelynek jegyében majd az 1920. évi választásokra való felkészülés során ha nehezen, de mégis elviseli, hogy a szociáldemokrata beállítottságú elemek helyenként az Internacionálét éneklik. Horthy személyiségrajza hiteles, mert a szerző gondos oknyomozással mutatja be a katonából politikussá váló személyt. Mivel Sakmyster a források belső logikája mentén dolgozik, ezért előadása mindenfajta leegyszerűsítéstől mentes. így — például — a kormányzóválasztás elbeszélése kapcsán a széles szakirodalom bázis birtokában árnyaltan mutatja be azt a folyamatot, amelyben „a ma-