Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1401 A kiadások elemzése is rámutat, hogy mi volt a kamarai birtokok fő feladata: a végvári katonaság ellátása. Ezt a feladatot a tizedek segítségével az uradalmak többé-kevésbé meg tudták oldani, legalábbis ami a bor, sör, gabona ellátást illeti (hús ellátást csak néhány uradalom tudta önerőből megoldani, pl. Tokaj, Eger). Az uradalmak azonban nem csupán élelemmel látták el a katonaságot, hanem több esetben a zsoldot is, illetve annak egy részét az uradalom által adminisztrált bevételekből fizették. Két vár esetében szinte teljesen fedezni tudták a zsoldot: Egerben és Érsekújvárban, ahol láttuk, hogy országos szinten a legnagyobb uradalmi bevételek voltak. A 18. diagramm szemléletesen mutatja be, hogy az uradalmakból befolyt bevételek hány százalékát tették ki az adott vár zsoldszükségleteinek. A diagrammon feltüntetett 8 vár esetében az 1584-86 közötti átlagos évi nettó bevételeket (Érsekújvár esetében az 1581-83. közötti) tüntettem fel, míg a zsoldszükségletet az 1582. évi zsoldjegyzékek adatai szolgáltatják.14 4 Az adatokból jól látható, hogy elvben Eger és Érsekújvár esetében a bevételek lényegében fedezték a zsoldszükségletet, több várnál pedig jelentős százalékban járulhattak hozzá, így Szatmáriban és Tokajban.14 5 Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy tudjuk, az 1580-as évektől előfordulhatott az is, hogy évente már csak tíz havi zsoldot fizettek,14 6 illetve a megadott keretlétszámokat (Kriegstaat), amelyek alapján a zsoldjegyzékek készültek, szinte soha nem töltötték fel teljesen. Az érem másik oldalán pedig az uradalmi bevételek állnak, ahol a készpénzbevételeket kb. 50%-ra lehet tenni az egyéb, főként a tizedekből származó terménybevételek pénzben kifejezett értékéhez képest. Az uradalmak többsége azonban csak kisebb részben tudta fedezni készpénzben a zsoldköltségeket, viszont jelentős mértékben járult hozzá a katonaság élelemmel való ellátásához, amelyet található kimutatást használtam fel. A kimutatásban szerepel a mintegy másfél év alatt a német katonaság számára kiosztott élelem mennyisége és limitáció szerinti ára. MOL Ε 554 Városi és kam. ir. Fol. Lat. 1363. fol. 4-98. A tokaji uradalom 1567/68-ban 78 hordó bort szállított Schwendi főkapitánynak Kassára, valamint Boldogkő és Szatmár várak katonasága számára. Némi ellentmondás mutatkozik a fentebb idézett, az ország összes jövedelmét összegző kamarai kimutatásban Tokajnál szereplő összegek és a számadáskönyvekben szereplő adatok között. A kamarai kimutatás 1574-76. között 7243 Ft, 1584-86 között 12782 Ft nettó bevételt tartalmaz. Ezzel szemben az 1565-68. évi számadások elemzése alapján lényegesen nagyobb bevételeket feltételezhetünk, pusztán a készpénzbevétel elérte a 28000 Ft-ot, és ha még ebből le is számítjuk az uradalom működési költségeit, nem valószínű, hogy a bevételek mintegy 10 év alatt előbb negyedére estek vissza, majd később valamelyest emelkedtek, de még így is alig érték el az 1565-68. közötti szint felét. Az ellentmondás magyarázata abban rejlik, hogy a kamarai kimutatásnál nem vették figyelembe a vár számára kiutalt tokaji harmincad bevételeit, mivel azokat a többi, a Szepesi Kamara hatáskörébe tartozó harmincadnál vették figyelembe, amelyet ha levonunk az összbevételből, megkapjuk az 1580-as évek körüli bevételi szintet. 144 Az 1582. évi zsoldadatokat ld. Pálffy Géza: A magyarországi és délvidéki végvárrendszer 1576. és 1582. évi jegyzékei. = HK 108. (1995) 1. sz. 160-162., 165. 145 Tokaj esetében a kamarai kimutatásban szereplő bevételt vettem figyelembe, amely nem tartalmazza a tokaji harmincadtól deputált igen jelentős összeget, holott azzal az uradalom bevételei akár meg is duplázódhattak. Vö. 159. jgyz. 146 1580-ból fennmaradt egy, az egész török elleni végvidékre szóló hadiköltségvetés-tervezet, amely eleve abból indult ki, hogy valamennyi végvidéken évente két havi zsoldot megtakarítnak és csak tíz havit fizetnek ki. ÖStA KA AFA 1580/12/ad2
