Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
1396 KENYERES ISTVÁN amely gyakorlatilag a korszak legjobb borát termelő hegyaljai borvidék településeit foglalta magába. Az egri vár 1574-77 között a szerencsi gabona- és bortizedek és negyedekért évente 1924 Ft árendát fizetett a káptalannak, viszont a tizedkerületből beszedett gabona és bor értéke, a költségek levonása után is meghaladta átlagosan az évi 19.000 Ft-ot (19.083 Ft).13 4 Érdemes megemlíteni, hogy annak ellenére, hogy a tizedbérletek képezték a legnagyobb jövedelmeket, a kamarák zárszámadásaiban nem találjuk a tizedekből származó bevételeket, mivel ezeket az uradalmi számadásokban rögzítették. Némileg ellentmondásos módon, a tizedbérlet a kamarai számadásokban kiadásként jelentkezik, hiszen több vár esetében a várhoz rendelt tized bérletét a kamara fizette, azonban voltak olyan várak is (pl. Eger), amelyek maguk állták a tizedbérlet költségeit. (4) Az egyéb bevételek között említhetjük a várak kereskedelmi tevékenységét, a hadizsákmány uralkodót illető 1/3 részét, az udvarbírók által felvett kölcsönöket, az uradalomhoz tartozó birtokok elzálogosításából származó összegeket stb. Válasszuk modellként a szatmári vár kiterjedt, sokszínű és igen összetett uradalmát. A 7. diagrammon (ld. a Függelékben) a szatmári uradalom 1572-73. évi pénzbevételeit tanulmányozhatjuk: a földesúri jövedelmek alig 1/3-át teszik ki a bevételeknek, és a legjelentősebb bevétel a tizedekből származik (41%), ám szintén jelentős tételt képezett a Szepesi Kamara szubvenciója is (26%). Ez utóbbi öszszegeket a szatmári, károlyi és szőlősi harmincadok, illetve a Szatmár vármegyei rovásadóból utalták át. A 8. diagrammon látható a földesúri pénzjövedelmek megoszlása. A legjelentősebb bevétel a borkimérésből származott (27%), de ebbe a jövedelmi ágba csak az uradalomból földesúri jogon beszedett borok educillációjából származó jövedelmeket számítottam be. A második helyen a Mohács előtti uradalmak általában legjelentősebb készpénzbevételét adó cenzus szerepel (29%). Az előző évi hátralékok viszonylag jelentős hányada a birtokkezelés rendszeréből adódik. Kereskedelmi tevékenységből 9% származott, ami meglehetősen alacsonynak tekinthető mind a földesúri, mind pedig az összbevételekhez képest. A tizedekből származó pénzbevételek megoszlását a 9. diagramm mutatja be. A döntő hányad a tizedbor educillációjából származott (82%), amit véleményem szerint mindenképpen a tizedbevételek közé kell számolni, még annak ellenére is, hogy a borkimérés jogcíme földesúri haszonvétel, viszont a forrása a várhoz rendelt nagy kiterjedésű tizedkörzetekből származó bor volt. Viszonylag kevés helyen engedték megváltani a tizedet (6%), ami azt jelzi, hogy az uradalmak elemi érdeke volt, hogy maguk szedjék be tizedjövedelmeiket és jelentős haszonra szert téve maguk is értékesítsék, elsősorban a nagyszámú katonaságnak, illetve a birtok népei közötti — esetenkénti erőszakos — kocsmáltatással. A 10. diagramm a szatmári uradalom jelentősebb terménybevételeit (bor, zab, árpa, búza) mutatja be. A diagrammon jól látható a két alapvető élelem-forrásnál, a búza és a bor bevételeknél a tized meghatározó jelentősége. A majorsági gazdálkodás elsősorban a zab esetében volt jelentős, de kiemelkedőnek tekinthető a búzabevételeknél is (bár a tizedgabonához viszonyítva csupán az 1/5-ét tette ki). 134 ÖStA HKA HFU RN 46. Konv. 1583. Sept. fol. 34-55.
