Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1395 földesurak többsége a birtokán maga szedte be a tizedeket. Az egyházat így már gyakorlatilag Mohács előtt a tizedek bérbeadására kötelezték. A 16. század közepétől a kamarák egyre több egyházkerület tizedét vették árendába. Az 1550-es évek végétől Szigetvárhoz csatolták a pécsi és a váci püspökség dél-dunántúli tizedeit, míg Gyula várához a váci püspökséghez tartozó Külső-, Belső-Szolnok és Csongrád vármegyék tizedeit.13 0 A folyamat indikátora az egri püspökség birtokainak kamarai kezelésbe való átvétele volt, ezáltal szinte a teljes Felső-Magyarországra kiterjedő egyházmegye tizedbérlete felett a Szepesi Kamara rendelkezett. Az esztergomi érseki birtokok kamarai kezelésbe vételével pedig Alsó-Magyarországon szerzett a Magyar Kamara jó pozíciókat a tizedbérlet területén. Míg az egri püspökség tizedeinek csak egy részét deputálták a felső-magyarországi végvárakra (Tokaj, Szatmár, Szendrő, Kassa, Kálló)13 1 és a többségét Eger számára szedték be, addig az esztergomi érsekséghez tartozó tizedek döntő részét árendálták és csak kisebb része maradt az újvári vár ellátására. Ezeket a tizedeket többnyire magánföldesurak bérelték, de például a Szepesi Kamara Murány vára számára bérelte a Gömör és Torna megyei tizedeket. A dunántúli tizedeket, közöttük az esztergomi érsek, a győri, veszprémi püspökök és a zágrábi káptalan tizedeit pl. az 1570-es évek végén a dunántúli végvárak, közöttük Kanizsa várának élelmezésére fordították.13 2 Szatmár várához pedig a váradi püspökség bihari. A század folyamán a tizedek jelentős részét (főként Felső-Magyarországon) a végvárakhoz bérelték állandó jelleggel. A tizedbevételeket a bérleti rendszer állandó, sulása és végvárakhoz történő rendelése miatt a korszakban is állami jövedelemnek tekintették.13 3 A tizedbérletek összegei természetesen a beszedett termény értékéhez képest elenyészők voltak. Példaként említhetjük, hogy Eger vára, amelytől több más várhoz bérelték a tizedeket, egyúttal maga is bérelt a vár környékén fekvő, azonban nem az egri püspökséghez tartozó dézsmakerületeket a váci püspöktől és az egri káptalantól. Az utóbbitól bérelte a szerencsi kerületet, azonban egy-egy uradalom szempontjából játszott kiemelkedő szerepére vonatkozóan Sugár István idézett művén (Az egri vár 1594/95. évi számadása) kívül alig-alig található említés. Ennek oka abban keresendő, hogy a tizedek és egyéb jövedelmek megoszlása elsősorban a várszámadások alapján vizsgálható. A tized-adminisztrációra Id.: IIa Bálint: A dézsma adminisztrációja. = LK 18-19. (1940-1941) 223-249.; Uő.: A dézsmajegyzékek mint a történeti statisztika forrásai. In: A történeti statisztika forrásai. Szerk.: Kovacsics József. Budapest, 1957. 82-118.; Bán Péter: A kamarai dézsmajegyzékek forrásértéke a 16. század közepén (Heves vármegye példáján). In: Tanulmányok Barta Gábor emlékére i. m. 241-266.; Molnár Ambrus: A dézsma és kilenced beszedése Békés megyében a XVI. században. = AtSz 15. (1973) 526-551. Tizedjegyzék-publikációk: 16. századi dézsmajegyzékek. Szerk.: N. Kiss István. Budapest, I960.; Dézsmajegyzékek, Heves és Külső-Szolnok vármegye, 1548. Közzéteszi: Bán Péter, Eger, 1981.; Dézsmajegyzékek, Heves és Külső-Szolnok vármegye, 1549. Közzéteszi: Bán Péter, Eger, 1988. 130 Rúzsás L.: Az egri vár gazdálkodása i. m. 8-9. 131 Kimutatás az egri püspökséghez tartozó árendált tizedekről, 1579-1580. ÖStA HKA HFU RN 46 Konv. 1583. Sept. fol. 63-67. Az egri püspökségnek a fenti várakhoz deputált tizedeiért a Szepesi Kamara bérleti díjat fizetett az egri várnak. 132 ÖStA HKA HFU RN 35 Konv. 1577. Mai. fol. 307-311. 133 jgy például a Magyar Kamara 1566. évi számadásaiban a tizedbérletekért kifizetett összeget így határozták meg: l r Ausgab Zubezallung Bestanndt oder erkhauffter Zehendt zu notturfft der Greniz Heuser unnd Ortßeckhen gegen den Erbfeindt den Türkhen gelegen". ÖStA HKA VUG 32B fol. 652-655. A tizedbérletre, mint kamarai, azaz állami jövedelemre ld.: Ember Gy.: Az újkori magyar közigazgatás története i. m. 269.
