Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1387 milyen kifizetés sem történhetett (nála volt ugyanis a pénzes láda két kulcsa közül az egyik).11 6 Az officiolátusok A korszak speciális jellegzetessége az officiolátusok rendszere, amelyről a szakirodalom korántsem alkotott egységes képet. Ennek lényege, hogy a végvári katonák között szolgálatuk és zsoldjuk fejében a végvárhoz tartozó vagy ahhoz foglalt birtokokból egy-egy jövedelmet (általában egy-egy falvat) kaptak officiolátusként, amelynek jövedelmeit maguknak szedhették be és ebből finanszírozták katonai szolgálatukat. Az officiálisi rendszer, amelyet tévesen és utólagosan hajlamosak a török timár-rendszerhez hasonlítani, azonban korántsem a török korban jelenik meg Magyarországon, hanem eredete Mohács előtti gyökerekre vezethető vissza és elsősorban egyházi birtokokon lehetett szokásos, bevett gyakorlat. Nem véletlen, hogy az officiolátus rendszerének legtöbb példáját éppen a két legnagyobb egyházi birtokon: az esztergomi érsekség és az egri püspökség területén találhatjuk meg. Mindkét uradalomban már Mohács előtt adatolható az officiolátus-rendszer megléte,11 7 melynek lényege, hogy az officiális bizonyos uradalomrészeket, officiolátusokat kapott igazgatásra, tehát a jövedelmek beszedésére és az uradalom gazdasági vezetőjének, adminisztrátorának történő beszolgáltatására, ezért általában fizetést és ellátmányt kapott, cserébe esetenként rendészeti, igazságszolgáltatási funkciókat tartozott ellátni. Abban az esetben azonban, amikor az officiális a rábízott birtokrész jövedelmeit, illetve annak egy részét a maga javára szedte be, akkor az officiolátus jövedelmétől függően meghatározott létszámú — általában lovas — katonával kellett a várban szolgálnia. Ezt a Mohács előtt is meglévő és folyamatosan funkcionáló rendszert igyekeztek a lehetőségekhez képest integrálni a végvárrendszer alappilléreit képező várak katonaságának jobb ellátásának és fizetésének érdekében. Az esztergomi érseki uradalomban, amelynek több mint 100 birtoka a 16. század végén mintegy 15 officiolátusra volt felosztva, a hódoltsághoz közel fekvő, vagy pedig már hódolt területen lévő officiolátusokat az érsekújvári magyar k; tonáknak, elsősorban tiszteknek és főlegényeknek adták ki, hogy ebből lássák magukat és szolgáljanak az érsekújvári várban — ezzel is csökkentve a zsoldszükségleteket. Az esztergomi érsekség birtokain a végvári katona-officiális officiálisi minőségében az adminisztrátor alá, katonai minőségében pedig a kapitány alá tartozott. Az ilyen típusú officiolátusi rendszert célszerű elválasztani a korabeli váruradalmakban több helyen is megtalálható, csupán gazdasági-igazgatási feladatokat ellátó szintén officiálisnak nevezett tiszttartótól. Egyébként az esztergomi 116 I. Ferdinánd utasítása Francisci Tamásnak, az esztergomi érseki javak adminisztrátora ellenőrének (contrascriba administrationis proventuum Archiepiscopatus Strigoniensis), Pozsony, 1550. május 16. MOL Ε 136 Div. instr. 2. köt. 5-7. fol.; I. Rudolf utasítása Bakith Gál az esztergomi érseki javak adminisztrátora ellenőrének, Prága, 1587. december 1. MOL Ε 136 Div. instr. 9. köt. 76-76. 1,7 Mohács előtti viszonyokra Eger esetében ld. Sugár /.: A egri vár officiolátusi rendszere i. m. 107-108.; Esztergomra ld. Fügedi E. : Az esztergomi érsekség gazdálkodása i. m. 123-124.
