Századok – 2001
TÖRTÉNETI IRODALOM - Történelem és emlékezet (Ism.: Urbán Aladár) VI/1443
TÖRTÉNETI IRODALOM 1445 rajzol a kor népzenéjéről, annak Liszt Ferenc kompozícióira gyakorolt hatásáról, s ezeknek a szóban forgó zongoradarabban is kimutatható elemeiről. A negyedik fejezet a „Történelmi események a díszítőművészetben" címet viseli. Selmeczi Kovács Attila: A magyar nép „Kossuth-címere" téma-megjelölésű előadása mindenekelőtt tisztázza: Kossuth nem rendelte el a címer korona nélküli használatát, hiszen 1849-ben nem kiáltották ki a köztársaságot. Ezt követően szemléltető példákat hoz arra, hogy 1848 előtt már ismert a címernek nemcsak hagyományos, hanem korona nélküli ábrázolása is, sőt akad olyan megoldás, ahol a kétfejű sas „gyomrában" található a címerpajzs. (Ld. a Melléklet 9-22. sorszámú ábráját.) A szerző végül megemlíti azt a kevéssé ismert tényt, hogy a centenáris néprajzi gyűjtések és feldolgozások nem ismerik a „Kossuth-címer", hanem csak a „korona nélküli címer" megjelölést. Szacsvay Éva: A lakások „díszei" és a 48-as emlékek címmel az 1960-70-es évek gyűjtéséből a 48-as hagyományokat ápoló képekről és könyvekről számol be, kiegészítve a református paraszti tisztaszobákban található „Fali mondások" ismertetésével, amelyek a kultusz és a sajátos identitástudat és műveltség együttesét mutatják. (Illusztrációit ld. a Melléklet anyagában 23-24. sz. alatt.) Basics Beatrix: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc és eseményei az emléklapokon című előadása részben ismert alkotóktól, részben kevéssé ismert szerzőktől származó allegorikus ábrázolásokat ismertet, amelyek közül a legkevésbé ismert a gróf Kreith Béla által szervezett ereklyemúzeum fennállásának 25. évfordulója alkalmából kiadott, „A magyar vértanúk 1551-1854" feliratú mozgalmas emléklap. (A kisformátumban alig élvezhető illusztrációkat ld. a Melléklet 35-42. sz. ábráján.) Pozsony Ferenc: A történeti emlékezet képei Zabolán címmel a háromszéki Zabolán 1996-tól végzett terepmunkájának tapasztalatairól számolt be. Eszerint akadt kevés ábrázolás, amely a kuruc-labanc ellentétekre emlékeztetett, míg az 1848-49-es témakörből számos ismert képet talált. Szép számmal akadtak tárgyi emlékek (így Kossuth-bankók), valamint a Habsburgokra és a férfiak katonai szolgálatára utaló emléklapok. A szobadíszek között mind a katolikus magyar, mind az ortodox román családokban nagy számmal adódtak szobadíszként vallásos ábrázolások. (A példákat ld. a Melléklet 43-53. számú ábráin.) Az utolsó fejezet „A nemzeti történelem a kortársak és a kívülállók szemével" címmel egy kevéssé ismert témakört foglal egységbe. Andrásfolvy Bertalan: A magyarok, szomszédainak szemével című előadása személyes tapasztalatok, a szlovák és román történeti közvélemény tankönyvekben is lecsapódott azon nézetéről ad számot, hogy a magyarok azonosak a történeti múlt elnyomó földesuraival. Arra figyelmeztetett, hogy a honfoglaló magyarság alacsonyra becsült lélekszáma ad , tápot azon nézetnek, hogy a magyar nép valójában nem más, mint egy nomád törzs urai által meghódított Kárpát-medencei őslakók (elsősorban szlávok) elmagyarosodott utódai. Kriza Ildikó: I Szabadságharc a ruszin népköltészetben címmel arról ad számot, hogy korábbi és későbbi gyűjtések miként tanúskodnak egyszerre Habsburg- és magyarellenes érzelmekről, Kossuth-dalokról, amelyek úgynevezett „újságversek" formájában szivárogtak le a népi folklórba. A szerző megállapítása szerint a szabadságharc eseményeihez kapcsolódó, de „aktualizált társadalmi kérdéseket" is őrző hagyományok a jobbágyfelszabadítással, a cár felszabadító hadjáratával és a lengyelellenességgel kapcsolatosak. A ruszin Kossuth-dalokat pedig olyan világlátás és tendenciózus hangvétel jellemzi, hogy azok csak „félnépi alkotásoknak" tekinthetők, amelyeket vándor énekesek terjesztettek a többnyire írástudatlan nép között vásárok, búcsúk sokadalmai alkalmából, de amelyek eredete tudatos orosz propaganda-tevékenységet sejtet. Legalábbis egyes adatok erre utalnak. Alexander Gjurov: A Kossuth-emigráció Bulgáriában c. előadása részletes beszámoló, amely egyaránt használta a nagyszámú bolgár és török irodalmat. Tomisa Ilona: Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc az egyházi forrásokban című, s A nyalkai história domus tanulságai alcímű előadása a lelkészek által vezetett, sokszor máig felhasználatlan história domusok forrásértékére hívja fel a figyelmet. Az általa választott anyag a Győr megyei Nyalka község 1844-50 közötti plébánosának a Pannonhalmi Főapátság Levéltárában őrzött latin nyelvű feljegyzései. Szerzőjüket határozott forradalom-és Kossuth-ellenesség jellemzi, aminek forrása részben a volt jobbágyi szolgáltatások megszüntetése, részben — ettől nem függetlenül — a falu népével való összeütközése, amelynek során a jegyző szerepét is betöltő tanító lett ellenfele. (A közlemény függeléke közli az említett forrásnak az 1848. évi helyi eseményekről szóló eredeti latin nyelvú feljegyzéseit.) Ács Anna: Az Életképek bécsi forradalmi tudósítója, Pap Gábor címú előadása 1848 legnépszerűbb hetilapjának bécsi — véletlen adta — jótollú tudósítóját mutatja be, — a jelek szerint nem ismerve Lukácsy Sándor korábbi „felfedezését". A közlemény a korábbiaknál többet nyújt, mivel ismerteti Pap Gábor szeptemberoktóberi néhány jelentését is, továbbá tájékoztat életútjáról, melyet mint református lelkész, majd püspök, illetve író és költő folytatott 1895-ben bekövetkezett haláláig. Györgyi Erzsébet: Európa
