Századok – 2001
KÖZLEMÉNYEK - Kenyeres István: A végvárak uradalmainak igazgatása és gazdálkodása a 16. században VI/1349
A VÉGVÁRAK URADALMAINAK GAZDÁLKODÁSA A 16. SZÁZADBAN 1369 fennmaradt esküszövegek szerint Dobó utódai, mint udvarbírók kizárólag a püspöknek esküdtek fel, mint várnagy pedig mind a királynak mind pedig a püspöknek. A későbbiek folyamán, amíg a püspök le nem mondott az őt illető egyharmadról (1563) a mindenkori két várnagy közül az egyik egyben a püspöki uradalom udvarbírája is volt egy személyben. Sugár István ezt a személyt első-, vagy provizor-várnagynak, illetve egyszerűen provizornak nevezi, felhívva rá a figyelmet, miszerint a tisztségek megnevezésében semminemű rendszer nem mutatható ki.5 8 Véleményem szerint célszerűbb a korszakban használatos megnevezést, a prefektust használni a tisztségre, miután legtöbbször, más várakban is, amennyiben a kapitány (várnagy) egyben udvarbíró is volt, akkor ezt a megnevezést használták a két funkció együttes megnevezésére. Az elnevezések látszólagos keveredését az okozza, hogy ugyanazon személyt egyszer várnagynak, kapitánynak, időnként pedig udvarbírónak vagy prefektusnak tituláltak — attól függően, hogy éppen melyik feladatkörében járt el. A korszakban általános — a még nem rögzült szisztéma miatt jelentkező — a különböző hivatali megszólításokban mutatkozó szükségszerű bizonytalanságok ellenére is megfigyelhető, hogy amennyiben pl. a kamara a prefektusnak, mint udvarbírónak ír, akkor a 'provisor' megszólítás járt, amennyiben katonai funkciójában kerül megszólításra, gyakoribb a 'capitaneus' vagy 'castellanus' megnevezés, míg a 'praefektus' megszólítás tűnik a legáltalánosabbnak, jelezve azt is, hogy egy ilyen tisztséget viselő személy igen gyakran jár el egyszerre mindkét funkciójában. Az egri vár másik várnagya, aki az utasítások szerint egyenrangú volt az udvarbíró-várnaggyal, azaz a prefektussal, és akit Sugár másodvárnagynak nevezett (castellanus, castellanus et capitaneus) nem szólhatott bele a birtokigazgatási és gazdálkodási kérdésekbe. Azt a tényt, miszerint a prefektus egyszerre töltött be két funkciót (várparancsnok és udvarbíró) és ezt a két funkciót élesen el is határolták egymástól, jelzi az is, hogy az egri prefektusnak két helyettese volt: udvarbírói minőségében az aludvarbíró (viceprovisor), míg várnagyi funkciójában az egyik alvárnagy (vicecastellanus) helyettesítette. A két helyettes egymás hatáskörébe nem avatkozhatott. A másodvárnagynak szintén volt alvárnagya, tehát a két vezető tisztnek összesen három helyettese volt: két alvárnagy és egy aludvarbíró. A kamarai felügyeletet és ellenőrzést a király által kinevezett ellenőr (contrascriba) volt hivatva betölteni, aki — szemben az előbbiekkel, akik egyaránt voltak állami (királyi) és földesúri (püspöki) tisztek is — már kimondottan állami tisztviselőnek számított. Az egri speciális jogi helyzet a magyarázata, hogy az ellenőr nem pusztán a provizor (azaz a prefektus udvarbírói) tevékenységét kellett ellenőriznie, hanem több olyan funkciót is ellátott, amelyek más várakban az udvarbírók feladatai közé tartoztak, így ő kezelte a várhoz rendelt állami jövedelmeket, az ő alárendeltje volt a kulcsár is, neki kellett az egyik legnagyobb haszonvételt, a borkimérést is felügyelnie (Egerben ebben az időszakban sem a provizor (!), sem a másik várnagy nem mérethetett ki bort.) Ennek oka nyilvánvalóan 58 Az udvarbíró idegen nyelvű elnevezésének korabeli ingadozásáról és annak okairól ld. Kenyeres I. : A trencséni várbirtok igazgatása i. m. 135. 15. jgyz.
