Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1397 A tizedek döntő jelentőségét igazolják az egri uradalom 1594/95. évi adatai is.13 5 A 11. diagrammon a Sugár István által megadott jövedelemtípusok pénzben kifejezett értékei szerepelnek (tehát valamennyi jövedelmi ág, földesúri, állami, egyéb rendkívüli stb. jövedelemből befolyt pénz- és terménybevétel pénzre átszámított értéke). A tizedből származó jövedelmek adták a vár bevételeinek döntő részét, amelynek nagysága önmagában véve is jelentős volt, hiszen pusztán a tizedekből származó 47.012 magyar Ft kb. 25%-át tette ki a Szepesi Kamara 1584-86. évi átlagos évi bevételeinek! A fenti összeg mellett a földesúri jövedelmekből származó 968 Ft elenyészőnek tekinthető. Az egri vár 1594/95. évi gazdasági adatai alapján a legjelentősebb bevételekkel rendelkező végvár mindenképpen Eger volt, és hozzá kell tennünk, hogy ezeket az eredményeket az egri uradalom háborús viszonyok között produkálta. Amennyiben az egri várbirtok bevételeinek százalékos megoszlását vizsgáljuk (12. diagramm), nehéz kétségbe vonni Zeleméry László egri (a későbbiekben esztergomi érseki adminisztrátor) provizornak az 1570-es években kifejtett azon véleményét, miszerint: „a várnak dézsma nélkül csak puszta kőfala volna",136 hiszen a tizedekből származott az egri vár bevételeinek 77%-a! (A készpénz 54%-a, a bor 99%-a, a búza 95%-a, a tavasziak 64%-a is a tizedekből származott.) A rendkívüli jövedelmekből, amelyek a hódoltsági területen fekvő jászok és kunok,13 7 hódoltsági települések (közöttük pl. Debrecen, Szeged) adóit foglalják magukba, származott a bevételek 9%-a, ami jól mutatja a várnak a hódoltság adóztatásában betöltött szerepét. A hódoltságból származó jövedelmek arányát azonban igen nehéz ténylegesen meghatározni, hiszen részben hódoltsági településektől szedtek be cenzust, illetve tizedeket, hódoltsági településeket kényszerítettek kocsmáitatásra. A jövedelem-típusoknak a számadáskönyvekben szereplő hagyományos kategorizálása (pénz- és terménybevételek, cenzus, tized, kilenced, kocsmáitatás stb.) miatt csak igen bonyolult számításokkal lehetne megállapítani a hódolt területekről származó jövedelmek tényleges nagyságát. A kérdés megoldását nehezíti már önmagában az is, hogy nehéz megállapítani, hogy melyik településnek milyen tényleges státusza volt, hiszen a közös magyar-török birtoklásra nemcsak a hódoltsági területeken akadt példa, hanem az ún. hódoltsági peremvidéken is, amelybe beleértendő Eger esetében a század utolsó harmadában a püspöki uradalom szinte valamennyi birtoka.13 8 135 A diagrammokat Sugár I.: Az egri vár 1594/95. évi számadása i. m (1975) 11-37., (1977) 5-17. adatainak összegzése alapján készítettem. 136 Rúzsás L.·. Az egri vár gazdálkodása i. m. 37. 137 A jászok és kunok adója mint az egykori budai udvarbírósághoz tartozó uralkodói magánjövedelem került az egri vár kezelésébe már az 1550-es években. Az uralkodó ezenkívül néhány jelentős alföldi település (Debrecen, Szeged) évi meghatározott cenzusát is Eger várának fenntartására rendelte 1564-től. Mindkét jövedelemtípust a korszakban is „extraordinaria", azaz rendkívüli jövedelemnek tekintették, mivel ezek nem tartoztak a püspöki uradalom haszonvételeihez, hanem kifejezetten honvédelmi célból kerültek Eger vár jövedelemforrásai közé. Más kérdés, hogy ezeket a jövedelmeket — különösen Gyula 1566. évi eleste után — gyakorlatilag csak az egri vár katonasága tudta behajtani. Egyébként Gyula elestével bizonyos hódoltsági jövedelmek szintén Egerhez kerültek. VÖ.: Szűcs J.: Szepesi kamarai levéltár i. m. 39-40. 138 A hódoltság és a hódoltsági peremvidék fogalmára ld. Szakály F.: Magyar adóztatás i. m. 23-29., 81. Az egri váruradalom 1558. évi urbáriuma nem említi a püspöki birtokok török részre
