Századok – 2001

TÖRTÉNETI IRODALOM - Sakmyster; Thomas: Admirális fehér lovon (Ism.: Pritz Pál) VI/1451

TÖRTÉNETI IRODALOM 1451 kialakítására. Gyermekkönyvekhez készített illusztrációival vett részt 1908-ban a Kunstschau-n, (külön termet kap), ahol expresszionista müveivel feltűnést és felháborodást keltve utasítja el a kiállítás által felvonultatott uralkodó irányzatok idilljét. A képei által kiváltott felháborodás következtében megvonják ösztöndíját (kiűzik a kertből), de tanárai és támogatói segítségével a portréfestészet terén talál új témára és megélhetésre. Portréiban a nyersség, az ösztön, továbbá a pszichológia segítségül hívásával a testet a lélek hangjaként igyekszik megragadni. Megszabadítva az egyént a társadalmi környezetétől (nem készít hátteret), s ez által a konvencióktól, eljut a test és lélek egységének újrateremtéséig. Míg Kokoschka a festészetben a kert tagadásáig jut el, a látszatvilággal a valóságot állítva szembe, Arnold Schönberg már lebontani igyekszik e kert hazugnak tűnő falait. Ennek kifjezéseként zenéjében a disszonancia által a mozgást, a lendületet juttatja uralomra. A konszenzusok elutasításával kimozdítani igyekszik a társadalmat a látszatkényelem és megelégedés hamis állapotából, miáltal számára a művészet a problémákkal szembeni harc eszközévé válik. Szerinte a századvégi hanyatlás következtében a társadalmi hierarchia elvesztette értelmét és igazságát, ezért a művészet számára a szemlélődést újra a kutatásnak kell felváltania, mivel csak így lehetséges a valóság és igazság között kialakult, áthidalhatatlannak tűnő távolság áthidalása. Ennek módja pedig a szépség teremtette kényelemmel szemben (mely a századvégre a liberális polgárság valláspótlékává vált), csak az igazság keresése lehet. Radikális individualistaként harcol a társadalmi konvencióktól korlátozott művészi formák ellen a lélek jogaiért. Egocentrizmusa a polgár-ellenes polgár típusát megteremtve a rombolást tekinti a szabadulás egyetlen lehetséges útjának az egyén számára, hogy az, a régi kert felszámolása után saját kertjét megteremthesse. Ez a tanulmány, s egyben a könyv zárógondolata is. A századforduló válságának okát és természetét kutatva Schorske a problémák megoldása helyett annak csak egy sajátos felszámolási módját találja. „A két polgárellenes polgár Kokoschka és Schönberg rátalált azokra a formákra, melyekkel meg lehetett szólaltatni az emberek lelkét, akiket kultúrájuk megakadályozott irracionális privát élményeik nyilvános kifejezésében....Mindkettőjük számára a kertnek, mint eszményi rendnek az elsajátítása, majd felbomlasztása a felszabadulás eszköze lett" (318-319.) Bartus Sándor Thomas Sakmyster ADMIRÁLIS FEHÉR LOVON Helikon Kiadó 2001. 385 o. Igen időszerű cselekedet volt a Helikon Kiadó részéről az USA-ban élő Thomas Sakmyster eredetileg angol nyelven 1994-ben közzétett invenciózus munkájának magyar kiadása. Hiszen Horthy Miklós — Kádár János mellett — korszakadó személyisége a 20. századi magyar históriának, s mivel e periódusok megítélése nem csupán szélsőséges indulatokat vált ki, hanem — a változó korszellem igézetében — szélsőségesen eltérő állásfoglalásokat generál(t), ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a történetírás milyen munkákkal igyekszik a kérdésben tárgyilagos eligazodást keresőket segíteni. A történetírás marxizmus előtti korszakaiban a historikusok igen sok biográfiát írtak, hiszen biztos piacra dolgoztak: az életrajzoknak igen nagy volt a keletjük, mert az egyéni életutak nem ritka, nemegyszer regényes fordulatai, a lélekábrázolás nyújtotta lehetőségek mindenkor széles olvasói érdeklődést kiváltó hálás témát jelentettek. A marxista történetírás a történelemben munkálkodó történelmi folyamatok megragadására koncentrált, az életrajz műfaja iránt eleve ellenszenvvel viseltetett. A nemegyszer a kommunista rendszerek ideológiai szolgálólányává degradálódott szakma a „negatív" figurák életének — nehogy a jámbor olvasó megzavartassék — eleve nem volt hajlandó önálló munkákat szentelni, a „pozitív" személyiségekről pedig olyan portrékat festett, amelyek a marxizmus eredeti szellemiségének megcsúfolásával inkább az „üdvtörténet" irányában gravitáltak. Bár mindennek ellenére született néhány jelentős munka, a hazai szakma jelesei mind a mai napig tartózkodtak attól, hogy Horthy Miklósról önálló monográfiát készítsenek. A volt kormányzót korábban tendenciózusan negatív színben feltüntető munkák után a hazai könyvpiacon Gosztonyi Péter Horthy-életrajzai inkább a másik véglet felé való tájékozódás attribútumai lettek. Az 1993.